Makó

A KÖNYVEK ILLATA! A könyvek illata,Elbűvölő parfüm.Magával ragad-, tart,Minden egyes betű. A glédáknak sora,Mondatokba torkoll,Közben gondolat fut,Emberről, s állatról. Életünk van bennük,Magunkra ismerünk.Olyan, mintegy fénykép,Tükrözi életünk. Tudományok tana,Vers, próza, regények.Technika csodája,Bennük jelenik meg. Gyermekeknek mese,Kiskor boldogsága.Fantázia, s ötlet,Éleszt olvasásra. Vadászkalandot nyújt,Kiplingnek írása.Őserdők kalandja,Vadak hajszolása. Magashegyek csúcsa,Azok megmászása,Hegymászóról regél,Ormok hódítása. Tengerek moraja,Vihar tombolása.Hajóknak küzdelme,Zátonyra futása. Rejtelmes … Olvass tovább

HÁROM FÉRFI, KI NEM ÉRTI! Három férfi, ki nem érti,Soha-soha meg a nőket.Fiatal, és középkorú,Vagy, aki már nagyon öreg. Nem tudják, hogy mi az oka,Találgatják gondolkodva.Kérdést, kérdésre halmoznak,Eredményre mégsem jutnak. A nagyon szép, gondot okoz,Csalárd lehet, és kikapós.Körülrajongják azokat,Nem tágítnak a hódolók. Csengő hangjuk fülekbe cseng,Talán nincs szebb, nem is lehet.Miniszoknyában virítnak,Ez izgat sihedereket. Fiatal … Olvass tovább

HA ELJÖN A NAP! Ha eljön a nap-, az óra,Amikor távoznom kell majd.Remélem, hogy bátor leszek,S úgy megyek el-, mosolyogva. Lelkem elhagy-, elvándorol,Szívem megáll-, nem zakatol.Utolsót dobban, és vége,Sírgödröm vár-, messze távol. Előtte még átgondolom,Hogyan éltem, én egykoron.Szemeimmel pásztázgatom,Vizuális valóságom. Megjelennek szépen sorban,Mint egy képsor a moziban.Akiket én úgy szerettem,Kiket rég szívembe zártam. Akiket sosem … Olvass tovább

A LÉLEK, HA FÁJ! A lélek, ha fáj, meggyötör,Megfoszt minden szép emléktől.Gondolkodhatsz, magányodban,Hogy ki voltál-, és most ki vagy? Milyen úton jártál régen,Az egykori reményedben?Mit rontottál el, és miért,Felzaklat most a sok kérdés? Amit adtál-, elfeledték,Szereteted-, hát véget ért.Várod pedig viszonzását,Rájössz-, okafogyott lett már. Nem szabadulsz a régmúlttól,Gyermekektől, unokáktól.Játékos, boldog napoktól.Mikor nem fájt gondolatod. Nem … Olvass tovább

AMI ELMÚLT, ELMÚLT Ami elmúlt-, elmúlt,Ne beszéljünk róla.Tekintsünk előre,Szebb jövőre várva. A múlt, legyen a múlt,Fájó és szép együtt.Ami történt régen,Ma csupán emlékünk. Néha jó idézni,Mindent újra élni.A letűnt időket,Nem lehet feledni. Gyorsan menjünk tovább,Ne horgonyozzunk le.Rohanjunk a mába,A jövőnk elébe. Szép terveket szőjünk,Harcoljunk is érte,Hisz az idő halad,Menjünk mi is vele. Kinek nincsen terve,Üres … Olvass tovább

KONTROL! Sokszor kutatom önmagam,Keresem, hogy ki is voltam.Az emlékezetem csapong,S messze jár a gondolatom. Tükröm előtt, ha elmegyek,Visszanéz egy öregember.Nem szívesen nézek én rá,A mában már a múltam fáj. A remény nem kecsegtethet,A hit megbukott-, s vége lett.A szeretet okafogyott,S eltakarja a holnapot. A ma már kínos vajúdás,Szívet gyötrő nagy csalódás.Az ifjúságom emléke,Megkopott-, és nincs … Olvass tovább

IDEÁK! Búcsúzik az óesztendő,Elköszön a múlt időtől.Helyébe lép sok gondolat,Ígéretek, fogadalmak. Éjfélkor pezsgők durrannak,Összecsengnek a poharak.Csókot váltnak szerelmesek.Ismerősök, víg emberek. Felbolydul a világ ekkor,Petárdáknak a zajától.Szebb jövőről álmodoznak,Ölelkezve csodát várnak. Harangok is megkondulnak,Békés, szép jövőt jósolnak.Örömkönnyek kicsordulnak,Bánatokra nem gondolnak. Eszméiknek árnyékában,Politikát most kizárnak.Ünnepel az egész világ,Papok mondanak hozsannát. Az éjszaka mámorában,Két esztendő váltásában.Vannak, akik imádkoznak,A … Olvass tovább

VAN ÚGY! Van úgy, hogy az álmok,Valósággá válnak.Van úgy, hogy egy érzés,Örökre megmarad. Van úgy, hogy egy nézés,Hű szerelmet ígér.Van úgy, hogy egy óra,Mindennél többet ér. Van úgy, hogy a tegnap,Emlékedet ontja.Van úgy, hogy a jövőd,Várat csak magára. Van úgy, hogy egy szép szó,Szíved megdobbantja.Van úgy, hogy a lelked,Lényed megnyugtatja. Van úgy, hogy szerelmed,Elhagy mindörökre.Van … Olvass tovább

RÍMEK HÁTÁN…(Életrajzom versben) Rímek hátán utazgatom,Gondolatom csiszolgatom.Írok mindent, mindenfélét,Életemről egy összegzést. Háború dúlt, úgy születtem,Öt és fél kilóval jöttem.Óriás bébinek mondtak,Minduntalan megcsodáltak. Babakocsim telt volt velem,Nyikorgott az, séta közben.Nőttem, gyorsan növekedtem,Csintalan gyermekké lettem. Sokszor bánta ezt ülepem,Anyám püfölt rendszeresen.Apám nem szólt sosem bántott,Csak ült némán és hallgatott. Egyszer bosszús lett miattam,Mert a tűzre „rosszfát” raktam.Zabolátlan … Olvass tovább