a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Temetek egy érzést,Két szemednek ragyogását,Fájó emlékezést. Életedből már elmentem,Hozzád visszavágyom,Éjszakánként elsiratom,Tűnő boldogságom. Szerelem nélkül nem tudom,Hogyan lehet élni,Magányosan kóborolva,Örömöt remélni. Rád gondolok éjjel-nappal,Beteg lett a lelkem,Nincsen, aki meggyógyítson,És szeressen engem. Makó, 1999. 03. 23.
ÁLMOT KERGETTEM ÉN Álmot kergettem én,Délibábos álmot, Nem gondoltam akkor,Hogy majd Rád találok. A véletlenből lett egyIgaz szerelem,Ezért a Jóistent,De nagyon szeretem! Délibábos álmok,Megköszönöm nektek,Hogy ezt a szépasszonyt,Elém vezettétek. Boldogság költözött,Vele életembe,De nagyon örülnék,Ha Ő is szeretne. Makó, 1999. 03. 23.
TAVASZI ÉJSZAKÁKON Tavasz éjszakákonÁlmodozom sokat,A régi emlékekLassan megfakulnak. De egy nagy szerelemÚjra éled bennem,Álmomban visszatér,Akit úgy szerettem. Szerettem egy asszonyt,Boldogság volt nékem,Földönfutó lettem,Mikor elvesztettem. Szívem magányos lett,Befelé hullt könnyem,Nélküle az életCsak kín, és gyötrelem. Makó, 1999. 03. 17.
TALÁN VALAMIKOR Talán valamikorElmondom majd Néked,Miért is szeretlek,Oly annyira Téged. Szeretem a hangod,Szemed ragyogását,Vidám kacajodat,S lelked megnyugvását. Szeretem a helyet,Ahol megláttalak,Szeretem a napfényt,Melynél csodálhatlak. Szeretem a rózsát,Mely csak Neked nyílik,Szeretek mindenkit,Ki Hozzád tartozik. Szeretlek én Téged,Boldoggá tesz engem,Szeretlek, míg élek,Ezt nem feledhetem. Szeretem a lényed,Törékeny alkatod,Szeretem az Istent,Aki nekem adott. Makó, 1999. 03. 15.
CSAK A SZÉPRE SZERETNÉK ÉN Csak a szépre szeretnék én,Mindig emlékezni,Ami rossz volt valamikor,Mindent elfeledni. Hófehér levélpapíronMegírni mit érzek,Mikor egy szőke asszonynak,A szemébe nézek. Holdvilágos éjszakákonCsendben hozzá menni,Nézni a csillagos eget,Egymást úgy szeretni. Elmondani mindenkinek,Hogy csak Őt szeretem,Hogyha Ő is szeret engem,Áldja meg az Isten! Makó, 1999 03. 05.
MINDEN ÉJJEL VÁRLAK Minden éjjel várlak,Hogyha eljössz hozzám,Megjelensz álmombanÉs átölelsz némán. Csendben csókot hintesz,A fájó szívemre,Éjszakánként akkor,Megpihenek végre. De ha felébredek,Minden rossz lesz újra,Keresek egy zugot,Oda elbujdosva. Eldalolom csendben,Minden bánatomat,Elsiratom én ott,A boldogságomat. Makó, 1999. 03. 04.
BETEG VOLT A SZÍVEM Beteg volt a szívem nagyon,Bánatos a lelkem,Könnyelműen elhagytam Őt,Akit úgy szerettem. Talán a Jóisten egykor,Megbocsátja nékem,Hogyha odafenn majd néki,Meggyónom a vétkem. Nagy volt az én bűnöm itt lenn,Míg a Földön éltem,Szerettem egy asszonyt nagyon,Ez lett az én vesztem. Megkérem majd a Jóistent,Adja az áldását,Engedje meg, hogy odafent,Szerethessem tovább! Makó, 1999. 03. … Olvass tovább
ELMENTEM ÉN ÚJRA Elmentem én újraA szerencsém mellett,Nem vettem komolyan,Hogy szívem kit szeret. Hagytam végelegyen,Pedig nem akartam,Nagyon fáj ez nekem,Magamra maradtam. Egyedül járok most,Éjjel az utcákon,A lelkem háborog,Én Őt visszavárom. Boldogidők, álmokCsúnyán cserbenhagytak,Bánatom miatt most,Engem kikacagnak. Makó, 1999. 02. 10.
AZT HITTEM, HOGY BOLDOG VAGYOK Azt hittem, hogy boldog vagyok,Pedig tévedtem.Szerelemből alamizsnaJutott csak nekem. Szeretetet kaptál tőlem,Nem is keveset.Viszonzásul becsaptad Te,Az én szívemet. Hazudott a mosolyod is,Ahogy néztél rám.Másról álmodoztál sokszor,Úgy bújtál hozzám. Ha ló nincsen szamár is jó,Most már tudom azt.Kit becsapnak, kinevetnek,Szamár marad az. Nem tagadom rosszul esett,De kiheverem.Nem tudom mért jutott nekem,Ilyen … Olvass tovább
MENNYI BOLDOGSÁGOT KAPTAM Mennyi boldogságotKaptam én Tetőled.S mind elveszítettem,Mikor visszavetted. Nem felejtem én elA sok kedves szavad.Pedig most már tudomHazudott az ajkad. € Örökkön örökké,Nem lett, ahogy mondtad.Szerelmet, mit adtam,Könnyen másnak adtad. Visszafogysz még sírni,Nem tudsz elfeledni.Ilyen nagy szerelmet,Vétek eltemetni! Makó, 1999. 01. 28.