Makó

SZILVESZTERNEK ÉJSZAKÁJA Szilveszternek éjszakája,Újév napjának nyitánya.Mulatozás dinom-dánom,Búfeledés a világon. Petárdáknak durranása,Reszket az éjnek játéka.Muzsikaszó, táncvigalom,Lesz úrrá a társaságon. Evés-ivás mérték nélkül,Van ki ettől, meg is szédül.Mintha világvége volna,Mohóságnak nincs határa. Éjfélkor a Himnusz hangja,A szíveket megdobbantja.Elérzékenyülnek sokan,Jobb évet várnak titokban. Boldog újesztendőt mondják,Boldogabbat úgy akarnák.A csókokkal nem spórolnak,Sem a hölgyek, sem az urak. Mindent szabad … Olvass tovább

ÚJESZTENDŐ Rohamléptékkel közeleg,Párnap múlva múltat temet.Újesztendő virrad majd ránk,Szilveszter éjt hátra hagyván. Tervezünk, s terveket szövünk,Múlt időkre emlékezünk.Minden évnek első napján,Boldog óra virrad ott ránk. Éjszakának mámorában,Óévünknek hatalmában.Jobb lesz, szebb lesz, hangoztatjuk,Makacs fejjel mondogatjuk. Azt szeretnénk, hogy más legyen,Ábrándozunk türelmesen.Mit hoz majd nekünk a jövő,Bízunk abban-, ki teremtő. Az Isten is tervezhetne,Szegénységet elvethetne.Neki az volna … Olvass tovább

KARÁCSONYKOR Elmúlt egy év, megint itt van,Örömöt hozott elánnal.Nyílt az ajtó, belépett rajt’,Családom örömujjongva. Kitti, Boti, Anna, Mira,És Attila mosolyogva.Jó kívánságukat mondták,Szép szavukat elhadarták. Kellemes karácsonyt-, zúgták,Igaz érzelmüket adták.Meghatódottan csak álltam,Nektek is azt-, büszkén mondtam. Nincs oly szépszó a világon,Sem a Földön, sem a Marson.Sem ajándék, sem hasonló.Ez az est-, hátborzongató. Együtt voltunk, s megremegtem,Szeretetüket … Olvass tovább

KI VOLT HIBÁS? Ki volt hibás, vagy ki vétett,Okos ember nem kutatja.Az idő elmossa egyszer,Feledés borul tán arra. A megértés néha kevés,Minden ember azt jól tudja.Hová tűnik el az érzés,A múlt fájón megmutatja. Emlékezünk, vagy gyötrődünk,Félretesszük a tényeket.Légvárakat nem építünk,Elvetjük a reményeket. Van, ki marad, van, ki elmegy,Így szokott az mindig lenni.A távolság útvesztője,Az, mit … Olvass tovább

INTELEM Jusson eszedbe majd minden,Meghitt, boldog perceidben.Vicc, humor, tréfa, bohémság,Őszinte szó-, de nem álság. Emlékezz, és sosem feledd,Voltak egykor boldog percek.Ábrándozás, hiú álmok,Lelki tusák, gondok, bajok. Könnycseppek reggel a párnán,S fájdalom a szíved táján.Csalárd játék, s öröm talán,Mosoly orcád barázdáján. Gondolatok, versek, prózák,Vidám zene, vagy bús nóták.Megmaradnak emlékeknek.Szép időket felidéznek. Könnyelműn tett ígéretek,Rég elszálltak, messze … Olvass tovább

ÁLMODTAM AZ ÉJSZAKÁBAN Álmodtam az éjszakában,S gondolatban messze jártam.Brúnó kutyám mellettem volt,Pedig rég elragadta (a) sors. Simogattam, szeretgettem,Álmomban nagyon örültem.Eszembe ötlött ott minden,Amit vele együtt éltem. Hozzám simult, mintha szólna,Vagy tán valamit mondana.A szemei mosolyogtak,A lelkéről sokat mondtak. Hogy szeretett egykor régen,Amíg élek, nem feledem.Ember lélek lakott benne,Nem! – Annál jobb, – kutya lelke. Csendben … Olvass tovább

A TIZENHARMADIK OLDAL Délmagyarországnak lapja,Friss híreimnek bázisa.Reggelente előveszem,Hasábjait átböngészem. Visszafelé olvasgatom,Időjárást ott találom.Évfordulók, emlékezés,A világról van jelentés. Előre, ahogy lapozok,Sporthírekről képet kapok.Következik egy új oldal,Tizenharmadik nagy számmal. Tizenhárom szerencsétlen,A babonás természetben.Fényképekről kik rám néznek,Ismerősök, idegenek. Nekik szerencséjük nem volt,Hiszen ott már mindegyik holt.Életüknek vége szakadt,Ez az oldal tudatja azt. Tizenhárom, ott az a szám,Cinikusan vigyorog … Olvass tovább

RAVATAL Ravatalán mindenki jó,Nincsen senkinek sem bűne.Elfeledik bohémságát,Odakinn a temetőbe. Körülállják koporsóját,A család, és a sok barát.Elmondanak ott egy imát,Utoljára egy hozsannát. A könnyeknek homályában,Meglapul a régi érzés.Lepereg egy élet ottan,Jó és a rossz, összevetés. Eltűnik a rossz örökre,Csak a szépre emlékeznek.Olyan lesz e nap emléke,Mint egykoron volt a kezdet. Elhangzik a pap beszéde,A lelkekbe … Olvass tovább

MEGLOPTAM AZ ÉRZÉSEMET Megloptam az érzésemet,Azt a részt, hol ott vagy te bent.Kisajátítottam onnan,Öncélúan elraboltam Néztem néma alázattal,Szenvedélyes imádattal.Nem találtam rá szavakat,Gondolatom ott elakadt. Hogyan is volt, hogyan történt,Agyam azt kutatta tüstént?Derengeni kezdett lassan,Amit ébren megálmodtam. Megjelent és úgy jött felém,A flaszteren integetvén.Visszaintettem és vártam,A régmúlt varázslatában. Köszöntünk, hogy találkoztunk,Utcazajban ácsorogtunk.Boldog mosoly volt orcánkon,Hihetetlen találkánkon. … Olvass tovább

AZ UTOLSÓ NAP EMLÉKE Az utolsó nap emléke,Nem halványul annak fénye.Csillog, ragyog, szívig hatol,Visszatekint rám a múltból. Elmerengek, veled vagyok,Közelségtől távolodok.A távolság fájó érzés,Reményteljes emlékezés. Előtűnik annak perce,Mi szívemben van elrejtve.Onnan feltör, kínoz, gyötör,Képet mutat emlékünkből. Ketten őrizzük azokat,Amik soha el nem múlnak.Együtt szőttük terveinket,Azok messzire repültek. (A) végtelenben találkoztak,Tovább élnek, ott ragyognak.A tegnapból, úgy … Olvass tovább