VALAMIKOR TALÁN

VALAMIKOR TALÁN Valamikor talánVisszamegyek Hozzád.Rájövünk majd akkor,Hogy szeretjük egymást. Elmondjuk szép csendbenAzt, hogy mi tévedtünk.Amiért elváltunk,Amiért feledtünk. Valamikor talán,Vidám lesz életünk.Egymás kezét fogva,Új terveket szövünk. Megfogadjuk akkor,Hogy sosem válunk el,Boldog idők várnak,Tiszta szerelemmel. Makó, 1999. 06. 29.

EGÉSZ ÉLETEMBEN

EGÉSZ ÉLETEMBEN Egész életembenTéged kerestelek,Mikor Rád találtam,Meg is szerettelek. Nem vágyom én többé,Könnyű kalandokra,Legszebb álmom vált most,Teveled valóra. De az idő rohan,S elmúlnak az évek,Hajad selymessége,Egyszer hófehér lesz. Egymás kezét fogva,Ülünk némán csendben,Soha nem veszekszünk,Ilyen a szerelem! Egyszer el kell válnunk,Mikor időm lejár,Szívem megáll akkor,Lelkem messzire száll. Lelked egy darabját,Felviszem az égbe,Ha majd követsz engem,Eljössz … Olvass tovább

GONDOLATOK: EZ IS – AZ IS

GONDOLATOK: EZ IS – AZ IS Együtt voltunk újra és szerettük egymást,Boldogság költözött ismét, ekkor hozzánk.Átölelve ültünk és hallgattunk nagyot,A csendet megtörte, mikor a gyomrod korgott.Zord hideg tél van most, és máshoz tartozol,De szíved tavasszal majd, hozzám vándorol.Jött egy fránya ötlet, hogy nem vagy most enyém,Lelked tudom enyém /de a/ tested is szeretném.Én várok Rád … Olvass tovább

RABOD LETTEM

RABOD LETTEM Rabod lettem amiótaMegláttalak Téged.Boldogság már nekem az is,Hogyha Terád nézek. Öröm tölti el szívemet,Mikor Hozzád megyek.Elmondani nem tudom én,Mennyire szeretlek. Mindig várom azt az órát,Amit együtt töltünk.Keresem az alkalmat, hogyMi együtt lehessünk. Ilyenkor mindent feledek,Ami fájt énnékem.Mindörökre Te lettél egyIgazi szerelmem! Makó, 1999. 05. 29.

NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA

NEM FELEJTEM EL ÉN SOHA Nem felejtem el én soha,Azt a szép időt,Amikor még együtt jártunk,Régen ezelőtt. Mosoly volt mindig arcodon,Mikor vártál rám,Örültél akkor énnekem,Úgy bújtál hozzám. A jót mindig rossz követi,S elváltunk már rég,Szerelmünkből nem maradt más,Csak egy szép emlék. Hogyha néha találkozunk,Szívünk nagyon fáj,Eszünkbe jut boldogságunk,Kár, hogy vége már! Makó, 1999. 05. 17

VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK

VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK Valamikor piros rózsákVirultak a szobádban.Boldog voltam akkor nagyon,Mikor Veled voltam. De a rózsák elhervadtak,S elfeledtél engem.Életemben nem lesz többé,Ilyen nagy szerelem. Csodás érzés volt az akkor,Amit Tőled kaptam.Nem felejtem el sohasem,Múló napjaimban. Gondolatban felidézem,Azt a sok szép órát.Mikor Rólad álmodom én,Felmegyek Tehozzád. Makó, 1999. 04. 02.

LEHULLNAK A FALEVELEK

LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Temetek egy érzést,Két szemednek ragyogását,Fájó emlékezést. Életedből már elmentem,Hozzád visszavágyom,Éjszakánként elsiratom,Tűnő boldogságom. Szerelem nélkül nem tudom,Hogyan lehet élni,Magányosan kóborolva,Örömöt remélni. Rád gondolok éjjel-nappal,Beteg lett a lelkem,Nincsen, aki meggyógyítson,És szeressen engem. Makó, 1999. 03. 23.

CSAK A SZÉPRE SZERETNÉK ÉN

CSAK A SZÉPRE SZERETNÉK ÉN Csak a szépre szeretnék én,Mindig emlékezni,Ami rossz volt valamikor,Mindent elfeledni. Hófehér levélpapíronMegírni mit érzek,Mikor egy szőke asszonynak,A szemébe nézek. Holdvilágos éjszakákonCsendben hozzá menni,Nézni a csillagos eget,Egymást úgy szeretni. Elmondani mindenkinek,Hogy csak Őt szeretem,Hogyha Ő is szeret engem,Áldja meg az Isten! Makó, 1999 03. 05.

BETEG VOLT A SZÍVEM

BETEG VOLT A SZÍVEM Beteg volt a szívem nagyon,Bánatos a lelkem,Könnyelműen elhagytam Őt,Akit úgy szerettem. Talán a Jóisten egykor,Megbocsátja nékem,Hogyha odafenn majd néki,Meggyónom a vétkem. Nagy volt az én bűnöm itt lenn,Míg a Földön éltem,Szerettem egy asszonyt nagyon,Ez lett az én vesztem. Megkérem majd a Jóistent,Adja az áldását,Engedje meg, hogy odafent,Szerethessem tovább! Makó, 1999. 03. … Olvass tovább

CSALFA VOLT A MOSOLYOD

CSALFA VOLT A MOSOLYOD Csalfa volt a mosolyod,És álnok volt a hited,Hazug szóval biztatgattál,Becsaptál, hogy szeretsz.Elhagytál, és hűtlen lettél,Más karjában elfeledtél,Futó kaland voltam Néked,Megaláztad a szívemet.Pedig tudtad, hogy szeretlek,Mégis kinevettél! Elmúlt már a zord hideg tél,Megenyhült a bánat,Elfeledtem hazugságod,Téged mindig várlak.Elhagytál, és hűtlen voltál,Más karjában kikacagtál.Amikor Te mást szerettél,Más karjában elfeledtél,Én akkor is azt reméltem,/Hogy/ … Olvass tovább