Makó

ÉVFORDULÓ(Sebők Árpád kérésére) Évfordulót ünnepelnek,Hozzá sok zöldséget esznek.Vegetáriánus sorsa,Koplalásnak változata. Hogy kezdődött tárgyalgatják,Esélyeket latolgatják.Húsz vagy harminc van még hátra,Vagy tán több is-, azt ki tudja? Közben esznek, eszegetnek,Rántott káposzta levelet.Fasírt is van karalábból,Finom falat meg céklából. Három év már elmúlt, vagy lesz,Kitartás ezt eredményez.Más ötvenet sem ünnepel,Ők ily szokást nem követnek. Ünnepi lakoma után,Kis pihenő, … Olvass tovább

KÉPMUTATÓK Egymást soha meg nem bántják,Látszat köztük a barátság.Szépet tesznek, jót mondanak,Kedves arccal mosolyognak. Figyelmesek, odaadók,Mégis ők az igaz csalók.Csalárdságuk határtalan,Eltemetve valójukban. Együtt vannak, együtt mennek,Álnoksággal menetelnek.Közös céljuk nincs valóban,Ravaszságuk galádságban. Szemükben a lelkük tükre,Mesterien el van rejtve.Véletlen se nem mutatják,Mi lenne a színigazság. Varázslók ők, nagy varázslók,Hamis gonosz játékosok.Talán élvezik tettüket,Mondhatatlan nagy tervüket. Szép … Olvass tovább

ERDEI HANGULAT Úttalan utaknakMezsgyéjén haladtam,Méla gondolatban,Egymagam baktattam. Nem tudtam, hol járok,Merre visz az utam,Mentem néma csendben,A cipőm koptattam. Köröttem zöld mező,Gyenge pázsitjával,Nyúl szaladt távolban,Vágtató elánnal. Szememmel követtem,Vajon menekül-e,Vagy csak jókedvében,Nyargal tán féktelen? Távolban zsongó szél,Hangja volt hallható,Haragos zöld fáknak,Levele látható. Arrafelé mentem,Meggyorsítva léptem,A szélnek irányát,Gondosan követtem. Ahogy közeledtem,Ámulattal láttam,Megváltozott a táj,S erdőre találtam. Gyenge ágaikkal,A … Olvass tovább

AZ ÉN UTAM Az utamat már bejártam,Honnan egykor elindultam.Mentem gyalog, kerékpárral,Vonattal s autóbusszal. Vicinális is vitt engem,Nagy hajóval útra keltem.Kézen fogva sétálgattam,Mikor néha randevúztam. Talán szerelmes is voltam,S holtvágányon kalózkodtam.Vissza nehezen emlékszem,Hisz sok időt már megértem. Az éveim kegyetlenek,Velem együtt menetelnek.Lerázni nem lehet őket,Rám ragadva úgy követnek. Rossz társaság-, álomrontók,Unalmasak, tanácsadók.Nem hallgatok rájuk sosem,Reményvesztők ők … Olvass tovább

A MAGÁNYOS Nehéz a magányos sorsa,Szerencséje rég elhagyta.Nincs barátja, szószólója,Annál több a gondja, baja. Örömtelen az élete,Gyakran el van keseredve.Segítséget, azt nem várhat,Ezért kínozza a bánat. Hogyha beszélni szeretne,Nincs ki kérdésre, felelne.Gondolatát így elmondja,Magával meg is vitatja. Vitája más soha sincsen,A pletyka az, lehetetlen.Zsörtölődni azért szokott,Ez veleszületett dolog. Magányosan jár-kel otthon,Bútorok közt csendben oson.Portörlőjével kezében,Takarítgat … Olvass tovább

ELŐTTEM A VILÁG KÉPE Előttem a világ képe,Parány porszem vagyok benne.Sodródom az áradattal,Mint folyó a rohanással. Néha kikötni szeretnék,Vagy megállva megpihennék.Pihenés közben azt nézném,Mi az, amit nem követnék? A látkép az, csodálatos,Elbűvölő, varázslatos.Hegyek, dombok, mesés völgyek,Fák, virágok, és tengerek. Gyönyört nyújtnak mind a szemnek,Álmodozást a lelkeknek.Pázsitfüvön, ha nyugodnék,Talán boldog ember lennek. Mégis néha gondok vannak,A … Olvass tovább

EGYÜTT VELETEK Emlékeztek?-, Mert én igen!Veletek sok szépet éltem!Együtt kezdtük az életet,A befejezés az már más lesz. Megszeppenve óvodában,Még gyámoltalan korunkban.Első nap az iskolában,Hű! De rég volt, már oda van. Kergettük az álmainkat,Huncut, vidám, játékokat.Összetartoztunk még akkor,Ma már lettünk az utókor. Tanító néni szigora,Mindig javunkat akarta.A fenekünk néha bánta,Ha lesújtott a nádpálca. Gyúlok meg, fagyok … Olvass tovább

NEKTEK ÍROM VERSEIMET Nektek írom verseimet,Gondolatot, eszmét, hitet.Szépszavaknak sokaságát,Azok összefoglalását. Ti vagytok, kik olvassátok,Soraimon gondolkoztok.Azonosultok így vele,Összetartozunk egységbe’. Szavaimat összerakom,Hozzátok azt eljuttatom.Történetek így születnek,Bennük velem együtt éltek. Rímeimnek a csengése,Fületeknek lesz majd, zene.Dallama van mindegyiknek,Talán azért szeretitek. Aki azokat elmondja,Szavalja, vagy felolvassa,Mondatait hangsúlyozza,Érthetőbbé úgy formázza. Így adja meg a dallamát,A nyelvünknek muzsikáját.Kotta nélkül is hallható,Élvezetes … Olvass tovább

FURFANG Égi áldás, nagyhatalom,Vagy tán mennyei jutalom.Különleges adomány az,Megtanulni nem lehet azt. Jól forgatni gondolatot,Felhasználni áradatot.Szót, mondatot átformálni,Azt más köntösbe ruházni. Reagálni, hamar, gyorsan,Válaszolni csak futtában.Élcelődni nagyon nehéz,Ahhoz kell csak igazán ész. Az agynak reagálása,Tudománynak fellegvára.Aki mindezt birtokolja,Van annak tán kurázsija. Mondják ravasz, mint a róka,Gondolata a humorba’.Mondása tréfának tűnik,Kik nem értik azt megsínylik. Kacagnak … Olvass tovább

KÉRDÉSEIM SOKASÁGA Emlékeim hídján állok,Visszanézve megborzadok.Nem értem, és nem érthetem,A gyűlölet, mi fán terem? A Hit hogyan változik meg,Eltiporva reményeket?Szeretetnek gyengédsége,Hová tűnik, hogy lesz vége? Hogy születnek gondolatok,Jók és rosszak vagy ábrándok?Mi vezérli a tetteket,Változtat meg nézeteket? A békesség csodás volna,Mért tűnik el a hatalma?Miért vetik el, mi oka,Ellenségeskedést szítva? Ellenfelekké mért válnak,Másokat miért gyaláznak?Illúzióknak … Olvass tovább