a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
LÁTOM ARCOD Látom arcod, hallom hangod,Pedig nem vagy velem,Távol vagy és messze tőlem, –Várlak képzeletben. Percek múlnak, órák telnek,Lassú néma csendben,Ólomlábakon jár az idő, –Múlását figyelem! A sóhajom Hozzád száll most,Átölel két karom,Két szép szemed csillogása, –Minden gondolatom. Az ajkadat megcsókolom,Rólad ábrándozom,A távolságot áthidalja,A legédesebb álom. Csillagok közt fenn az égen,Egy fényesen ragyog,Hirdeti azt mindenkinek,Milyen … Olvass tovább
KINCSES BÁNYA Amikor én Hozzád megyek,Kincses bányába érkezek.Nagy kincs lakik szíved mélyén,S a szerelmed mind az enyém. Mikor boldog vagyok Veled,Irigyelnek az emberek.Tudja meg az egész világ,Én kaptam csak kincses bányát! Nem tagadom öröm nekem,Amiért van sok irigyem.Tudhatja az egész világ,Értem mondasz sokszor imát. Lábam nyomát, ha követem,Oda visz, hol a szerelem.Odavisz, és ott maradok,Ahol … Olvass tovább
VÁRTAM ÉN A BOLDOGSÁGRA Vártam én a boldogságra,Amely sokat késett,Már azt hittem, hogy elkerül,Mikor megérkezett. Találkoztunk, véletlen volt,Nem vártalak Téged,Észrevétlen felbukkantál,Két szemem csak nézett. Ott álltál, mint nagyon régen,És én nem értettem,Délibáb vagy álomkép vagy,Vagy csak játszol vélem. Felidéztem a régmúltat,Mikor megláttalak,Tiszavirág szerelmünket,Ahogy csodáltalak. Meglátni és megszeretni,Akkor úgy kezdődött,Szomorúan elbúcsúzni,Sajnos úgy végződött.Harminc nyár és harminc … Olvass tovább
HA UTOLSÓT DOBBAN SZÍVEM Ha utolsót dobban szívem,És megáll az élet, Akkor sem foglak feledni,Talán ezt nem érted. Odalenn a sírom mélyén,Velem lesz a képed,Míg a Földön éltem én is,Csak arra emlékszek. Eszembe jut az a sok jó,Amit nékem adtál,Boldogságot és örömöt,Mindig azt nyújtottál! A lelkem, amíg vándorol,Arról álmodozik,Elfeledni sosem fogja,Régi nagy szerelmit. Találkozunk-e odafenn,Majd … Olvass tovább
HOGY MIT JELENTESZ Hogy mit jelentesz nékem, nem tudom még,Nappal és éjjel, Te vagy egy álomkép.Szavadnak csengése fülemnek zene,Szíved dobbanása, – vajon szeret-e? Ölelő két karod és szemed fénye,Lelked tisztasága, – ez mind-mind kéne!Engem szeretsz-e, vagy csak játszol vélem,Naponta ezt magamtól megkérdezem. Gondolataidban ott vagyok-e én,Ezt nem mondod, pedig tudni szeretném?A rózsa a szobádban virág … Olvass tovább
HIT, REMÉNY, SZERETET Csend borul a tájra,Alszik már a város,Csak a Hold világít,Miránk ő vigyáz most. Benéz az ablakon,Néma alázattal,Meglesi álmunkat,S útján tovább nyargal. Az éjjeli nagy csendben,Egymásról álmodunk,Boldog szebb jövőről,Arról ábrándozunk. Mikor a Nap felkel,Álmunk valóság lesz,Ilyen kevés elég,Egy nagy szerelemhez. Ámor a nyilával,Nálunk célba talált,Megállt a nagy óra,Miránk oly sokat várt. Beteljesült álom,Elsiratott … Olvass tovább
AMIKOR AZ ÁLMOK Amikor az álmokValósággá válnak,Amikor a csókomAjkadra találhat. Amikor egy érzésRég várt ölelés lesz,Akkor az ÚristenNagyon boldoggá tesz. Megköszönöm én azt,Akkor az Istennek,Megfogadom neki,Hogy el nem feledlek. Oltárához viszlek,Esküt teszünk ottan,Kérve az áldását, /hogy/Éljünk boldogságban. Makó, 2003. 05. 12.
MEGBABONÁZOTT A KÉT SZEMED Megbabonázott a két szemed nézése,Nem tudom feledni, mikor jön az este.Feljön a sok csillag, rám tekint az égről,Eszembe jutsz akkor a nagy fényességről. Ragyog minden csillag, mint egy égi lámpa,Utat mutat nekem a Ti utcátokba.Keresem a házat, a szerelmünk várát,Benne egy szépasszonyt, lelkem boldogságát. Azaz asszony lett a szívemnek börtöne,Odavágyom vissza, … Olvass tovább
GONDOLATAIM SOKASÁGA Szobámat az éjszaka csendje járja át,Rád gondolok, és arra mért gyötör a vágy.A levegőben valami furcsán vibrál,Gondolataim sokasága tovaszáll. Nyugtalanság és féltés kavarog bennem,Hogy mi okozza, talán a szerelem?Egymásra találtunk, s egymáséi vagyunk,Fáj a gondolat is, hogy újra elválunk. A sors a forgatókönyvét mért így írja,Agyam ezt felfogni sehogyan sem bírja?Nem értem, hogy … Olvass tovább
NÁLAD Ha Nálad vagyok minden oly más,A rossz is szép lesz és csodás.Két szemedből boldogság fakad,S nézésed elárulja vágyad. Arcod szebb, mint a legszebb rózsa,A hangod, mintha zene szólna.Szeretem én a hallgatásod,Kitalálom gondolatod. A csókod engem részeggé tesz,Szerelmem ettől még nagyobb lesz.Ha Nálad vagyok minden oly más,Megváltozik az egész világ! Makó, 2003. 05. 02.