Makó

ÁLLTAM! Álltam, szememben méla bú,S lelkemben dúlt a háború.Agyam zakatolt lüktetve,Mint egy mozdony erőlködve. Gondom nyoma arcomon ült,S értelmem lassan felderült.A csend fojtogatott, kínzott,Korom száma megátkozott. Az idő rohan, s visszanéz,Tovaszáll, majd rám tekint még.Nem ígér, de ígérhetne,Szép szavakkal kecsegtetve. Ami volt, már régen a múlt,Haldokló jövőm, beborult.Mennydörög az ég, villámlik,Lecsap, rombol, és szikrázik. Az … Olvass tovább

AZ ÉJNEK CSENDJE Ránk borult az éjnek csendje,A vaksötétség betakart,Két karomban tartottalak,S meghitt volt ott a pillanat. Gondolatunk kalandozott,Az emlék lánca megfeszült,Régmúlt idők megjelentek,Látnokokként emlékeztünk. Csend lett úrrá, nem beszéltünk,Pedig vége nem lett volna,A mondandónk még megrekedt,Vártunk nyílt, őszinte szókra. Ajkunk száraz, cserepes volt,Édes csókokra szomjazott,Ölelésünk szorosabb lett,A vágy felettünk kavargott. A tűz hevesebben izzott,Amely … Olvass tovább

LETARGIA ÁRNYA Már, lassulnak a lépteim,Az idő lassan tovaszáll,Elfogynak a nyári fények,Beborul egyszer a határ. Ifjúságom elhagyott rég,De emléke fel-fellobban,Nem látom a jövő képét,Pedig ott van gondolatban. Átéltem egykor sok szépet,Mi megfakult, szertefoszlott,Hová lett mit úgy szerettem,Titkon lopott boldogságot? Változik a világ képe,Benne helyem nem találom,Nap a Hold a csillagfénye,Olyan, mint egy tűnő álom. Tervezésre … Olvass tovább

ÚJVÁRI MARIKÁNAK A nézőtér lassan megtelt,Minden szem, kutatón nézett,Ott ültem az első sorban,Hol rám talált az igézet. Megszólalt csendben a zene,A húrok mind megfeszültek,Lélegzetem akadozott,Amikor hangod felcsengett. Szárnyalt a muzsika, s zengett,A ruhád selyme suhogott,S közben nótád átitatta,A termet és a publikumot. A dalokból egy csokor lett,Mesterkélten megformálva,Minden hang helyére került,S taps lett annak koronája. … Olvass tovább

ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK Elszállnak az évek,Vele sok gondolat,Az emlék megfakul,És ködös árny marad. Tűnő ifjúságom,Szellők szárnyán száguld,Alkotó vénámnak,Néha még erőt nyújt. Vezeti a kezem,Egyengeti utam,Harmonikám hangja,Jelenem és múltam. Nincs nagyobb boldogság,Zene minden kincsem,Együtt élek vele,Kitart mindig velem. Csillogó hangzások,Bravúros mozdulat,Mesterkélt futamok,Dísze sok szép dalnak. A közönség tapsa,Mint ózon levegő,Felfrissít, erőt ad,S ez, nekem a jövő. … Olvass tovább

NINCS BÚCSÚZÁS Nincs búcsúzás, mely ne fájna,Boldogságnak ez az ára.Mit széttép az idő szava,S befelé könnyet hullajtva. Két szív mikor együtt dobog,Mily csodás az olyan dolog.Békességben, szeretetben,Élni, tervezni csendesen. Kincses-sziget volt az álmunk,Álom marad, s nem álmodunk.Vágyaink, ha tovaszállnak,A remények szertehullnak. Aki marad, emlékezik,Lelke siváran tengődik.Gondolatban messzire jár,S téllé változik minden nyár. Aki elmegy, mindent … Olvass tovább

ELMENT BRÚNÓ Elment Brúnó, messze van már,Udvarunkon, ő már nem vár.Nem örül, ha hazamegyek,S elvitte a szeretetet. Itt maradt nekem emléke,Mind örökre mesés lelke.Nem járjuk az utcák hosszát,Nélküle üres a határ. Csoda kutya volt ő mindég,Rá nevetett sokszor az ég.Áldását idáig szórta,Most a halál elragadta. Tizenhárom évet kapott,Gyorsan eltelt, és elkopott.Pedig, hogy tudott szeretni,Azt nem … Olvass tovább