Makó

TERVEK, ÁLMOK, EMLÉKEK! A tervek lassan elfogynak,Az álmok, álmok maradnak.Az emlék, emlékbe csap át,Ha egyszer jön – hogy nincs tovább. A múlt kopog az ablakon,Ismerős a hangja nagyon.Az ajtó most még nyitva áll,Olyan, mintegy üres kis vár. Az évek gyorsan elszállnak,Határt szabnak gazdájának.Két évszám közt éldegélek,S az utolsó távol lebeg. Nem láthatom, hol a vége,Amely … Olvass tovább

A TRICIKLI! Rokona a biciklinek,Csak kereke eggyel több lett.Pedál hajtja mind a hármat,Ki tekeri, gondolkodhat. Hogy fér el most ott széltébe’,Tekintget hát minden fele.A félelem által járta,Ijedtében tátva szája. Nincs gyakorlat, nincs rutinja.Ettől reszket még az ina.Nekiveselkedik mégis,Szerencsében reménykedik. Vigyázzon ki utána megy,Szembejövő meg kitérhet.Kacsázik a járgányával,Lassan halad indulattal. Bátorsága erőre kap,Sebessége fokozódhat.Felfogja azt nagy … Olvass tovább

TÁVOLODOM! Észreveszi, ki arra jár,Két szám hiányzik a fejfán.A lakója távol van még,Kegyes hozzá fent a nagyég. Járom utam mosolyogva,Nem gondolok a halálra.Amikor csak emlék leszek,Elsétálok, s messze megyek. Életemben jóra vágytam,Majdnem mindent meg is kaptam.Visszatekintek a múltra,Élményem csokorba rakva. Megjártam ott sok állomást,Ittuk Bacchusnak italát.Koccintottunk szebb jövőre,Vidám, és szép, cifra nőkre. Megy a vonat … Olvass tovább

AZ IDŐ MEGÁLLT!Dr. Balázs György emlékére Elment egy barát, s távozott,Egy óra maradt vele most.(A) búcsú szavai hangzanak,S a harangok neki szólnak. A jövő, a múltba csap át,S elmondunk még egy Hozsannát.Az emlékezés körül vesz,S legördül egy fájó könnycsepp. Hogy ki volt ő? – Az, bennünk él!Egy igaz ember, és remény.Reményt fűztek hozzá sokan,Kiket oktatott … Olvass tovább

NŐNAP! Ünnepel a világ népe,Gyengébb nemre emlékezve.Lányok, anyák, és nagymamák,Nektek mondunk, most Hozsannát. Mióta a világ, világ,Nélkületek nincs boldogság.Ezért minden évben újra,Emlékezünk, fejet hajtva. Fejet hajtunk előttetek,Nevelitek gyermekünket.Gondjainkat viselitek,Nem ismertek lehetetlent. A családot összetartva,Boldogságot varázsolva,Szebb napokat teremtetek,Áldjon Isten benneteket. A múlt, jelen, és a jövő,Rólatok szól, sok szép idő.Gyenge nőkben erős lélek,Szívetekben hű érzelmek. Hű … Olvass tovább

AZ ÁTKOZÓDÓ! Átkozódik, szitkozódva,Műveltsége azt diktálja.Nevetségtárgyává válik,S közben két szeme szikrázik. Unós-untalanul mondja,Ocsmány szavait sorolja.Tán a halálát is várja,Akinek szól céda átka. Barátai meghallgatják,S háta mögött kigúnyolják.Rosszindulat sokasága,Ebből áll minden órája. Napjainak öröme az,Hogyha árthat, neki malaszt.Gúnyolódva araszolgat,Szép szavakat hátra nem hagy. Sötét lelke, szíve gonosz,Minden percben csak ostoroz.Mézes-mázos szavaival,Céloz, s talál gonoszsággal. Keres, kutat … Olvass tovább

TEHETSÉG! Adomány ez embereknek,Sokan ezzel visszaélnek.Nem aknázzák ki sohasem,Kallódásuk értelmetlen. Öröm, áldás, vagy csak teher,Kutathatná minden ember.Hogy belsőnkben mi lakozik,Vajon miért szunnyadozik? Ki próbálja, és csődöt mond,Bosszankodnia kár, – nem gond.Kimagasló tehetséggel,Keveset áldott meg Isten. Egyet sokaknak nem adott,Szorgalmat, kitartás ahhoz.A nélkül pedig elveszett,Minden kátyúba érkezett. Vért izzadnak művészeink,Előadók, tudósaink.Az eredmény soká várat,Ne építsünk homokvárat. … Olvass tovább

A BUTA! Nem betegség, csak állapot,Tudatlanság, határozott.Az életét úgy éli le,Nem hiányzik műveltsége. Okosnak érzi önmagát,Nyilatkozik, nincs abban gát.Bírálja, mi útjában áll,Ám, helyes szót sosem talál. Hangadó a társaságban,Gátlástalan minduntalan.Harsányhangon kritizálgat,Jót és rosszat csak kavargat. Idézeteket is használ,Elméjében soha nincs nyár.Beborult rég tudástára,Pedig mindig, – tanulhatna. Hiányát nem érzi annak,Ürességét az agyának.Fellegekbe eljut néha,Azért lesz … Olvass tovább

GYERMEKÉVEIM EMLÉKE! Esteledett, vagy este volt,A kályhában, a tűz pattogott.Körülülte azt a család,Beszélgettek, egyre tovább. Temették az elmúlt napot,A szobában félhomály volt.Csak a kályhának a tüze,Világított annak fénye. Mint kisgyermek hallgatóztam,S közben magamat meghúztam.Nem szerettem célpont lenni,Csínytevésről, beszámolni. Néha kérdőn néztek reám,Várták, hogy megnyíljon a szám.Csendben vagy nagyon te gyerek,Apám szólott, és rám nézett. Nem … Olvass tovább

A FEHÉR LÓ MONDÁJA Egykor hősök, bátrak voltak,Kalandorok csatároztak.Győztesek képében jártak,Földet, népet, hódítottak. Kalandozásoknak kora,Vándorlás volt akkoriba’.Leigáztak embereket,Bejártak nagy területet. Őseink is kalandoztak,Etelközből elindultak.A nyilaik záporoztak,Kegyetlen halált osztottak. Hazát kerestek maguknak,Dús legelőt állatoknak.Békés helyet családjuknak,Nyugalmat a boldogságnak. Szvatopluk királynak népe,Frank birodalomnak réme.Nagy csatározások folytak,Területért csatát vívtak. Kárpát-medencében éltek,Dús legelőn legeltettek.Ám, nyolcszázkilencvenötben,Változás történt ez évben. Megjelent … Olvass tovább