a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila számára az önkifejezés egyik nagyon fontos formája az írás, ami leginkább rímbe szedett sorok, versek képébe jelennek meg. A legváltozatosabb módón és témákban születtek ezek az alkotások, melyeket több esetben nyomtatásban is megjelentetett a szerző.
ÉBREN ÁLMODOZNI Ébren álmodozni,Milyen csodás dolog./A/ boldogságot látni,Azt Te sosem fogod. Hályog van szemeden,Mely eltakar engem.Nem látod, nem érzed,Mi az a szerelem. Alig kezdtük még el,Gyorsan vége lett már.Tavasz után nekünk,Nem jöhet az új nyár. A szívedben tél van,Megfagyott az érzés.Nem maradsz más nekem,Csak egy kedves emlék. Elküldtem a szívem,Papírra vetítve.De minden hiába,Nem vetted azt … Olvass tovább
MEGPRÓBÁLLAK ELFELEDNI Megpróbállak elfeledniÉs nem gondolni Rád.Eltemetni mindent ésMinden csókos éjszakát. Felébredni álmaimbólÉs látni a valót.Kártyavárként omlott össze,Pedig mily csodás volt. Még alig kezdtük máris végeÉs nincs folytatás.Délibáb volt a szerelmed,Csakis egy délibáb. Fülembe cseng hazug szavad,Hogy Te is szerettél.Megbánod még, majd Te egyszer,Amiért elmentél. Makó, 2002. 09. 13.
VILLÁMCSAPÁSKÉNT ÉRT A HÍR Villámcsapásként ért a hír,Hogy Te másé lettél.Akkor jöttem igazán rá,Hogy sosem szerettél. Hazugságban éltél velem,Engem csak becsaptál.Bolond szívem hű volt Hozzád,Mégis mást akartál.Mégis mást akartál. Tudom Neked is, hazudik,Akiért elhagytál.Visszakapod most a sorstól,Amit nékem adtál Téged is becsapnak most már,Így szokott az lenni.Magad maradsz, hisz két hazug,Együtt nem tud élni. Makó, … Olvass tovább
MEGBOCSÁTJÁK TALÁN Megbocsátják talán,Odafenn az égben,Amért lenn a Földön,Mindig vígan éltem. Züllött ember voltam,És egy korhely léha,Templom helyett jártam,Sokat a kocsmába. Egy hűtlen asszony volt,Életemnek álma,Aki kikacagott,Így lettem én árva. Miatta züllöttem,Feledtem a búmat,Kérem, hogy vétkemért,Majd feloldozzanak! Makó, 2002. 07. 09.
A KÉT SZEMEDNEK RAGYOGÁSA /A/ két szemednek ragyogása,Sokat jelent nékem.Elárulja, hogy a szíved,Mit takar előlem /Ha/ bánatod van, jöjj el hozzám,Vigaszt tőlem várva.Örömödet elárulja,Ajkad kacagása. Ábrándjaid megjelennek,Mindig álmaidban.Próbálj vidáman ébredni,S élni boldogan. Csak a szépre emlékezzél,Hagyd a gonosz álmot.Ne menj el szerencséd mellett,/Ha/ egyszer megtalálod. Makó, 2002. 04. 14.
NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI Nem tudok én már nevetni,Nem tudok víg lenni.Szomorú lett az életem,Nem tudlak feledni. Hová lett a boldogságom,Mért hagyott el engem.Nem jön álom a szememre,Még most is szeretem.Még most is szeretem! Valamikor együtt jártunk,Kéz a kézben ketten.Elfeledted azt az időt,De én ne feledtem. Tündérmese volt az, nékem,Most már csak egy álom.Szeretném, … Olvass tovább
A NAGY SZERELMEK /A/ nagy szerelmek sokszor,Rövid életűek,Ilyenkor a vágyak,Soha meg nem szűnnek. Nem felejtjük azt el,Kit szívünkbe zártunk,Éjszakánként mindig,Kísért majd az álmunk. Boldogtalan lettem,Mert hűtlen voltam Hozzád,Helyette cserébe,Engem ért csalódás. Hiába érzelemÉs hiába a vágy,Ha szíved mást akar,Nem vársz többé már rám. /Egy/ reggel úgy ébredtem,Hogy magam maradtam,Sirathatom most már,Akit úgy akartam. /A/ lelkem … Olvass tovább
ELBORUL AZ ÉG Elborul az ég,Hogyha felhő jön.Szomorú a rét,Mikor tél köszönt. A viharos szélAz mindent elsöpör.Egy nyári záporNéha vízözön. Boldogtalan az,Ki egyedül él,De az élettőlOly sokat remél. Mint a tavaszi szélLangyos melegét,GondolatbanÚgy öleli kedvesét. Várja, hogy őrá isBoldogság köszönt.Egyszer majd rátalálÉs hozzá eljön. A viharos szél isMindig megnyugszik.Minden rossz után,Jó következik. Kiderül az ég,A … Olvass tovább
ÁLOMBAN ÉS ÉBREN Tegnap éjjel azt álmodtam,Veled nagyon boldog voltam.Reggel mikor felébredem,Magamtól én azt kérdeztem. Ha álmomban boldog vagyok,Miért az nem maradhatok?Hiba bennem az nem lehet,Tenálad van a felelet. Ébren álmodjál Te velem,Neve legyen a szerelem.Két ember, ha úgy akarja,Minden jóra fordulhatna. Mire vársz még, ezt nem értem,Mért nem teszed szebbé éltem?Gondoltál-e arra vala,Kettesben milyen … Olvass tovább
RÓLAD ÁLMODOZOM MINDIG ÉN Rólad álmodozomMindig én,Úgy, mint egykor rég.Te vagy nekemA remény s a fény.Ez maga a szenvedély,És nagyon várom,Hogy jöjjön majd az éj. Hold ragyog le rámMinden éjszakán,S azt álmodom én,Hogy Te jössz felém.De ha reggel jön,Az álom elköszön,S eltűnikAz álomkép. Úgy várom, hogyJöjjön az éjszaka,S ragyogjon ránkA holdas éj.Álmomban hozzámMajd eljössz újra,S … Olvass tovább