Versek

ELŐTTEM A VILÁG KÉPE Előttem a világ képe,Parány porszem vagyok benne.Sodródom az áradattal,Mint folyó a rohanással. Néha kikötni szeretnék,Vagy megállva megpihennék.Pihenés közben azt nézném,Mi az, amit nem követnék? A látkép az, csodálatos,Elbűvölő, varázslatos.Hegyek, dombok, mesés völgyek,Fák, virágok, és tengerek. Gyönyört nyújtnak mind a szemnek,Álmodozást a lelkeknek.Pázsitfüvön, ha nyugodnék,Talán boldog ember lennek. Mégis néha gondok vannak,A … Olvass tovább

EGYÜTT VELETEK Emlékeztek?-, Mert én igen!Veletek sok szépet éltem!Együtt kezdtük az életet,A befejezés az már más lesz. Megszeppenve óvodában,Még gyámoltalan korunkban.Első nap az iskolában,Hű! De rég volt, már oda van. Kergettük az álmainkat,Huncut, vidám, játékokat.Összetartoztunk még akkor,Ma már lettünk az utókor. Tanító néni szigora,Mindig javunkat akarta.A fenekünk néha bánta,Ha lesújtott a nádpálca. Gyúlok meg, fagyok … Olvass tovább

NEKTEK ÍROM VERSEIMET Nektek írom verseimet,Gondolatot, eszmét, hitet.Szépszavaknak sokaságát,Azok összefoglalását. Ti vagytok, kik olvassátok,Soraimon gondolkoztok.Azonosultok így vele,Összetartozunk egységbe’. Szavaimat összerakom,Hozzátok azt eljuttatom.Történetek így születnek,Bennük velem együtt éltek. Rímeimnek a csengése,Fületeknek lesz majd, zene.Dallama van mindegyiknek,Talán azért szeretitek. Aki azokat elmondja,Szavalja, vagy felolvassa,Mondatait hangsúlyozza,Érthetőbbé úgy formázza. Így adja meg a dallamát,A nyelvünknek muzsikáját.Kotta nélkül is hallható,Élvezetes … Olvass tovább

FURFANG Égi áldás, nagyhatalom,Vagy tán mennyei jutalom.Különleges adomány az,Megtanulni nem lehet azt. Jól forgatni gondolatot,Felhasználni áradatot.Szót, mondatot átformálni,Azt más köntösbe ruházni. Reagálni, hamar, gyorsan,Válaszolni csak futtában.Élcelődni nagyon nehéz,Ahhoz kell csak igazán ész. Az agynak reagálása,Tudománynak fellegvára.Aki mindezt birtokolja,Van annak tán kurázsija. Mondják ravasz, mint a róka,Gondolata a humorba’.Mondása tréfának tűnik,Kik nem értik azt megsínylik. Kacagnak … Olvass tovább

KÉRDÉSEIM SOKASÁGA Emlékeim hídján állok,Visszanézve megborzadok.Nem értem, és nem érthetem,A gyűlölet, mi fán terem? A Hit hogyan változik meg,Eltiporva reményeket?Szeretetnek gyengédsége,Hová tűnik, hogy lesz vége? Hogy születnek gondolatok,Jók és rosszak vagy ábrándok?Mi vezérli a tetteket,Változtat meg nézeteket? A békesség csodás volna,Mért tűnik el a hatalma?Miért vetik el, mi oka,Ellenségeskedést szítva? Ellenfelekké mért válnak,Másokat miért gyaláznak?Illúzióknak … Olvass tovább

ALKONYODIK Alkonyodik, szürkület van,A Nap az égről már elsuhan.Árnyában még visszakacsint,Melege megkopott és nincs. A fénye is pislákol csak,Majd kialszik, és elmarad.Köd ereszkedik a tájra,És megfagy az, zúzmarára. (A) fákat díszesen borítja,Ékkőként el is takarja.Szemet gyönyörködtet vele,Reszketést a tél hidege. Mily kétszínű az öreg Nap,Nyarat, s telet kiszolgál az.Amikor legjobban kéne,Világít csak kényszeredve. A hófelhők … Olvass tovább

KÖSZÖNET NEKED A képzelet csapong, a múltban jár,S a gondolat megáll, szívem zilál.Véres, ködös hajnal vörösen ég,Homály lebeg búsan, s vibrál a kép. A távolban ott állsz-, s mintha várnál,Integetsz talán, csendben és némán.Nézem kutatón ölelő karod,Lépted indul felém, s hajad lobog. Fújja a szél ruhád, mi rád tapad,Ahogy közeledsz, remeg az árnyad.Törékeny alakod meghajlott … Olvass tovább

NE ÁLLJ BOSSZÚT Ne állj bosszút-, az nem te vagy,Aki bántott, bánkódhat majd.Egyszer eljön, azaz idő,Mikor ellenséged „felnő”. Ráébred galádságára,Túl sok lesz annak az ára.Nézheted az ellenfeled,Amint szenved, gyötrelmekben. Hazafiság nem él benne,Harácsolás vezérelte.Vagy netán a karrierje,Hajtotta a gyűlöletre. Állj meg akkor-, ne ítélkezz,És ne sajnáld-, nem érdemes.Szánalom már körülvette,Azzal rohan a vesztébe. Visszaút nehéz … Olvass tovább

EMLÉKSZEM Emlékszem gyermekkoromra,Világháborús napokra.Harcok dúltak, bombák hulltak,Sztálinorgonák vinnyogtak. Utcánkba németek jöttek,Autójuk, mint berregett.Megpihentek, leparkoltak,Hosszú utat már bejártak. A házunkba becsengettek,Vödreikbe vizet kértek.Tisztálkodtak, mosakodtak,Útporától szabadultak. Tatám nyelvüket beszélte,Szegényeket üdvözölte.Két katona bejött hozzánk,Velünk ették a vacsorát. Mamám asztalt terítette,Az étkeket oda tette.Kolbász, szalonnát, kenyeret,Vöröshagymát, egy kis tejet. A kolbászt nem merték enni,Előbb nekem kellett szelni.Neki láttam, mint … Olvass tovább

RÉGMÚLT IDŐ Véget ért egy szép fejezet,Lezárult egy csodás álom.Nem kerestem többé soha,Tudtam, úgyse nem találom. Vannak percek, s vannak órák,Amelyek örökké járnak.Ha az óra egyszer megáll,Vége lesz a legszebb nyárnak. Az ábrándok elkísérnek,Az utamon véges-végig.Felidéznek emlékeket,Madarak is azt csicsergik. A múlt kísért, visszatérve,Az emlékem szépségére.Fel-fellobban, majd tovább áll,Eltűnik az álom képe. Hó lepi be … Olvass tovább