Versek

AZ ÁTKOZÓDÓ! Átkozódik, szitkozódva,Műveltsége azt diktálja.Nevetségtárgyává válik,S közben két szeme szikrázik. Unós-untalanul mondja,Ocsmány szavait sorolja.Tán a halálát is várja,Akinek szól céda átka. Barátai meghallgatják,S háta mögött kigúnyolják.Rosszindulat sokasága,Ebből áll minden órája. Napjainak öröme az,Hogyha árthat, neki malaszt.Gúnyolódva araszolgat,Szép szavakat hátra nem hagy. Sötét lelke, szíve gonosz,Minden percben csak ostoroz.Mézes-mázos szavaival,Céloz, s talál gonoszsággal. Keres, kutat … Olvass tovább

TEHETSÉG! Adomány ez embereknek,Sokan ezzel visszaélnek.Nem aknázzák ki sohasem,Kallódásuk értelmetlen. Öröm, áldás, vagy csak teher,Kutathatná minden ember.Hogy belsőnkben mi lakozik,Vajon miért szunnyadozik? Ki próbálja, és csődöt mond,Bosszankodnia kár, – nem gond.Kimagasló tehetséggel,Keveset áldott meg Isten. Egyet sokaknak nem adott,Szorgalmat, kitartás ahhoz.A nélkül pedig elveszett,Minden kátyúba érkezett. Vért izzadnak művészeink,Előadók, tudósaink.Az eredmény soká várat,Ne építsünk homokvárat. … Olvass tovább

A BUTA! Nem betegség, csak állapot,Tudatlanság, határozott.Az életét úgy éli le,Nem hiányzik műveltsége. Okosnak érzi önmagát,Nyilatkozik, nincs abban gát.Bírálja, mi útjában áll,Ám, helyes szót sosem talál. Hangadó a társaságban,Gátlástalan minduntalan.Harsányhangon kritizálgat,Jót és rosszat csak kavargat. Idézeteket is használ,Elméjében soha nincs nyár.Beborult rég tudástára,Pedig mindig, – tanulhatna. Hiányát nem érzi annak,Ürességét az agyának.Fellegekbe eljut néha,Azért lesz … Olvass tovább

GYERMEKÉVEIM EMLÉKE! Esteledett, vagy este volt,A kályhában, a tűz pattogott.Körülülte azt a család,Beszélgettek, egyre tovább. Temették az elmúlt napot,A szobában félhomály volt.Csak a kályhának a tüze,Világított annak fénye. Mint kisgyermek hallgatóztam,S közben magamat meghúztam.Nem szerettem célpont lenni,Csínytevésről, beszámolni. Néha kérdőn néztek reám,Várták, hogy megnyíljon a szám.Csendben vagy nagyon te gyerek,Apám szólott, és rám nézett. Nem … Olvass tovább

A FEHÉR LÓ MONDÁJA Egykor hősök, bátrak voltak,Kalandorok csatároztak.Győztesek képében jártak,Földet, népet, hódítottak. Kalandozásoknak kora,Vándorlás volt akkoriba’.Leigáztak embereket,Bejártak nagy területet. Őseink is kalandoztak,Etelközből elindultak.A nyilaik záporoztak,Kegyetlen halált osztottak. Hazát kerestek maguknak,Dús legelőt állatoknak.Békés helyet családjuknak,Nyugalmat a boldogságnak. Szvatopluk királynak népe,Frank birodalomnak réme.Nagy csatározások folytak,Területért csatát vívtak. Kárpát-medencében éltek,Dús legelőn legeltettek.Ám, nyolcszázkilencvenötben,Változás történt ez évben. Megjelent … Olvass tovább

A ZONGORA! Zongorának billentyűi,Fehér-fekete hangjai.Oktávokra van felosztva,A hangszereknek királya. Liszt, Mozart, Bartók triásza,Csernyi, Bernstein nagy alakja.Gershwin, „Kék rapszódiája”,Sinding, „Tavaszi zsongása”. Berlioznak indulója,Rákóczi nóta utóda.Erroll Garner: Misty-t írta,Duke Ellington: Caravánja. Monti: Csárdás-t, komponálta,A hangszerén megalkotta.Brahms: Magyar – táncai sorba,Prímásoknak kedvenc dala. Remek művek, csodás szerzők,Mind, zongorához kötődők.Előadók művészete,Lett e hangszer vonzásköre. Hangversenytermek varázsa,Művészeknek sokasága.Szívét – lelkét … Olvass tovább

A VÁGY! Vágy, vagy álom, vagy valóság,Kutatunk egy boldog órát.Keressük az utat hozzá,Epekedve kívánkozván. Sokszor elmegyünk mellette,De az érzést nem feledve.Visszatekintünk hozzája,Álmodozunk tovább, – s tova. Felcsillannak a remények,Csodálatos emlékképek.Megjelennek képzeletben,Mesealaknak képében. Látomások egymást érik,De a valót, azt nem érzik.Igaz, őszinte jeleket,A csillagok jelentenek. Mintha hozzánk beszélnének,Úgy villognak, integetnek.Visszaintünk fel az égre,Csillagképnek tisztelegve. Érzést, érzelmet … Olvass tovább

ZENE SZÓL AZ ÉJSZAKÁBAN! Muzsikaszó száll most tova,Kedves hangú lágy muzsika.Egyszerűen, nem cifrázva,Sikereket nem is várva. Szívnek hangja, lélek húrja,Szép szóknak tolmácsolója.Fülbemászó dallamával,Ritmus nélküli játékkal. Nincs oly levél, nincs oly írás,Semmiféle próbálkozás.Nincs és nem lesz, és nem is volt,Nem találni más hasonlót. Elámít, és elvarázsol,A zeneszó, ha szívhez szól.A muzsikus lelke benne,A dallammal keveredve. Egyszerű, … Olvass tovább

A HIDEG! Elmúlt már a szép hosszú ősz,Tél közeleg, és hideg jő.Leheletem, mint a füst száll,Deres köröttem a határ. Orrom fázik és vörös lesz,Szemem könnye is megered.A kezeimet nem érzem,Megdermedtek gémberetten. Dörzsölgetem minduntalan,De odakinn ez hasztalan.Meleglevegőt fúj rá szám,A fagyástól így megóvám. Kesztyűt húzok, ötujjasat,Hogy abban is mozogjanak.Jó megoldás, úgy gondolom,De csődöt mond tudományom. A … Olvass tovább

A JÁTÉKOS! Tétre tette fel életét,Semmi sem szegi a kedvét.Kártyája a jó barátja,S azaz ördög bibliája. Kézben tartja, szuggerálja,Szerencséjét ekképp várja.Talonba dobja rossz lapját,S ha kell, lenyeli haragját. Nem mutatja bosszúságát,Álcázza az akaratát.Bankot üt, – mosolyra fakad,Keze reszket, majd elakad. Besöpri a nyereményét,S közben emeli a tétjét.Megkeveri a lapokat,Emeltet, – s osztja azokat. Lassan nyitja … Olvass tovább