Makó

VISSZATÉRŐ GONDOLATOK Visszatérő gondolatok,Nem hagynak sohasem nyugtot.Ahogy telnek az éveim,Előjönnek emlékeim. Néha, bántanak-, szeretnek,Eltolnak, vagy átölelnek.Magukhoz húznak álmomban,Csalódom a valóságban. Örömök is felkeresnek,S mint egy galamb elrepülnek.Tovaszállnak, s visszanéznek,Kacérkodva hitegetnek. Játszik a sors, talán velem,Érdemlem, vagy nem érdemlem.Nem tudom, tán, sosem fogom,Mi a jó, vagy rossz fogalom. Leéltem az életemet,Élveztem a szépségeket.Voltak, amik megmaradtak,Vagy hűtlenül … Olvass tovább

INNOVÁCIÓNAK SZAVA Innovációnak szava,Egy beszédbe beágyazva.Többször ismételve újra,Egyre csak azt hangoztatva. Beépítve célkeresztbe,Évtizedeket feledve.Sikereket félretéve,Eszmét, hitet eltemetve. Nem számít, hogy ki és mit tett?Végzett munka értékvesztett.Huszonkét év az, nagy idő,Több nemzedék abban felnőtt. Diplomáknak sokasága,Született ezúton járva.Értékes emberek hada,Visszagondol hálálkodva. Újszelek, ha szembefújnak,Kegyetlenül is árthatnak.Demonstrálhatnak hiába,Összeesküvés kárára. Eldőlt rég egy irodába’,Vagy talán az, ki lett … Olvass tovább

ELMÚLTAK AZ ÉVEK Elmúltak az évek,A napok elfogynak,S egyre kevesebb lesz,Minek neve holnap. Az érzés megrokkan,A remény is elszáll,A szívnek ritmusa,Zakatol csak csupán. A szem visszafordul,Lassan befelé lát,A könny is arra tart,Siratja már a mát. A múlt idézése,Álmodozás talán,Vágynak elhalása,Jelent tragédiát. A gondolat megfagy,Az érzés megreked,A lélek meditál,Tudja-, egyszer mehet. (Az) időpont kitűzve,Titkot rejteget még,Csalfán … Olvass tovább

ÉRZÉS VAGY ÉRZELEM Érzés, vagy érzelem együtt,Ott lakozik bent-, mibennünk.Kutatjuk sokszor hiába,Merengünk a magányunkba’. Hol lehet, mért nem jön elő,Miért nem lesz reménykeltő?Értelme az életünknek,Boldogságnak, szeretetnek. Érzés az, sok minden lehet,Fájdalom, vagy szenvedések.Érzelmünk a lelkünkben van,Sokszor gyötör, kínoz ottan. Mennyi gond mi benne rejlik,Észrevétlen ott rejtőzik.Szívedbe szúr, mint egy gyilkos,Túléled a nagy bánatod. Fájdalmadat hordozhatod,Szertefoszlik … Olvass tovább

SEMMI SEM TART ÖRÖKKÉ/LETARGIA/ Semmi sem tart örökké,Egyszer minden véget ér.Ősz és tavasz tovaszáll,Meghal a tél, és a nyár. Ami rég volt emlék lesz,Feledésbe merülhet.Szerelem is múlandó,Ígérete változó. Kedves szóknak hangsúlya,Másképp szól-, nincs hatása.Az érzelmünk változik,S többé nem találkozik. A vágy, és vágyakozás,Rideg az már-, nincs tovább.Lelkesedés elmarad,Nincs cél-, mely fokozódhat. Nappalok és éjszakák,Egyformák, és … Olvass tovább

EMLÉKKÉP Az igazi érzelmeket,Soha el nem feledheted.Becsapni sem tudod magad,Bármit is hoz az új tavasz. A kikelet újra éled,Eléd, hozza szép emléked.Szabadulni nem tudsz tőle,Benned lakik mindörökre. Csodás érzés, mesés szavak,Álnokká sohasem válnak.Legszebb idők ott lebegnek,Lelked mélyéből feltörnek. Vidám percek, hangulatok,Ölelések igaz csókok.A semmiben el nem vesznek,Kitartóan kísértenek. Veled vannak minduntalan,Zordidőben, legszebb nyárban.Borús, esős fellegekben,Vihart … Olvass tovább

EGYÜTT VOLTUNK Együtt voltunk, s beszélgettünk.Szebb időkre emlékeztünk.Elmúlásról sosem szóltunk,Arról bölcsen csak hallgattunk. Az évek, hogy elrohantak,Néha reánk kacsintgattak.Felidéztük, azt a sok jót,Azt a csodás mámorítót. Korunkban már ők döntenek,S visszaadnak reményeket.Jövőt temetni nem szabad,Talán boldogságot hozhat. A múlt képe fénylőn ragyog,Valamikor az-, jövő volt.Nem hittük, hogy el is múlhat,Ábrándjaink messze szállnak. Talán a sors … Olvass tovább

A SZERENCSÉTLEN Mindenhez csak szerencse kell,Ki korán kel, aranyat lel.A lusta pihen és henyél,Sült galambra várva úgy él. A szorgalmas magát hajtja,Munkában van bizodalma.Látástól ő vakulásig,Meg nem állna-, mint a másik. Az élettől mindig várja,Valóra váljon az álma.Álmoskönyvét lesi, bújja,Betéve kívülről fújja. A recept mégis hibázik,Szerencséje sokat késik.Vagy elhagyta tán örökre,Hiú álmát félretéve. A lusta … Olvass tovább

NŐNAPI EMLÉK Együtt vagyunk, ismét együtt,Hisz nőnapot ünnepelünk.Eljöttetek boldog arccal,Mosolyotok varázsával. Eltelt egy év, elrohant már,S közben elmúlt egy csodás nyár.Őszbeborult a természet,Elpusztítva minden szépet. A zord tél is közbe szólott,Fránya, csúf hideget hozott.Jégvirágok ridegsége,Ablakoknak lett a dísze. De szívetek forró maradt,Boldogságot hoz a tavasz.Összejöttünk nem feledünk,Összetartás a mi létünk. Március nyolc fényessége,Reánk ragyog minden … Olvass tovább