NEKED

NEKED Neked írom,Tőlem kapod,Ezt az egy szót,Gondolatot.Hogy szeretlek,Szeress Te is,Hogy várok Rád,Várj rám Te is. Azt kérdezemMagamtól én,Kérdezd Te is,Úgy szeretném.Mi lakik bent,Lelked mélyén,Szíved kié,Csak az enyém? Kezed fogom,Fogjad Te is,Így érzem én,Érezd Te is.Hogy az életEgyütt mily jó,Sok boldogság,Ez a való. Ha ölellek,Ölelj Te is,Ha csókollak,Csókolj Te is.Ha ágyadbanEgyütt fekszünk,ElkezdődikÚj életünk. Reggel mikorFelébredünk,Rigó fütyül,Örül … Olvass tovább

ELVETTEM EGY CSÚNYA LÁNYT

ELVETTEM EGY CSÚNYA LÁNYT Elvettem egy csúnyalánytA falunkba’.A vagyonát elvittemA házunkba. Nem lesz gondom nekemMost már sohasem.Mert nem a lányt,Hanem a pénzt szeretem. De jó, hogy az éjszakaMindig sötét.Nem láthatom így a csúnyaMenyecskét. A sötétben minden tehénEgyforma.Ez vigasztal engem mindenÉjszaka. A csúnyalány nem kell sohaSenkinek.Tudom, hogy a falu ezértKinevet. Nevessenek, mert azt senkiNem tudja.Hogy a … Olvass tovább

A KOCSÁNYOS TÖLGY

A KOCSÁNYOS TÖLGY Kocsányos tölgy áll magábanA Megyeház utcába’ ,Megcsodálja, ki arra jár,Már két évszázad óta. Makó legöregebb fája,És mindenki ismeri,Több nemzedék eljött hozzáA tiszteletét tenni. Kossuth toborzó körútjánFelnézhetett a fára,Szabadságról álmodozvaÉs katonákra várva. A lombkoronája alatt,Megpihent Juhász Gyula,Árnyékában gondolatátSok szép versben megírta. Juhász Gyula emlékfája,Így lett e matuzsálem,A költő és az öreg tölgy,Már régen … Olvass tovább

AZ ŐSZ

AZ ŐSZ Sárga falevelekLepik el a tájat,A fák ágairólCsendben alá szállnak. Jelezve, hogy elmúltS vége van a nyárnak,A vándormadarak /már/Régen messze szállnak Hűvös őszi szél fúj,Tépdesi a fákat,Messzire röpítiRóluk a magvakat. Ahová leesnekOtthonra találnak,Kikelnek tavasszalÉs így szaporodnak A szántóföldekenSok ember dolgozik,A nyárnak termésétBetakarítják itt , Szedik a gyökeretKukoricát, répát,Szüretelnek víganDalolva sok nótát. A szőlő levébőlKészül … Olvass tovább

ÓH, GONDOLJ RÁM

ÓH, GONDOLJ RÁM Óh, gondolj rám,Gondolj rám néha,Hogyha majd arra jársz.Óh, gondolj rám,Jusson eszedbe,Majd a régi nyár! Oh, hol van már,Hol van az ifjúságunkDala már?Nem vár, nincs több nyár,De gondolj rám néha,Mikor arra jársz. Elmúlt, elmúlt rég,Hol van az idő,Mikor szerettél még?Emlék, emlék már,Nem jön vissza,A csókos ifjú nyár. Vége, vége már,LeáldozottA boldog ifjú nyár.Nem … Olvass tovább

A VÁNDORMADARAK

A VÁNDORMADARAK Elindulnak hosszú útra,A vándormadarak.Itt hagyják a fészküket ők,Mely visszacsalogat. Menekülnek a zord téltől,Melegebb vidékre,Elrepülnek, messze szállnak,Afrikába, délre. Fiókákat itt neveltek,Ez az ő hazájuk,A fészkükben növekedtek,Ez az ő kis váruk! Repülni is itt tanultak,Itt van iskolájuk,Mikor eljön az új tavasz,Őket visszavárjuk! Felvidul az élet újra,Mikor megérkeznek,A fészküket elfoglalják,S vígan csivitelnek! De egy gólya egymagábaÁll … Olvass tovább

MI DOLGUNK A NAGYVILÁGBAN?

MI DOLGUNK A NAGYVILÁGBAN? Születtünk, vagyunk, létezünk,Hogy mivé leszünk, nem tudjuk.Még az újszülött felnőtt lesz,Sokat változik a sorsunk. Ki gazdagnak, ki szegénynek,S van ki boldognak születik,De van, aki boldogtalanÉs az is marad ő mindig. A gonoszság bennünk lakik,Így tanította Lombrózó,De, hogy kiből mi válik majd,Az előre nem tudható. Van, ki dúskál a javakbanÉs érte sosem … Olvass tovább

A BOLDOGSÁG ELHAGYOTT MÁR

A BOLDOGSÁG ELHAGYOTT MÁR A boldogság elhagyott márEngem nagyon régen.Amióta tudom azt, hogyCsal a feleségem. Olyan lett, mint egy jó kertész,Úgy éli napjait.Melegágyból-melegágybaBújik, s rám nem számít. A szarvakat úgy osztja Ő,Két kézzel énnekem.Nem tudom, hogy miért vert megEngem így az Isten? Visszaadom én is neki,Amit Tőle kaptam.Felszarvazom, viselje azt,Amit ráruháztam. Azt hittem, hogy a … Olvass tovább

HALOTTAK NAPJÁRA

HALOTTAK NAPJÁRA A falevelek lehullnak,Búcsúzik a nyárutó.A természet pihenni tér,S az őszi szél várható. A fák csupasz ágaikkal,Az ég felé merednek,Téli álmukat alusszák,S kopár lett a kikelet. Köd borítja be a tájat,Fagyos, rideg /a/ hangulat,A tavasznak és a nyárnak,Hírmondója sem maradt. Egy hely van, hol a csend honol,Mit sok virág ékesít,Gyertyák fénye világítja,Szeretteink nyughelyit. Egymás … Olvass tovább

VOLT

VOLT Valamikor jelen voltÉs múlttá változott,Hogy jövője miért nem lett,Ezt már rég nem tudod. Valamikor öröm volt,S boldogtalanság lett,A boldogságot lassanEl kellett feledned. Valamikor Veled élt,És nagyon szeretett,Az érzés megváltozott,S egy nap kinevetett. Valamikor csak Rád várt,S önfeledten ölelt,Csókot rabolt Tőled,S ebben örömöt lelt Valamikor gondolt Rád,Suttogta a neved,Hittél a szavainakS Ő hazudott Neked. Valamikor … Olvass tovább