Versek

RÉGI EMLÉK Mennyi mindent írtam,Azon gondolkodom.Ötlet és idea,Lehet, hogy mind álom? Ébren álmodoztam,A valót becsapva.Azon tűnődöm most,Megoldást kutatva. Évek sokaságát,Vetettem papírra.Szerelmes szavakat,Rejtve a sorokba. Szépséget dicsérve,Sokszor sziporkáztam.Vágyálmokközt jártam,Mindent hátra hagyva. Mentem csak előre,Ösztönöm vezérelt.Nem láttam az erdőt,Csak egy fát belőle. Néztem megcsodáltam,Később továbbálltam.Új erdőt kerestem,Hol más fát találtam. Magamat kérdeztem,Néha, megdorgáltam.Miért vagyok én más,Arra választ … Olvass tovább

NAPPAL ÉS ÉJJEL Az ég hullatta a könnyét.Riasztón szólt a mennydörgés.Villám cikázott-, lesújtott,Félelmet keltett-, s aratott. Az eső esett, zuhogott,A hömpölygő víz csak csorgott.Tócsákba gyűlni sietett,Elöntvén a mély gödröket. A faágak hajladoztak,Megreccsenve aláhulltak.A szél meg futott rohanvást,Útjában sok kárt okozván. Sötét felhők úsztak tovább,Kitakarva az ég alját.A csillagok előtűntek,Rejtekükből megjelentek. Megenyhült a vihar szele,Száraz föld … Olvass tovább

„Ő” Volt egy nagy szerelem,Nem múlt el sohasem.Most is ott él bennem,Szívemben, lelkemben. Fiatal voltam még,Éppen, hogy nem gyermek.Mikor a tűz engem,Szívemen érintett. Elvarázsolt akkor,Magával ragadott.Lehozta az égről,Napot és csillagot. Enyém lett a világ,Minden boldog perce.Kedves mosolya, ésVidám nevetése. Sétáltunk kettesben,Künn az erdő ölén,Maros csobogása,Volt a kedves zenénk. Átöleltük egymást,Szótlan boldogsággal.Csak szívünk dobogott,Heves riogással. Jelezte … Olvass tovább

REINKARNÁCIÓ Egyszer, ha megáll a szív,Véget ér egy fejezet.(A) lélek kezd vándorolni.S gyászolnak az emberek. Utolsó út-, gödör, vagyKrematórium lehet.Netán, folyóba szórnak,És az lesz a nyughelyed. Temetőkben sírhelyek,Jelzik földi létedet.Kik megállnak előtted,Lehet-, könnyet ejtenek. Megemlékeznek rólad,Rád, koszorút is tesznek.Halottak napja, ha van,Gyertyákat is égetnek. Vannak, kik nem felednek,S vannak, kik elfelednek.Az életed, hogy élted,Terád úgy … Olvass tovább

KÖLTŐ LETTEM… Költő lettem, s író vagyok,Pihenésként zenét írok.Rangom adta-, költészetem,Ordó mégsem járt énnekem. Elismerésem elmaradt,Alkothatok-, az jutalmam.Több mint ezer verset írtam,Könyveimben mind benne van. Sok gondolat van munkámban,Benn lakozik álmaimban.De még sokkal több van bennem,Ha elmegyek-, mind elviszem. Móricz Zsigmond regényeit,Rózsa Sándor emlékeit,Versekké átfabrikáltam,Tájszólással újjáírtam. Könyveimben ott lakoznak,Egymás mellett sorakoznak.Regényeim fantáziám,Az is lehet, igaz … Olvass tovább

CSEND VAN! Csend van! Síri csend-, nyugalom,Órám ketyeg fenn a falon.A mutatók körbe futnak,Az idő rohan-, és szalad. Fekszem, pihenek, mélázom,Körbevesz a gondolatom.Ábrándjaim csalogatnak,Messze távolba mutatnak. Reményeim bíztatása,Ötletemnek varázslata.Utazom a nagyvilágba,Hegyen-völgyön, sok országba. Képzeletem, velem halad,Vizuálisan mutogat.Mindent látok, mindent hallok,Hol nem jártam-, most ott vagyok. Ablakomon jégvirágok,Tél van! Fagy, zúzmara, sok hó.Szánkó csilingelve halad,Lovak húzzák, … Olvass tovább

A KÖNYVEK ILLATA! A könyvek illata,Elbűvölő parfüm.Magával ragad-, tart,Minden egyes betű. A glédáknak sora,Mondatokba torkoll,Közben gondolat fut,Emberről, s állatról. Életünk van bennük,Magunkra ismerünk.Olyan, mintegy fénykép,Tükrözi életünk. Tudományok tana,Vers, próza, regények.Technika csodája,Bennük jelenik meg. Gyermekeknek mese,Kiskor boldogsága.Fantázia, s ötlet,Éleszt olvasásra. Vadászkalandot nyújt,Kiplingnek írása.Őserdők kalandja,Vadak hajszolása. Magashegyek csúcsa,Azok megmászása,Hegymászóról regél,Ormok hódítása. Tengerek moraja,Vihar tombolása.Hajóknak küzdelme,Zátonyra futása. Rejtelmes … Olvass tovább

HÁROM FÉRFI, KI NEM ÉRTI! Három férfi, ki nem érti,Soha-soha meg a nőket.Fiatal, és középkorú,Vagy, aki már nagyon öreg. Nem tudják, hogy mi az oka,Találgatják gondolkodva.Kérdést, kérdésre halmoznak,Eredményre mégsem jutnak. A nagyon szép, gondot okoz,Csalárd lehet, és kikapós.Körülrajongják azokat,Nem tágítnak a hódolók. Csengő hangjuk fülekbe cseng,Talán nincs szebb, nem is lehet.Miniszoknyában virítnak,Ez izgat sihedereket. Fiatal … Olvass tovább

HA ELJÖN A NAP! Ha eljön a nap-, az óra,Amikor távoznom kell majd.Remélem, hogy bátor leszek,S úgy megyek el-, mosolyogva. Lelkem elhagy-, elvándorol,Szívem megáll-, nem zakatol.Utolsót dobban, és vége,Sírgödröm vár-, messze távol. Előtte még átgondolom,Hogyan éltem, én egykoron.Szemeimmel pásztázgatom,Vizuális valóságom. Megjelennek szépen sorban,Mint egy képsor a moziban.Akiket én úgy szerettem,Kiket rég szívembe zártam. Akiket sosem … Olvass tovább

A LÉLEK, HA FÁJ! A lélek, ha fáj, meggyötör,Megfoszt minden szép emléktől.Gondolkodhatsz, magányodban,Hogy ki voltál-, és most ki vagy? Milyen úton jártál régen,Az egykori reményedben?Mit rontottál el, és miért,Felzaklat most a sok kérdés? Amit adtál-, elfeledték,Szereteted-, hát véget ért.Várod pedig viszonzását,Rájössz-, okafogyott lett már. Nem szabadulsz a régmúlttól,Gyermekektől, unokáktól.Játékos, boldog napoktól.Mikor nem fájt gondolatod. Nem … Olvass tovább