Versek

PESSZIMISTA Egy bölcs barát gondolatát,Nekem szegezte írását.Műveimet lapozgatva,Véleményét úgy formálta. A világot másképp látom,Fonák oldalról bírálom.Mi a fonák, – mi a sima,Erről nem szólt bírálata? Soraim közt barangolva,Jutott el a megoldásra.Optimista ember módra,Pesszimizmust nekem adta. Derűlátó hangulata,Magáról azt állította.Nincs csak öröm a világon,Borúlátón másképp látom. Szavaimat boncolgatva,Sebészkését, belevágta.Belevágta közepébe,Gondolataim szívébe. Csak úgy szenved minden mondat,Melyekben … Olvass tovább

MENNYI GONDOLAT Mennyi gondolat mi kísért,Sokasága szívemig ért.Felvillannak, előtűnnek,Szemem előtt ott lebegnek. Életem fejezetei,Összegződnek reményei.Megvalósulatlan álmok,Szertefoszlott boldogságok. Sikerélménnyel keverve,Ott kavarog a bensőmben.Szétválasztani nem lehet,Megmaradnak, mind emléknek. Kedves, szép szavak halmaza,Agyamban van raktározva.Van úgy, hogy figyelmeztetnek,Gondolkozz! – Az idő pereg! Megállítani nem lehet,Száguldozz, hát együtt vele.Egyszer, ha a végéhez ér,Utoljára, ismét ígér. Ott már tervek nem … Olvass tovább

A SZERELEM IS MÚLANDÓ A szerelem is múlandó,Időjáráshoz hasonló.Felhők jönnek, ború támad,Egy szép nap, – vége a nyárnak. Ha a csók sem már a régi,Nem érdemes erőltetni.Az évek szokássá váltják,Vagy talán azt, – el is hagyják. Újak jönnek, ígérgetnek,Szép szavakat rebesgetnek.Feledtetik, ami rég volt,Az elmúláshoz hasonlót. Kegyetlen igazság néha,Érzelmeinknek játéka.Egykor vala, úgy gondoltuk,Nem múlik el, … Olvass tovább

LINDA Női név a lovaknál is,Linda, Linduska, – becézik.A családnak büszkesége,Hátasa és reménysége. Fanni a kis lovarnője,A kicsike kotnyeleske.Linda érzi és vigyázza,Utasát mindentől óvja. Le nem dobná semmiért sem,Könnyű teher, egy személyben.Üget, vágtat visszafogva,Nyerít vígan, hahotázva. Lónevetés harsog náluk,Ettől hírt kap az utcájuk.Hallják, tudják, hogy sport nap van,Naponta a futtatóban. Ki láthatja, kedvét leli,Hogy lovagol … Olvass tovább

FEHÉRBLÚZ Fehérblúz, és mély dekoltázs,Emlék maradt, régen az már.Sokszor megjelenik nekem,Kacérkodva játszik velem. Benne mintha labda volna,Elrejtve a ruházatba.Kikívánkozott az onnan,Látványával mutatóban. Cifracsipkével övezve,Szemrevalónak díszítve.Megakadt a szemem rajta,Ott is maradt, csak úgy falta. Próbáltam én visszafogni,Ildomosan korlátozni.De ösztönöm előbb való,Így nem lettem, hitványcsaló. Szemeimet legeltettem,Vagy tán bámészkodva néztem.Fantáziám gyorsra kapcsolt,Így voltam én elevenholt. Isten jutott … Olvass tovább

ÍROK Írok sok-sok fejezetet,Valós, igaz emlékképet.Mik felgyülemlettek bennem,Papírra vetni igyekszem. Reggelente korán kelek,Velem ébrednek ötletek.Szabadulnék, de nem tudok,Gyötörnek a gondolatok. Meghányom-vetem azokat,Félreteszem, ami várhat.Végül, egy, hatalmába kerít,Nincs menekvés, az kényszerít. Agyam pörög, mint egy óra,Lüktetve, és zakatolva.Az első szó megjelenik,A papíron elém tűnik. Nézem, közben, gondolkodom,Gondolatim rangsorolom.Szavakat, szavak követik,Emlékeim összegyűjtik. A sorok, így szaporodnak,Egymás után … Olvass tovább

AZ EMLÉKEK VISSZATÉRNEK Az emlékek visszatérnek,Mint ékkövek megjelennek.Átformálják hangulatod,Megmutatják régi arcod. Összehasonlítást tesznek,A koroddal nem törődnek.Ami szép volt eléd hozzák,Örömödet úgy fokozzák. Lépten-nyomon melléd állnak,Kísértenek, veled hálnak.Álmaidban kacérkodnak,Elragadnak, varázsolnak. Múltadban kalauzolnak,Régi úton veled járnak.Talán tanácsot is adnak,Milyen legyen, majd a holnap. Ahogy éled napjaidat,Holnap már az lesz a múltad.A jövődet úgy építsed,Múlttá lesznek, kísértenek. Szabadulni … Olvass tovább

A HÁZ Mindenfelé, házak vannak,Sorban egymás mellett állnak.Két sor szemben van egymással,Utca lesz így, sok szomszéddal. Rossz szomszédság török átok,Regélik a közmondások.Nincsen oly hely, nem is volt tán,Ahol pletyka sosincs talán. Leselkedők kifigyelik,Hova ki, és mért érkezik?Meddig marad, mikor megy el,Világosban, vagy sötéttel? Ha az éjszakát ott tölti,Kutatják, hogy mért teheti?Rokonféle, vagy mostoha,Ez a kérdés, … Olvass tovább

A HÁZ Mindenfelé, házak vannak,Sorban egymás mellett állnak.Két sor szemben van egymással,Utca lesz így, sok szomszéddal. Rossz szomszédság török átok,Regélik a közmondások.Nincsen oly hely, nem is volt tán,Ahol pletyka sosincs talán. Leselkedők kifigyelik,Hova ki, és mért érkezik?Meddig marad, mikor megy el,Világosban, vagy sötéttel? Ha az éjszakát ott tölti,Kutatják, hogy mért teheti?Rokonféle, vagy mostoha,Ez a kérdés, … Olvass tovább

EGY DAL… Egy dal, egy csók, és egy emlék,Rég volt, de mégis megigéz.Feltör a múlt, s jövőbe néz,Visszatér, mintegy álomkép. Hangfoszlányok előjönnek,Összeállnak, felcsendülnek.Füleimben megszólalnak,Régi dallamot játszanak. Szárnyalva szívemig érnek,Ott egy kissé megpihennek.Majd útjukra elindulnak,Mint egykoron behálóznak. Megjelensz távoli képben,Fiatalon, szépségedben.A zene szól, és mosolyogsz,Szót sem szólsz, és nem távolodsz. Ott állsz, mintha reám várnál,Karjaidba befogadnál.Vagy … Olvass tovább