Versek

ÖREGEMBER Öregember áll előttem,Előszobám nagytükrében.Elképedve úgy figyelem,Hű-, de megváltozott minden! Elhinni se nem akarom,Amit mutat hasonmásom?Ruhát fogok, törülgetem,Türelmesen fényesítem. Ahogyan így serénykedem,Egyre élesebb lesz képem.Grimaszt vágok, próbálgatom,Sikerül-e megváltoznom. Bármit teszek, csak utánoz,Ezen aztán gondolkodom.Hátralépek, hátrál ő is,Továbbra is incselkedik. Elindulok, mire ő is,Gonoszkodva bosszantva így.Visszalépek, fenyegetem,Szintén azt teszi most velem. Egyre jobban ráébredek,Cserbenhagytak már az … Olvass tovább

ÉJSZAKA VAN Éjszaka van, de nem alszom,Nyitott szemmel álmodozom.Messze járok gondolatban,Csend vesz körül-, s tovasuhan. Az éjji csend bűvölete,Nyugalmamnak igézője.Rám telepszik, sosem hagy el,Velem marad emlékével. Sok-sok évet hátrahagytam,Sötétben, és világosban.Jártam a magamnak útját,Vándoroltam egyre tovább. Az öreg Hold, kísérőm volt,Míg a lelkem elkóborolt,Felhők mögé bújt ilyenkor,Hogy ne lássa pajzánságom. Szemrehányó nem volt velem,Pedig látta … Olvass tovább

A LEGELSŐ TALÁLKOZÁS A legelső találkozás,Sokszor mindent összekuszál.Ismerkedés, útkeresés,Az új úton eltévedés. Gondolatok ott megállnak,Helyben járva hezitálnak.Régit az újjal keverve,Az újnak az előnyére. Titkon érzik, mi hibázik,Hogy a vágyuk más felé nyit.Tudják vissza kéne lépni,Nincs erejük azt megtenni. Ígéretes szép szavaknak,Ellenállni azt nem tudnak.Régi megszokásnak ténye,Halványabb lesz-, annak fénye. Pár szál virág bíztatása,A hölgyeknek hódítója.Megdobban … Olvass tovább

KIALSZIK A RIVALDAFÉNY Kialszik a rivaldafény,Vége van már a műsornak.A bohóc is pihenni tér,Vidámsággal nem kacagtat. Jókedve sokszor csak felszín,Bús lelkében gondok vannak.A közönség azt nem látja,Mert bánatát nem mutatja. Festet arca, eltakarja,Ami szívében lakozik.Cirkuszának a porondján,Esik, bukik, csetlik, botlik. A gyerekeknek kedvence,Mindig ujjongva ünneplik.Vörös orrát, nagy cipőjét,Tarka ruháját nevetik. Harsány hangja, kacagása,Betölti az egész … Olvass tovább

VISSZATÉRŐ GONDOLATOK Visszatérő gondolatok,Nem hagynak sohasem nyugtot.Ahogy telnek az éveim,Előjönnek emlékeim. Néha, bántanak-, szeretnek,Eltolnak, vagy átölelnek.Magukhoz húznak álmomban,Csalódom a valóságban. Örömök is felkeresnek,S mint egy galamb elrepülnek.Tovaszállnak, s visszanéznek,Kacérkodva hitegetnek. Játszik a sors, talán velem,Érdemlem, vagy nem érdemlem.Nem tudom, tán, sosem fogom,Mi a jó, vagy rossz fogalom. Leéltem az életemet,Élveztem a szépségeket.Voltak, amik megmaradtak,Vagy hűtlenül … Olvass tovább

INNOVÁCIÓNAK SZAVA Innovációnak szava,Egy beszédbe beágyazva.Többször ismételve újra,Egyre csak azt hangoztatva. Beépítve célkeresztbe,Évtizedeket feledve.Sikereket félretéve,Eszmét, hitet eltemetve. Nem számít, hogy ki és mit tett?Végzett munka értékvesztett.Huszonkét év az, nagy idő,Több nemzedék abban felnőtt. Diplomáknak sokasága,Született ezúton járva.Értékes emberek hada,Visszagondol hálálkodva. Újszelek, ha szembefújnak,Kegyetlenül is árthatnak.Demonstrálhatnak hiába,Összeesküvés kárára. Eldőlt rég egy irodába’,Vagy talán az, ki lett … Olvass tovább

ELMÚLTAK AZ ÉVEK Elmúltak az évek,A napok elfogynak,S egyre kevesebb lesz,Minek neve holnap. Az érzés megrokkan,A remény is elszáll,A szívnek ritmusa,Zakatol csak csupán. A szem visszafordul,Lassan befelé lát,A könny is arra tart,Siratja már a mát. A múlt idézése,Álmodozás talán,Vágynak elhalása,Jelent tragédiát. A gondolat megfagy,Az érzés megreked,A lélek meditál,Tudja-, egyszer mehet. (Az) időpont kitűzve,Titkot rejteget még,Csalfán … Olvass tovább

ÉRZÉS VAGY ÉRZELEM Érzés, vagy érzelem együtt,Ott lakozik bent-, mibennünk.Kutatjuk sokszor hiába,Merengünk a magányunkba’. Hol lehet, mért nem jön elő,Miért nem lesz reménykeltő?Értelme az életünknek,Boldogságnak, szeretetnek. Érzés az, sok minden lehet,Fájdalom, vagy szenvedések.Érzelmünk a lelkünkben van,Sokszor gyötör, kínoz ottan. Mennyi gond mi benne rejlik,Észrevétlen ott rejtőzik.Szívedbe szúr, mint egy gyilkos,Túléled a nagy bánatod. Fájdalmadat hordozhatod,Szertefoszlik … Olvass tovább

SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ/LETARGIA/ Semmi sem tart örökké,Egyszer minden véget ér.Ősz és tavasz tovaszáll,Meghal a tél, és a nyár. Ami rég volt emlék lesz,Feledésbe merülhet.Szerelem is múlandó,Ígérete változó. Kedves szóknak hangsúlya,Másképp szól-, nincs hatása.Az érzelmünk változik,S többé nem találkozik. A vágy, és vágyakozás,Rideg az már-, nincs tovább.Lelkesedés elmarad,Nincs cél-, mely fokozódhat. Nappalok és éjszakák,Egyformák, és … Olvass tovább

EMLÉKKÉP Az igazi érzelmeket,Soha el nem feledheted.Becsapni sem tudod magad,Bármit is hoz az új tavasz. A kikelet újra éled,Eléd, hozza szép emléked.Szabadulni nem tudsz tőle,Benned lakik mindörökre. Csodás érzés, mesés szavak,Álnokká sohasem válnak.Legszebb idők ott lebegnek,Lelked mélyéből feltörnek. Vidám percek, hangulatok,Ölelések igaz csókok.A semmiben el nem vesznek,Kitartóan kísértenek. Veled vannak minduntalan,Zordidőben, legszebb nyárban.Borús, esős fellegekben,Vihart … Olvass tovább