a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
VILLÁMCSAPÁSKÉNT ÉRT A HÍR Villámcsapásként ért a hír,Hogy Te másé lettél.Akkor jöttem igazán rá,Hogy sosem szerettél. Hazugságban éltél velem,Engem csak becsaptál.Bolond szívem hű volt Hozzád,Mégis mást akartál.Mégis mást akartál. Tudom Neked is, hazudik,Akiért elhagytál.Visszakapod most a sorstól,Amit nékem adtál Téged is becsapnak most már,Így szokott az lenni.Magad maradsz, hisz két hazug,Együtt nem tud élni. Makó, … Olvass tovább
VIRÁGOS JÓKEDVEM VAN Virágos jókedvem van,Az angyalát,Mámorban látom, hogyMily szép a világ. Esténként kocsmában,Feledem a bút,S itallal elfojtom,Én a háborút. Ha iszom békesség,Vesz rajtam erőt.Szeretek ilyenkor,Minden léha nőt. De másnap nem tudom,Mit cselekedtem,Hová lesz ilyenkor,A józan eszem? Makó, 2002. 09. 07.
MEGBOCSÁTJÁK TALÁN Megbocsátják talán,Odafenn az égben,Amért lenn a Földön,Mindig vígan éltem. Züllött ember voltam,És egy korhely léha,Templom helyett jártam,Sokat a kocsmába. Egy hűtlen asszony volt,Életemnek álma,Aki kikacagott,Így lettem én árva. Miatta züllöttem,Feledtem a búmat,Kérem, hogy vétkemért,Majd feloldozzanak! Makó, 2002. 07. 09.
NE GONDOLD, HOGY A SZERELEM Ne gondold, hogy a szerelem,Mindig csak a boldogságot ontja,Mikor a legboldogabb vagy,Akkor jön egy bús szomorú óra. A felhő is eltakarja,Néha a Nap fénylő ragyogását,Van az úgy, hogy a szívünkbenEltemetjük lelkünk borongását. A szerelem furcsa érzés,Boldoggá tesz, de meg is gyötörhet,Összetöri a szívedet,Lelked is sír, ha becsapnak Téged. Elfelejtett kit … Olvass tovább
NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI Nem tudok én már nevetni,Nem tudok víg lenni.Szomorú lett az életem,Nem tudlak feledni. Hová lett a boldogságom,Mért hagyott el engem.Nem jön álom a szememre,Még most is szeretem.Még most is szeretem! Valamikor együtt jártunk,Kéz a kézben ketten.Elfeledted azt az időt,De én ne feledtem. Tündérmese volt az, nékem,Most már csak egy álom.Szeretném, … Olvass tovább
NEM TUDOK ÉN MÁR NEVETNI Nem tudok én már nevetni,Nem tudok víg lenni. Szomorú lett az életem,Nem tudlak feledni. Hová lett a boldogságom,Mért hagyott el engem.Nem jön álom a szememre,Még most is szeretem.Még most is szeretem! Valamikor együtt jártunk,Kéz a kézben ketten.Elfeledted azt az időt,De én ne feledtem. Tündérmese volt az, nékem,Most már csak egy … Olvass tovább
A NAGY SZERELMEK /A/ nagy szerelmek sokszor,Rövid életűek,Ilyenkor a vágyak,Soha meg nem szűnnek. Nem felejtjük azt el,Kit szívünkbe zártunk,Éjszakánként mindig,Kísért majd az álmunk. Boldogtalan lettem,Mert hűtlen voltam Hozzád,Helyette cserébe,Engem ért csalódás. Hiába érzelemÉs hiába a vágy,Ha szíved mást akar,Nem vársz többé már rám. /Egy/ reggel úgy ébredtem,Hogy magam maradtam,Sirathatom most már,Akit úgy akartam. /A/ lelkem … Olvass tovább
KI TUDHATJA ELŐRE Ki tudhatja előre,Hogy hová visz a sors.Elmondani csak azt lehet,Ami már rég volt. Hogy a jövő mit fog hozni,Nem tudjuk azt még.Elfeledni csak azt lehet,Aki nem miénk. Emlékezni arra szoktunk,Kit megszerettünk.Szeretni csak azt tudhatjuk,Ki jó volt velünk. Kit elhagynak boldogtalanMarad mindig az.Aki elhagy nem biztos, hogyNem bánja Ő azt. Makó, 2002. 02. … Olvass tovább
MADRIDNAK SZÉPE Madridnak szépe,Táncolt egy bárban,Mindig habanérát.Rávárt ott este,A férfinépség,Hogy őt megbámulják. Ő volt a fénypont,A rivaldafényben,Ha lába táncot járt.Mindenki leste,És alig várta,A lánynak mosolyát. Ám egyik este,Meglátta ő ott,Pedrót, a torrérót,Ki ránevetett,S fejével intett,A lánynak egy bókot. Megdobbant ettől,A lánynak szíve,Már csak neki táncolt.Ezután este,Mindig azt várta,Hogy jöjjön már Pedro Volt egy nagyonGazdag úr … Olvass tovább
SZÉP VOLT A NYÁR Szép volt a nyár,S vártál Te mindig reám.Nem gondoltamAkkor s nem tudhattam még,Hogy a holnapMit hoz és hazug az ég. Holnap is várjÚgy, mint régHallgasd, hogyMit susog a szélCsak egy régi daltÉs más semmit nem ígér. Oly rég volt már azA csókos forró nyár.Úgy hiányzikS kár, hogy vége lett már.Holnap talánSzívünk … Olvass tovább