a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
MEGBOCSÁTJÁK TALÁN Megbocsátják talán,Odafenn az égben,Amért lenn a Földön,Mindig vígan éltem. Züllött ember voltam,És egy korhely léha,Templom helyett jártam,Sokat a kocsmába. Egy hűtlen asszony volt,Életemnek álma,Aki kikacagott,Így lettem én árva. Miatta züllöttem,Feledtem a búmat,Kérem, hogy vétkemért,Majd feloldozzanak! Makó, 2002. 07. 09.
KI TUDHATJA ELŐRE Ki tudhatja előre,Hogy hová visz a sors.Elmondani csak azt lehet,Ami már rég volt. Hogy a jövő mit fog hozni,Nem tudjuk azt még.Elfeledni csak azt lehet,Aki nem miénk. Emlékezni arra szoktunk,Kit megszerettünk.Szeretni csak azt tudhatjuk,Ki jó volt velünk. Kit elhagynak boldogtalanMarad mindig az.Aki elhagy nem biztos, hogyNem bánja Ő azt. Makó, 2002. 02. … Olvass tovább
MIKOR A CSILLAGOK KIGYÚLNAK Esténként mindig arról álmodozom én,Hogy a holnap mit fog hozni nekem.Eljön-e hozzám egy igaz szép szerelem,S leszel-e boldog egyszer majd velem. A csillagokat hiába is figyelem,Nem árulnak el semmit sohasem.A boldogsághoz nem kell pedig semmi másCsak egy igaz őszinte vallomás. E vallomás legyen a szerelemnek igaz záloga,Hallgasd, hogy mit mond szívem … Olvass tovább
KÁR, HOGY VÉGET ÉRT A SZERELEM Kár, hogy véget ért a szerelem.Kár, hogy elmúlik a nyár.Kár, hogy nem jön vissza sohasem.Kár, hogy búcsúzni, muszáj. Volt idő, amikor szerettél.Ránk mosolygott rég a nyár.Elfeledni azt sosem lehet,De az idő tovaszáll. Hol van már a régi nyár,Hol az ifjúság?Mért kell mindig búcsúzni,Ha az időnk lejár? A holnap tegnappá … Olvass tovább
MAROS-PARTI HANGULAT Ébred a természet, a fák rügyben állnak,Dalol a madárhad, örül a tavasznak.Éneküktől hangos mindenütt az erdő,Éled a berek is a Nap melegétől. A békák brekegve ugrottak a vízbe,Amikor egy gólya megjelent ebédre.Egy lábon álldogált, könnyű prédát lesve,S elkapott egy brekit, – ez lett az ő veszte! A mezőn egy ürge, mintha menekülne,Nem sejté … Olvass tovább
LOPVA JÁROK UTCÁTOKBAN Lopva járok utcátokban,Emléket kutatva, Még a házak is figyelnek,Engem kikacagva. Földönfutó lettem Nálad,Mint egy kivert kutya,Ne tudja meg soha senki,Csak az Isten tudja. Bolyongok a nagyvilágban,Feledést keresve.Nem találok gyógyírt erre,A szörnyű nagy sebre. Piros rózsák integetnek,Úgy beszélnek rólam.Így lettem én futóbolond,Kivetetté váltam. A madarak azt csicsergik,Hogy én jól megjártam.Szerelmedben bíztam mindig, –Ezt … Olvass tovább
MEGPRÓBÁLLAK LASSAN ELFELEDNI Megpróbállak lassanElfeledni Téged,Szívemből kitépni,Minden szép emléket. A lelkem becsapni,Hogy örökre vége,Nem nevet már énrám,Senki sem becézve. Szívem tiltakozikBecsapni nem lehet,Tudja, hogy bánt engem,Hogy Ő már nem szeret. Felsóhajt a lelkem,Sokszor szomorúan,Siratja gazdáját,Mindig bánatosan. Makó, 1999. 09. 28.
LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Temetek egy érzést,Két szemednek ragyogását,Fájó emlékezést. Életedből már elmentem,Hozzád visszavágyom,Éjszakánként elsiratom,Tűnő boldogságom. Szerelem nélkül nem tudom,Hogyan lehet élni,Magányosan kóborolva,Örömöt remélni. Rád gondolok éjjel-nappal,Beteg lett a lelkem,Nincsen, aki meggyógyítson,És szeressen engem. Makó, 1999. 03. 23.
MEGISMERTEM NÁLAD Megismertem Nálad, mireOlyan régen vártam,Szerelemre gyúlt a lelkem,Ahogy Rád találtam. Fénylőn ragyogó szemedből,Őszinteség árad,Hogyha nem vagy énmellettem,Vágyódom utánad. Kergettem egy édes álmot,Mely Hozzád vezetett,Te vagy, akit megálmodtam,S szívem megszeretett. Nem láttalak az előtt még,De a lelkem ismert,Szerelmedet kérem most én,És szép emlékeket! Makó, 1999. 01 07.