Makó

NEVETÉS Rekeszizmom mozogni kezd,Észreveszem, hogy nevetek.Megrándult a szám szeglete,Fülem felé igyekezve. A torkom meg hangot hallat,Kacagásba gyorsan átcsap.Az utcán, hogy így ballagok,Rémisztően gyanús vagyok. Eszembe jutott valami,Nem tudok hát ellenállni.Röhögve most úgy haladtam,Mint egy balga egymagamban. Szembejövők reám néznek,Mosolyogva úgy figyelnek.Kutatták, hogy mi a bajom,Mért vigyorgok, mint egy majom. Visszanézni nem is mertem,Gyanús lenne az … Olvass tovább

PUSZI BÁCSI Rég ismertem, nagyon régen,Gyermekkorban, majd felnőtten.Találkozni ritkán szoktunk,Emlék maradt gyermekkorunk. Nagy ritkán, ha összefutunk,Emlékezünk, nem búsulunk.Gyermekévek előjönnek,Történeteink peregnek. Végül mindig ott kötünk ki,Nem szabad megöregedni.A formánk már nem a régi,Sajnos nem lehet cserélni. Az idő kozmetikája,Barázdát húzott arcunkra.Mozgásunk is megkopott már,Hiszen eltelt nagyon sok nyár. A hajunk is rég odavan,Fedetlen a fej így … Olvass tovább

KOMPROMISSZUM Nyitott házasság újdivat,Sok-sok dolgot megoldanak.Kompromisszumokat kötnek,Mindent mi múlt, elfelednek. Okos ötlet, csodálatos,Kettőjüknek varázslatos.Vissza sosem tekintenek,Csakis a jövőbe néznek. Csal az asszony, vagy a férje,Ennek nincs jelentősége.Barátnő és házibarát,Kalandozhat-, bűn nincs tovább. A ma-, holnap, már tegnap lesz,S minden vétket eltemetnek.Bármi történik, nem számít,Az egyezség, kötelez itt. Gróf Széchenyi ötlete volt,Amiről mindig álmodott.A mondását le … Olvass tovább

HAJNALI KALAND Hajnalodok, lassan pirkad,Nyoma sincsen még a Napnak.Szunyókál a rejtekében,Kiles onnan figyelmesen. A sötétség kezd megtörni,Az emberek ébredezni.Készülődnek, útra kelnek,Majd munkába igyekeznek. A csábító gyorsan oson,Minél előbb haza jusson.Nem adja fel a nagy titkát,Mátkájának háza táját. Szedi gyorsan a lábait,Szeme pásztáz, körbe tekint.Figyelmesen nézegeti,Nincs-e ismerős valaki. Sapkáját szemére húzza,Úgy, mint egykoron valaha.Kabátgallérját felhajtja,Magát ígyen … Olvass tovább

ÁLOM, VAGY ÁBRÁNDOZÁS Az álom, vagy álmodozás,A kettő nem egy, egész más.Az álmot rád hinti az éj,Ha felébredsz véget is ér. Amíg alszol, elbarangolsz,Utadon az elvarázsol.Bejárod a nagyvilágot,Hegyet, völgyet és síkságot. Néha szörnyű képeket látsz,Kínoz, gyötör, vagy megaláz.Máskor mesés zenét hallasz,Mely andalít, vagy megnyugtat. Van, hogy halálfélelmed van,Könnyet hullajtasz tudatlan.Forgolódsz tán az ágyadban,Menekülnél abból gyorsan. … Olvass tovább

ÉJFÉL Éjfélt mutat a nagy óra,A mutatók összeérnek.Egy pillanatig úgy állnak,Majd sietve tovább mennek. Csend, nyugalom vesz most körül,Gondolatom velük siet.Magányosan üldögélek,Ujjaim betűt keresnek. Azokat, ha összerakom,Érzésekké formálódnak.Ami szívemben lakozik,Annak mindig helyet adnak. Írógépem kopogása,Zakatol az éjszakában.Megtöri a csendességet,Megpihenve, ismét koppan. Agyam szelektál szavakat,S közben forog rohamosan,Mondataim megszületnek,Leírom azokat sorban. Oly sok érzést rejtegetnek,Megfejtésre várnak … Olvass tovább

GONDOLATOM BŐVEN AKAD Gondolatom bőven akad,Benne rejlenek szép szavak.Azokat sokszor leírom,Mikor versem fabrikálom. Az élet árnyas oldalát,Elkerülöm a mihasznát.Bánat helyett ott az öröm,Ezért a bánatot törlöm. Vicc és tréfa az elemem,Bennem élnek elevenen.Nevetést gyógyírként veszem,A sóhajtás vicc énnekem. Az egészség nagy ajándék,Abban búvik meg a szépség.Letargia csúf ellenség,Vele szóba sosem állnék. Szerelmes vers, minden korban,Szív … Olvass tovább

KIRÁNDULÁS… Az ember tervez, csak tervez,S közben születnek ötletek.Hétvégéről álmodozik,Akadály jön-, és csalódik. Képzeletben már ott voltak,Amiről rég ábrándoztak..Lelki szemük gyönyörködött,Ámulatban erősödött. Nézték, nézték, és csak nézték,A természetnek szépségét.Kézen fogva andalogtak,Az avarban sétálgattak. A levelek egyre hulltak,Néha fejükön koppantak.Feltekintettek a fákra,Fel a magas ágaikra. Szín kavalkád nézett vissza,Mosolyt varázsolt arcukra.Megálltak, nem mentek tovább,Csendben átölelték egymást. … Olvass tovább

ÜLÖK CSENDBEN Ülök csendben, s gondolkodom,A jövőmről álmodozom.Kifürkészni úgy szeretném,Hol tart, s meddig lesz még remény? Az évek, hogy szaporodnak,A napjaim egyre fogynak.Ami elmúlt nem jön vissza,Elrohant rég, az ebadta. Előre nézni szeretnék,Látni világos képet még.Az emlékek páholyából,Nem félni a valóságtól. Megtudni az égnek titkát,Rejtélyének sokaságát.Terveit az életemről,A múltbéli jövendőmről. Felnézek a csillagokra,Kacsintgatok a vén … Olvass tovább