a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila AMIKOR KISGYERMEK VOLTAM Amikor kisgyermek voltam,Anyám sok-sok mesét mondott nékem,Ágyam szélén üldögélve,Ábrándjait dalolta el szépen. Tervezgette az életem,Mindig jóra tanított Ő engem,Úgy nevelt fel féltő gonddal,Hogy azt talán meg sem érdemeltem. De az idő tovatűnt már,Öreg lett az Édesanyám lassan,Nem tudom én meghálálni,Azt a sok jót, amit tőle kaptam. Letérdelek lába elé,Ráncos kezét megcsókolom százszor,A … Olvass tovább
MIKOR RÁD GONDOLOK Mikor Rád gondolok annyi év után,Elmerengek magamban sután, bután.Nem értem szívem hevesen mért dobog,Talán érzi, hogy újra boldog vagyok? Boldogság? – azt eltemettem már régen!Most a Nap, nekem ragyog fenn az égen?Nekem ragyog, és azt megvilágítja,Mi árnyékban volt eddig eltakarva. Távol voltál tőlem, és mégis velem,Az idő eltelt, de nem a szerelem.Ami … Olvass tovább
AZ ASSZONY HA HARAGOS Az asszony, ha haragos,Az asszony, ha haragos,A két szeme a szikrákat,Csak úgy szórja. Az asszony, ha aranyos,Az asszony, ha aranyos,A kis száját soha-soha,Ki nem nyitja. De ha egyszerElkezdi a mondókáját,Be nem fogja olyankorA csúnya száját Az asszony, ha haragos,Az asszony, ha haragos,Fogd a kalapod és menj elA kocsmába. Az asszony, ha … Olvass tovább
VOLTAM ÉN IS VALAHA Voltam én is valaha,Szépasszonynak babája egy éjszaka.De azután elhagyott, énrám többéNem kacsintott már soha. Egy éjszaka futókaland, szerelem,Nem felejtem el soha,Azt az asszonytA csókjáért szerettem! Hogyha alszom az óta,Mindig róla álmodom én éjszaka.Visszavárom hiába,Nem jön vissza, azaz asszony már soha. Ám egy napon megjelent és átölelt,Azt súgta a fülembe,Hogy ő engemSoha … Olvass tovább
HOGY KI VOLT Ő? Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, és nem gondolhat rám.Elment, de el nem hagyott sohasem,Meglett koromban is itt van velem.Emlékemben él, hogyan feledném?Gazember volnék, ha ezt megtenném.Álmomban sokszor visszatér hozzám,S ilyenkor boldogabb minden órám. Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, – pedig, hogy … Olvass tovább
GONDOLATOK Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált a holnap és … Olvass tovább
GONDOLATOK(Anna-, unokám születésére várva) Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált … Olvass tovább
VAN ÚGY, HOGY EGY ÁLOM Van úgy, hogy egy álom,Gyakran visszatér.Van úgy, hogy egy érzés,Oly sokat ígér. Van úgy, hogy egy nézés,Mindent elmesél.Van úgy, hogy egy emlék,Kell egy könnycseppért. Eltűnik az álom,Jön az ébredés.Elmúlik az érzés,Nincs több becézés. Megszűnik a nézés,Tovaszáll a vágy.Megmarad az emlék,Ha nincs már tovább! Makó, 2002. 12. 04.
ÁTOK ÜLT A SZERELMEMRE Átok ült a szerelmemre,Átkozott a lelkem.Megigézett egy szépasszonyÉs becsapott engem. Hiába szerettem nagyon,Szeretni nem tudott.Szíve helyén kő dobogott,Amikor elhagyott. De a kőszív is eltörik,Nem tart az örökké.Háborogni fog a lelke,Vétkét nem feledé. Siratja majd, hol nem látják,Azt a szép időket.Amikor még úgy szerettemÉs Ő mást szeretett. Makó, 2002. 12. 02.
A KERTEMBEN RÓZSABOKOR A kertemben rózsabokor,Rajta sok szép rózsa.Kínálta a virágait,Felém hajladozva. Egy nagy csokrot szedtem róla,Elküldtem Tenéked.Szívemben a legszebb érzést,Így üzentem én meg. De a rózsa elhervadt rég,Lehullt már a szirma.Üzenetem elfeledted,Nem hatott meg soha. Kivágom én a rózsafát,Ne csapjon be engem.Ne kínálja virágait,Ha nem kell szerelmem. Makó, 2002. 11. 05.