a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
KARÁCSONY Karácsony van eljött végre,Mindenfelé készülődnek,Fenyőfákat díszítenek,S így kezdődik el az ünnep. Gyermek, felnőtt, idős és agg,Várva-várta szegény s gazdag.A szeretetnek ünnepén,E forró érzés szívünkben él. A kis Jézus Názáretben,Világra jött s megszületett,Jászol körül mécses égett,S boldog szülők térdepeltek. A szenteste hangulata,Úrrá lesz most mifelettünk,/A/Megváltóra emlékezünk,Ki kereszten halt érettünk. Büszkén áll a karácsonyfa,A házakban, a … Olvass tovább
MEGFEJTENI NEM TUDOM Kerestelek, kutattalak, nagyon régen,S Rád találtam végre, de mégsem egészen.Valami van, ami köztünk árnyékot vet,Megfejteni nem tudom, – hogy ez mi lehet! Ünneplőbe öltözött, már a természet,Legszebb ruháját vette fel a kikelet.Vibrál a táj, virágba borult a határ,Illatozik az erdő, a rét is ma már. A madarak fészket raknak s párban élnek,Boldogok … Olvass tovább
MEGFEJTENI NEM TUDOM Kerestelek, kutattalak, nagyon régen,S Rád találtam végre, de mégsem egészen.Valami van, ami köztünk árnyékot vet,Megfejteni nem tudom, – hogy ez mi lehet! Ünneplőbe öltözött, már a természet,Legszebb ruháját vette fel a kikelet.Vibrál a táj, virágba borult a határ,Illatozik az erdő, a rét is ma már. A madarak fészket raknak s párban élnek,Boldogok … Olvass tovább
MIKOR ÁTÖLELLEK Mikor átölellek,Mintha megállna az élet,/A/ régi vágy erőre kap,S tombol a szeretet. Lehiggad az érzés,Ami eddig csapongva szállt,A sorsom Hozzád vezetett,S ott vezényelt megálljt. Nem repül a madár,A nyárfa nem zizeg,A pillangó sem szálldos,A csend már miénk lett. Szívünk zakatolva dobog,S a lelkünk megnyugodott,A csókod a számon ég,És új reményt adott. Mikor átölellek,És … Olvass tovább
MI DOLGUNK A NAGYVILÁGBAN? Születtünk, vagyunk, létezünk,Hogy mivé leszünk, nem tudjuk.Még az újszülött felnőtt lesz,Sokat változik a sorsunk. Ki gazdagnak, ki szegénynek,S van ki boldognak születik,De van, aki boldogtalanÉs az is marad ő mindig. A gonoszság bennünk lakik,Így tanította Lombrózó,De, hogy kiből mi válik majd,Az előre nem tudható. Van, ki dúskál a javakbanÉs érte sosem … Olvass tovább
KÖSZÖNETTEL TARTOZOM Még nem tudtam, hogy létezel,Már akkor vártam Rád.Hosszú út vezetett Hozzád,De nincs most már tovább. Eljutottam végre oda,Ahová úgy vágytam.Tebenned én megtaláltam,Akit úgy akartam. Köszönettel tartozom én,Most az Úristennek.Megmutatta azt az utat,Mely Feléd vezetett. Nélküle tán kóborolnék,Egész életemben.Keresnélek, de hiába,Nem lennél Te nekem. Makó, 2003. 07 20.
LÁTOM ARCOD Látom arcod, hallom hangod,Pedig nem vagy velem,Távol vagy és messze tőlem, –Várlak képzeletben. Percek múlnak, órák telnek,Lassú néma csendben,Ólomlábakon jár az idő, –Múlását figyelem! A sóhajom Hozzád száll most,Átölel két karom,Két szép szemed csillogása, –Minden gondolatom. Az ajkadat megcsókolom,Rólad ábrándozom,A távolságot áthidalja,A legédesebb álom. Csillagok közt fenn az égen,Egy fényesen ragyog,Hirdeti azt mindenkinek,Milyen … Olvass tovább
MEGBABONÁZOTT A KÉT SZEMED Megbabonázott a két szemed nézése,Nem tudom feledni, mikor jön az este.Feljön a sok csillag, rám tekint az égről,Eszembe jutsz akkor a nagy fényességről. Ragyog minden csillag, mint egy égi lámpa,Utat mutat nekem a Ti utcátokba.Keresem a házat, a szerelmünk várát,Benne egy szépasszonyt, lelkem boldogságát. Azaz asszony lett a szívemnek börtöne,Odavágyom vissza, … Olvass tovább
MÉG Még érzem illatod, s bőröd selymességét,Még látom két szemed, benne lelked tükrét.Még nézem hajadat, mely vállamra omlik,Még fogom a kezedet, mely melegen szorít. Még várom csókodat, amely megrészegít,Még figyelem arcod és arcodon a pírt.Még hallom hangod csendes suttogását,Még lesem a kezed, és simogatását. Még érzem két karod boldog ölelését,Még látom a melled s annak … Olvass tovább
MEGPRÓBÁLLAK ELFELEDNI Megpróbállak elfeledniÉs nem gondolni Rád.Eltemetni mindent ésMinden csókos éjszakát. Felébredni álmaimbólÉs látni a valót.Kártyavárként omlott össze,Pedig mily csodás volt. Még alig kezdtük máris végeÉs nincs folytatás.Délibáb volt a szerelmed,Csakis egy délibáb. Fülembe cseng hazug szavad,Hogy Te is szerettél.Megbánod még, majd Te egyszer,Amiért elmentél. Makó, 2002. 09. 13.