a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila ELMONDOM AZ ÚRISTENNEK Ha majd egyszer felkerülökÉn a magas égbe,Letekintek gyakran onnan,Régi szerelmemre. Elmondom az Úristennek,Mily nagyot hibázott,Mikor közénk állt odalenn,S Téged másnak adott. Meggyűlöltem miattad én,Az egész világot,Amiért elhagytál engem,Szíved másért dobog. Megbűnhődtél Te már régen,Amiért feledtél,Feljössz egykor a mennyekbe,Hogy újra szeressél! Makó, 1999. 07. 10.
NINCS A FÖLDÖN OLYAN ROSSZ Nincs a Földön olyan rossz,Mely jóra ne fordulna,Boldogságnak is van könnye,Sír a lelkünk néha. Ébren temetjük az álmot,Feledjük a múltat,Vihar után napsütés jön,Miránk vár a holnap. Kit elhagytak, maga marad,Lelke nem nyugodhat,Más karjában boldogságot,Senki sem találhat. Felejteni parancsszóra,Soha azt nem lehet,Annak fáj a szíve mindig,Aki jobban szeret. Bánatod van, mindig … Olvass tovább
ELJÁROK ÉN A KOCSMÁBA Eljárok én a kocsmába,Elfeledni Téged,Borba temetem el ott én,A sok szép emléket. Fájó szívem gyógyítgatom,Most már az itallal,Ilyenkor én Rád emlékszem,Egy régi nótával. Szomorúan eldalolom,Azt a régi nótát,Elsiratom boldogságom,Lelkem nagy bánatát. Barátaim megpróbálnak,Vigasztalni engem,De én soha nem felejtem,Akit úgy szerettem. Makó, 1999. 07. 03.
VALAMIKOR TALÁN Valamikor talánVisszamegyek Hozzád.Rájövünk majd akkor,Hogy szeretjük egymást. Elmondjuk szép csendbenAzt, hogy mi tévedtünk.Amiért elváltunk,Amiért feledtünk. Valamikor talán,Vidám lesz életünk.Egymás kezét fogva,Új terveket szövünk. Megfogadjuk akkor,Hogy sosem válunk el,Boldog idők várnak,Tiszta szerelemmel. Makó, 1999. 06. 29.
SZÍVEDBEN EGY HÚR MEGPATTANT Szívedben egy húr megpattant,Vagy tán el is szakadt.A szerelem húrja volt az,Azt nem is gondoltad. Fájó emlékké vált Nálad,Minden boldog óra.Érezted, hogy sírnod kell majd,Egyedül elhagyva! Magányosan élni nem tudsz,Nem találod helyed.Ki szeretne azt szeretni,Más helyett nem lehet. Nem nyugszol meg ezért talán,Így szokott az lenni,Rossz emlékkel sohasem fogsz,Boldogságban élni! Makó, … Olvass tovább
EGÉSZ ÉLETEMBEN Egész életembenTéged kerestelek,Mikor Rád találtam,Meg is szerettelek. Nem vágyom én többé,Könnyű kalandokra,Legszebb álmom vált most,Teveled valóra. De az idő rohan,S elmúlnak az évek,Hajad selymessége,Egyszer hófehér lesz. Egymás kezét fogva,Ülünk némán csendben,Soha nem veszekszünk,Ilyen a szerelem! Egyszer el kell válnunk,Mikor időm lejár,Szívem megáll akkor,Lelkem messzire száll. Lelked egy darabját,Felviszem az égbe,Ha majd követsz engem,Eljössz … Olvass tovább
GONDOLATOK: EZ IS – AZ IS Együtt voltunk újra és szerettük egymást,Boldogság költözött ismét, ekkor hozzánk.Átölelve ültünk és hallgattunk nagyot,A csendet megtörte, mikor a gyomrod korgott.Zord hideg tél van most, és máshoz tartozol,De szíved tavasszal majd, hozzám vándorol.Jött egy fránya ötlet, hogy nem vagy most enyém,Lelked tudom enyém /de a/ tested is szeretném.Én várok Rád … Olvass tovább
HOGYHA MINDEN RENDBEN VOLNA Hogyha minden rendben volna,Nem tudnék mit írni.Kit szeretnek, annak nem kell,Sohasem remélni. Ha valaki mindent megkap,Talán nem is boldog.Felejteni, ami szép volt,Igen furcsa dolog. Jóembernek a legtöbbször,Hitvány az ő párja.Reménytelen szerelemnek,Csalódás az ára. Míg szívedben él egy érzés,Boldogság várhat Rád.Ki becsapott, megalázott,Ne hívd vissza hozzád. Makó, 1999. 06. 11.
RABOD LETTEM Rabod lettem amiótaMegláttalak Téged.Boldogság már nekem az is,Hogyha Terád nézek. Öröm tölti el szívemet,Mikor Hozzád megyek.Elmondani nem tudom én,Mennyire szeretlek. Mindig várom azt az órát,Amit együtt töltünk.Keresem az alkalmat, hogyMi együtt lehessünk. Ilyenkor mindent feledek,Ami fájt énnékem.Mindörökre Te lettél egyIgazi szerelmem! Makó, 1999. 05. 29.
NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA Nem felejtem el én soha,Azt a szép időt,Amikor még együtt jártunk,Régen ezelőtt. Mosoly volt mindig arcodon,Mikor vártál rám,Örültél akkor énnekem,Úgy bújtál hozzám. A jót mindig rossz követi,S elváltunk már rég,Szerelmünkből nem maradt más,Csak egy szép emlék. Hogyha néha találkozunk,Szívünk nagyon fáj,Eszünkbe jut boldogságunk,Kár, hogy vége már! Makó, 1999. 05. 17