Versek

A LELKEM, HA VÁNDOROL A lelkem, ha vándorol majd,Nem leszek más-, csak gondolat.Tegnap és ma összeérnek,Holnapot már nem ígérnek. Néha rám még emlékeznek,Barátok és az emberek.Az idő, ahogyan múlik,A semmiségbe torkollik. Elárvul talán a sírom,Nem lesz rajta virág halom.Ott nyugszom én lenn a mélyében,Sötétségben, hűvösségben. Idegenek, ha megállnak,A fejfámon olvasgatnak.Ismerős név, ki lehetett,Láttam már ezt … Olvass tovább

MENNI KELL Időm lejár, ha mennem kell,Tudom, lassan már közeleg.De, még nem búcsúzom-, minek?Nincs visszaút-, jól tudom ezt. Elmondom most neked! Rád találtam, boldog voltam,És bíztatón mosolyogtam.Életünktől sokat vártam,Ábrándok közt karjaidban. Elmondom most neked! Ölelve szívem remegett,S messzire vitt a képzelet.Te is tudtad, hogy rám mi vár,Lassan elfogy a legszebb nyár. Elmondom most neked! Bennem … Olvass tovább

HARMONIKA KONCERT Talán egyszer utoljára,Ismét szólt a harmonika.Öreg hangszer, vén zenésszel,És teltházas nézőtérrel. Felcsendültek a dallamok,Egymást váltó hangulatok.Visszamentek hatvan évet,Felidézve emlékeket. Néma csend volt, és figyelem,S közben tapsvihar kerengett.Az örökzöld melódiák,A szíveket hódították. Megszólalt egy régi nóta,Seress Rezsőnek dallama.Accordeon felsírt ekkor,Felidézve a régi kort. „Szomorú vasárnap”-, ez volt,A dallama szomorú volt.Az egyetlen magyar sláger,Több mint … Olvass tovább

NEVETÉS Rekeszizmom mozogni kezd,Észreveszem, hogy nevetek.Megrándult a szám szeglete,Fülem felé igyekezve. A torkom meg hangot hallat,Kacagásba gyorsan átcsap.Az utcán, hogy így ballagok,Rémisztően gyanús vagyok. Eszembe jutott valami,Nem tudok hát ellenállni.Röhögve most úgy haladtam,Mint egy balga egymagamban. Szembejövők reám néznek,Mosolyogva úgy figyelnek.Kutatták, hogy mi a bajom,Mért vigyorgok, mint egy majom. Visszanézni nem is mertem,Gyanús lenne az … Olvass tovább

PUSZI BÁCSI Rég ismertem, nagyon régen,Gyermekkorban, majd felnőtten.Találkozni ritkán szoktunk,Emlék maradt gyermekkorunk. Nagy ritkán, ha összefutunk,Emlékezünk, nem búsulunk.Gyermekévek előjönnek,Történeteink peregnek. Végül mindig ott kötünk ki,Nem szabad megöregedni.A formánk már nem a régi,Sajnos nem lehet cserélni. Az idő kozmetikája,Barázdát húzott arcunkra.Mozgásunk is megkopott már,Hiszen eltelt nagyon sok nyár. A hajunk is rég odavan,Fedetlen a fej így … Olvass tovább

KOMPROMISSZUM Nyitott házasság újdivat,Sok-sok dolgot megoldanak.Kompromisszumokat kötnek,Mindent mi múlt, elfelednek. Okos ötlet, csodálatos,Kettőjüknek varázslatos.Vissza sosem tekintenek,Csakis a jövőbe néznek. Csal az asszony, vagy a férje,Ennek nincs jelentősége.Barátnő és házibarát,Kalandozhat-, bűn nincs tovább. A ma-, holnap, már tegnap lesz,S minden vétket eltemetnek.Bármi történik, nem számít,Az egyezség, kötelez itt. Gróf Széchenyi ötlete volt,Amiről mindig álmodott.A mondását le … Olvass tovább

HAJNALI KALAND Hajnalodok, lassan pirkad,Nyoma sincsen még a Napnak.Szunyókál a rejtekében,Kiles onnan figyelmesen. A sötétség kezd megtörni,Az emberek ébredezni.Készülődnek, útra kelnek,Majd munkába igyekeznek. A csábító gyorsan oson,Minél előbb haza jusson.Nem adja fel a nagy titkát,Mátkájának háza táját. Szedi gyorsan a lábait,Szeme pásztáz, körbe tekint.Figyelmesen nézegeti,Nincs-e ismerős valaki. Sapkáját szemére húzza,Úgy, mint egykoron valaha.Kabátgallérját felhajtja,Magát ígyen … Olvass tovább

ÁLOM, VAGY ÁBRÁNDOZÁS Az álom, vagy álmodozás,A kettő nem egy, egész más.Az álmot rád hinti az éj,Ha felébredsz véget is ér. Amíg alszol, elbarangolsz,Utadon az elvarázsol.Bejárod a nagyvilágot,Hegyet, völgyet és síkságot. Néha szörnyű képeket látsz,Kínoz, gyötör, vagy megaláz.Máskor mesés zenét hallasz,Mely andalít, vagy megnyugtat. Van, hogy halálfélelmed van,Könnyet hullajtasz tudatlan.Forgolódsz tán az ágyadban,Menekülnél abból gyorsan. … Olvass tovább

ÉJFÉL Éjfélt mutat a nagy óra,A mutatók összeérnek.Egy pillanatig úgy állnak,Majd sietve tovább mennek. Csend, nyugalom vesz most körül,Gondolatom velük siet.Magányosan üldögélek,Ujjaim betűt keresnek. Azokat, ha összerakom,Érzésekké formálódnak.Ami szívemben lakozik,Annak mindig helyet adnak. Írógépem kopogása,Zakatol az éjszakában.Megtöri a csendességet,Megpihenve, ismét koppan. Agyam szelektál szavakat,S közben forog rohamosan,Mondataim megszületnek,Leírom azokat sorban. Oly sok érzést rejtegetnek,Megfejtésre várnak … Olvass tovább