a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila NEM TUDOM, HOGY TUDOD-E? Nem tudom, hogy tudod-e, hogyA szív is tud fájni?Tudod-e hogy kit elhagynak,Nem szereti senki? Tudod-e, hogy árva lesz az,Aki magányban él?Az élettől Ő már többé,Semmit nem is remél. Van az úgy, hogy elfelejtjük,Aki szívből szeret.Van az úgy, hogy kinevetjük,Aki ezért szenved. Néha-néha eldaloljuk,Volt egy régi álom.Vissza nem tér soha többé,Az én … Olvass tovább
NÉZLEK ÉN Nézlek én, csak nézlek,És semmit sem kérdezek,Helyetted szobádban,A virágok beszélnek. Nem ott nőttek Nálad,Azt mindig mások hozzák,S nekem egyszer majd ők,Isten veled azt mondják. A piros rózsák talán,Szerelmet ígérnek,Vagy jelképei ők,Egy újabb szerelmednek? Fehér, nincs pedig azazÁrtatlanság jele,Be vagyok csapva,Vagy csak elmém tévedne? Rózsa és a tövis,Az mindig egy fogalom,Engem, hogy mért hozták,Az … Olvass tovább
ODA VAN A CSODÁS TAVASZ Oda van a csodás tavasz,Úgy elhagyott nincsen vigasz,Magányosan élek most már,Hová lett a virágos nyár? Valamikor réges-régen,Amikor még vígan éltem,Szeretett a sok szépasszony,Körülvett minden barátom. Hiányoztok nekem nagyon,Keresem a boldogságom,Nem jön vissza soha talán,Pedig de nagyon akarnám. Szépasszonyok jó barátok,Hol vagytok Ti, merre jártok,Nektek mindent megbocsátok,Csak tudnám, hogy Ti hol … Olvass tovább
VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK Valamikor piros rózsákVirultak a szobádban.Boldog voltam akkor nagyon,Mikor Veled voltam. De a rózsák elhervadtak,S elfeledtél engem.Életemben nem lesz többé,Ilyen nagy szerelem. Csodás érzés volt az akkor,Amit Tőled kaptam.Nem felejtem el sohasem,Múló napjaimban. Gondolatban felidézem,Azt a sok szép órát.Mikor Rólad álmodom én,Felmegyek Tehozzád. Makó, 1999. 04. 02.
HA EGYSZER ELJÖNNÉL Ha egyszer eljönnél,Szerény otthonomba,Ünnep volna nálam,S lelkem megnyugodna. Nem kérnék én többet,Az élettől soha,Ha a Mindenható,Egyszer nekem adna. Nem vágynék én kincsre,Gyémántra, rubintra,Földi boldogságról,Álmodom naponta. Ha egyszer eljönnél,Szerény otthonomba,Ez volna a nagy ég,Legszebb ajándéka. Felnézek az égre,Mért nem segít nekem,Hogy a legszebb asszony,Engem megszeressen. Nekem adja szívét,Amire úgy vágytam,Boldoggá tenne Ő,Szerény otthonomban! … Olvass tovább
LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Temetek egy érzést,Két szemednek ragyogását,Fájó emlékezést. Életedből már elmentem,Hozzád visszavágyom,Éjszakánként elsiratom,Tűnő boldogságom. Szerelem nélkül nem tudom,Hogyan lehet élni,Magányosan kóborolva,Örömöt remélni. Rád gondolok éjjel-nappal,Beteg lett a lelkem,Nincsen, aki meggyógyítson,És szeressen engem. Makó, 1999. 03. 23.
ÁLMOT KERGETTEM ÉN Álmot kergettem én,Délibábos álmot, Nem gondoltam akkor,Hogy majd Rád találok. A véletlenből lett egyIgaz szerelem,Ezért a Jóistent,De nagyon szeretem! Délibábos álmok,Megköszönöm nektek,Hogy ezt a szépasszonyt,Elém vezettétek. Boldogság költözött,Vele életembe,De nagyon örülnék,Ha Ő is szeretne. Makó, 1999. 03. 23.
TAVASZI ÉJSZAKÁKON Tavasz éjszakákonÁlmodozom sokat,A régi emlékekLassan megfakulnak. De egy nagy szerelemÚjra éled bennem,Álmomban visszatér,Akit úgy szerettem. Szerettem egy asszonyt,Boldogság volt nékem,Földönfutó lettem,Mikor elvesztettem. Szívem magányos lett,Befelé hullt könnyem,Nélküle az életCsak kín, és gyötrelem. Makó, 1999. 03. 17.
TALÁN VALAMIKOR Talán valamikorElmondom majd Néked,Miért is szeretlek,Oly annyira Téged. Szeretem a hangod,Szemed ragyogását,Vidám kacajodat,S lelked megnyugvását. Szeretem a helyet,Ahol megláttalak,Szeretem a napfényt,Melynél csodálhatlak. Szeretem a rózsát,Mely csak Neked nyílik,Szeretek mindenkit,Ki Hozzád tartozik. Szeretlek én Téged,Boldoggá tesz engem,Szeretlek, míg élek,Ezt nem feledhetem. Szeretem a lényed,Törékeny alkatod,Szeretem az Istent,Aki nekem adott. Makó, 1999. 03. 15.
CSAK A SZÉPRE SZERETNÉK ÉN Csak a szépre szeretnék én,Mindig emlékezni,Ami rossz volt valamikor,Mindent elfeledni. Hófehér levélpapíronMegírni mit érzek,Mikor egy szőke asszonynak,A szemébe nézek. Holdvilágos éjszakákonCsendben hozzá menni,Nézni a csillagos eget,Egymást úgy szeretni. Elmondani mindenkinek,Hogy csak Őt szeretem,Hogyha Ő is szeret engem,Áldja meg az Isten! Makó, 1999 03. 05.