Versek

UTOLJÁRA MARADTAM ÉN(Emlékezés Joó Imrére) Utoljára maradtam én,Velem egykor kihal a fény.Fény, mely sokáig ragyogott,Sikert-sikerre halmozott. Pintér Feri, később Cimbi,Balázs Gyuri, és Szirányi,Joó Imi-, mind eltávoztak,Művészetük emlék maradt. Emlék, amely szomorúság,Visszaidéz sok szép órát.Felcsendülnek a dallamok,A sok nóta, már a múlt most. Joó Imitől most búcsúzunk,Temetésén fejet hajtunk.Klarinétja, szaxofonja,Nem szólal meg többé soha. Humorát magával … Olvass tovább

ŐSZI HANGULAT Elmúlt már szeptember,Vége van a nyárnak.A fecskék és gólyák,Régen messze járnak. Afrikába mentek,(A) tengert átrepülve.Tavasszal majd onnan,Vígan visszatérnek. Második hazájuk,De mégsem otthonuk.Nem költenek ottan,Hogy miért-, nem tudjuk. Menekülnek tőlünk,A zord hideg téltől,Éhen halnának itt,Fagyban, az éhségtől. Költöző madarak,Mind-mind tovább állnak,Nagy csapatokban ők,Messze-messze szállnak. Elnémul az erdő,A parkok, ligetek.Házaink kertjében,Mindenütt nagy csend lesz. (A) … Olvass tovább

EGYEDÜL! Mily sok ember él egyedül,Csalódottan, remény nélkül.Régi tervek, rég meghaltak,Vagy igazak sohasem voltak. Új idők álmok maradnak,Az ötletek elkallódnak.Céltalan lett a sok óra,Amíg vártam boldogságra. Gondolkodom, de hiába,Nem jövök rá a valóra.Hol rontottam, ki volt hibás,Mi vette el a megnyugvást? Nem találom igaz hitem,Vagy nincs már bennem szeretet?Ily vádakkal vádaskodom,Magam őrlöm-, nagyon sokszor. Bezárkóztam … Olvass tovább

ELMÚLT IDŐK! Elmúlt idők, szép emlékek,Egyszer feledésbe mennek.Pont kerül fel a nagy Í-re,A megértés mezsgyéjére. Múlttá válik egyszer minden,Hogy miért, ezt nem értik meg?Az őszinte szó elmarad,Ezért hal meg tán a holnap. A jövőtől sokat várnak,Végtelennek gondolják azt.Ki hibázott, ki volt vétkes,E kérdésre, nincs felelet? (A) messzeségbe már nem néznek,Nincs kilátás, vagy nem lehet?Haragot szült, … Olvass tovább

ÉLETEM A ZENE Életem a zene,Volt, s lesz mindörökre.Gyermekként kezdtem rég,Mi végig elkísért. Nincs szebb-, nem is lehet,S boldoggá tesz engem.Elbűvöl a dallam,Csodás harmónia. Varázslatos ütem,Ritmus lüktetése.Muzsika, és zene,Hangszerek elegye. A hangszerelések,Összhangjának képe.A zenekaroknak,Csengő, zengő, dala. A hangszereiknek,A közös szerepe.A karmestereknek,Az intő ereje. A közönség tapsa,Elismerő szava.A tapsviharoknak,Zúgása, moraja. A dalok szövege,Vagy maga a zene.Az … Olvass tovább

VÁLASZTÁS VOLT Választás volt, már hat éve,Versengések idejébe’.Politikusok harcoltak,Egymás ellen csatároztak. Egy volt a cél, a győzelem,A siker és nyerő érdem.Küzdöttek ott a holnapért,Ahogy mondták, szebb jövőért. Az emberek találgattak,Sok érveket felsoroltak.Kire adják voksaikat,Vagyis kire szavazzanak. Kampányoltak, nagyon sokan,Jelölteket támogattak.Megjelent egy csodás fénykép,Az új indulót hirdetvén. A városban minden felé,Összesúgtak, s azt kérdezték.Ismeritek, vagy tudjátok,Ki … Olvass tovább

ÖREG MAROS! Öreg Maros, te vén folyó,Rajtad voltam álmodozó.Vized felett kajakoztam,Örömöket úgy hajszoltam. Siklott hajóm, hullámodon,Csak úgy feszült minden izmom.Legyőztelek, bár nehezen,Távolságért megszenvedtem. Vized rohan, száguld tova,Igyekszik-, szőke Tiszába.Egyesülnek, eggyé lesznek,Összefogva továbbmennek. Messziről jössz, hosszú úton,A Gyergyói havasokból.Csergedezel, mint kis patak,Szolid, csendes, és pajkos vagy. Utadon egyre növekszel,Folyóvá válsz, és nagy leszel.Csendesen folysz, mégis rohansz,Szépségeddel … Olvass tovább

ELSZÁLL MINDEN Felvettem a harmonikámRégen volt már a kezemben.Nem is tudom mit is játsszak,Nem jut semmi az eszembe. Gondolatom messze kutat,Régi dallamot keresve.Rég múlt idők emlékében,Ott járok én képzeletben. Keresem, de nem találom,Átkutatom az éjszakát.A sok nóta kavalkádja,Egyre inkább jól megtréfál. Egy csak egy-, amire vágyom,Úgy szeretném megtalálni,Azt a nótát eljátszani,Múlt időkre emlékezni. Lassan dereng, … Olvass tovább

BÚCSÚZÁS! Elment, mert ideje lejárt,Elragadta Őt a halál.Itt hagyott mindent-, miért élt,Feladta örökre (a) reményt. Szíve nem dobog már tovább,Lelke vándorol-, s visszajár.A holnapja tegnappá vált,Többé soha senkit sem vár. Pedig régen mindig leste,Gyermekeit, hőn figyelte.Szinte röpdösött úgy nézte,Mikor hozzá megérkeztek. Kegyetlen volt hozzá a sors,Sokat szenvedett, s tűrt, fájón.A napjai rövidültek,S egyszerre csak véget … Olvass tovább