A LELKEM, HA VÁNDOROL
A LELKEM, HA VÁNDOROL A lelkem, ha vándorol majd,Nem leszek más-, csak gondolat.Tegnap és ma összeérnek,Holnapot már nem ígérnek. Néha rám még emlékeznek,Barátok és az emberek.Az idő, ahogyan múlik,A semmiségbe torkollik. Elárvul talán a sírom,Nem lesz rajta virág halom.Ott nyugszom én lenn a mélyében,Sötétségben, hűvösségben. Idegenek, ha megállnak,A fejfámon olvasgatnak.Ismerős név, ki lehetett,Láttam már ezt … Olvass tovább