a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
GONDOLATOK: EZ IS – AZ IS Együtt voltunk újra és szerettük egymást,Boldogság költözött ismét, ekkor hozzánk.Átölelve ültünk és hallgattunk nagyot,A csendet megtörte, mikor a gyomrod korgott.Zord hideg tél van most, és máshoz tartozol,De szíved tavasszal majd, hozzám vándorol.Jött egy fránya ötlet, hogy nem vagy most enyém,Lelked tudom enyém /de a/ tested is szeretném.Én várok Rád … Olvass tovább
HOGYHA MINDEN RENDBEN VOLNA Hogyha minden rendben volna,Nem tudnék mit írni.Kit szeretnek, annak nem kell,Sohasem remélni. Ha valaki mindent megkap,Talán nem is boldog.Felejteni, ami szép volt,Igen furcsa dolog. Jóembernek a legtöbbször,Hitvány az ő párja.Reménytelen szerelemnek,Csalódás az ára. Míg szívedben él egy érzés,Boldogság várhat Rád.Ki becsapott, megalázott,Ne hívd vissza hozzád. Makó, 1999. 06. 11.
RABOD LETTEM Rabod lettem amiótaMegláttalak Téged.Boldogság már nekem az is,Hogyha Terád nézek. Öröm tölti el szívemet,Mikor Hozzád megyek.Elmondani nem tudom én,Mennyire szeretlek. Mindig várom azt az órát,Amit együtt töltünk.Keresem az alkalmat, hogyMi együtt lehessünk. Ilyenkor mindent feledek,Ami fájt énnékem.Mindörökre Te lettél egyIgazi szerelmem! Makó, 1999. 05. 29.
NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA Nem felejtem el én soha,Azt a szép időt,Amikor még együtt jártunk,Régen ezelőtt. Mosoly volt mindig arcodon,Mikor vártál rám,Örültél akkor énnekem,Úgy bújtál hozzám. A jót mindig rossz követi,S elváltunk már rég,Szerelmünkből nem maradt más,Csak egy szép emlék. Hogyha néha találkozunk,Szívünk nagyon fáj,Eszünkbe jut boldogságunk,Kár, hogy vége már! Makó, 1999. 05. 17
NEM TUDOM, HOGY TUDOD-E? Nem tudom, hogy tudod-e, hogyA szív is tud fájni?Tudod-e hogy kit elhagynak,Nem szereti senki? Tudod-e, hogy árva lesz az,Aki magányban él?Az élettől Ő már többé,Semmit nem is remél. Van az úgy, hogy elfelejtjük,Aki szívből szeret.Van az úgy, hogy kinevetjük,Aki ezért szenved. Néha-néha eldaloljuk,Volt egy régi álom.Vissza nem tér soha többé,Az én … Olvass tovább
NÉZLEK ÉN Nézlek én, csak nézlek,És semmit sem kérdezek,Helyetted szobádban,A virágok beszélnek. Nem ott nőttek Nálad,Azt mindig mások hozzák,S nekem egyszer majd ők,Isten veled azt mondják. A piros rózsák talán,Szerelmet ígérnek,Vagy jelképei ők,Egy újabb szerelmednek? Fehér, nincs pedig azazÁrtatlanság jele,Be vagyok csapva,Vagy csak elmém tévedne? Rózsa és a tövis,Az mindig egy fogalom,Engem, hogy mért hozták,Az … Olvass tovább
ODA VAN A CSODÁS TAVASZ Oda van a csodás tavasz,Úgy elhagyott nincsen vigasz,Magányosan élek most már,Hová lett a virágos nyár? Valamikor réges-régen,Amikor még vígan éltem,Szeretett a sok szépasszony,Körülvett minden barátom. Hiányoztok nekem nagyon,Keresem a boldogságom,Nem jön vissza soha talán,Pedig de nagyon akarnám. Szépasszonyok jó barátok,Hol vagytok Ti, merre jártok,Nektek mindent megbocsátok,Csak tudnám, hogy Ti hol … Olvass tovább
VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK Valamikor piros rózsákVirultak a szobádban.Boldog voltam akkor nagyon,Mikor Veled voltam. De a rózsák elhervadtak,S elfeledtél engem.Életemben nem lesz többé,Ilyen nagy szerelem. Csodás érzés volt az akkor,Amit Tőled kaptam.Nem felejtem el sohasem,Múló napjaimban. Gondolatban felidézem,Azt a sok szép órát.Mikor Rólad álmodom én,Felmegyek Tehozzád. Makó, 1999. 04. 02.
HA EGYSZER ELJÖNNÉL Ha egyszer eljönnél,Szerény otthonomba,Ünnep volna nálam,S lelkem megnyugodna. Nem kérnék én többet,Az élettől soha,Ha a Mindenható,Egyszer nekem adna. Nem vágynék én kincsre,Gyémántra, rubintra,Földi boldogságról,Álmodom naponta. Ha egyszer eljönnél,Szerény otthonomba,Ez volna a nagy ég,Legszebb ajándéka. Felnézek az égre,Mért nem segít nekem,Hogy a legszebb asszony,Engem megszeressen. Nekem adja szívét,Amire úgy vágytam,Boldoggá tenne Ő,Szerény otthonomban! … Olvass tovább
LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Temetek egy érzést,Két szemednek ragyogását,Fájó emlékezést. Életedből már elmentem,Hozzád visszavágyom,Éjszakánként elsiratom,Tűnő boldogságom. Szerelem nélkül nem tudom,Hogyan lehet élni,Magányosan kóborolva,Örömöt remélni. Rád gondolok éjjel-nappal,Beteg lett a lelkem,Nincsen, aki meggyógyítson,És szeressen engem. Makó, 1999. 03. 23.