Makó

A VÁNDOROK A vándorok egyre jönnek,Hosszú soruk véget nem ér,Mint a kirajzott méhrajok,Zúgva, zsongnak szebb jövőért. Elhagyták a hazájukat,Ahol születtek, és éltek,Új terveket építenek,Menekülnek, reménykednek. Retteg tőlük már Európa,Sokaságuk félelmet kelt,Félelemben éltek otthon,Halál elől menekülnek. Kalandorok is vegyülnek,Menekültek közt megbújnak,Kiutasítják azokat,Kiszűrve gaz szándékukat. Jönnek hosszan zárt sorokban,S egy cél lebeg szemük előtt,Új hazára vágynak, bízva,Megbecsülést … Olvass tovább

VIHAR TOMBOL Vihar tombol, most felettem,S veszélyben a kopasz fejem.Gyalogfészer van kezembe’,Játszik a szél, tréfál vele. Tekergeti, csavargatja,Cafatokba szétszakítja.Semmirevalóvá válik,A nagy vihar játszadozik. Jégeső veri a fejem,Nincs már ernyőm, és védelmem.Hangosan kopog kobakom,Mint egy nagy tök, olyan hangon. Az űr benne oly hangot ad,Mint a harang, mikor kongat.Közben ázom, mint egy ürge,Nézek a nagy messzeségbe. … Olvass tovább

A TANYA VARÁZSA Tanyáján él magányosan,Jószágok közt egymagában.Nyolcvan évét már elhagyta,Mégsem zavarja a munka. Nincs megállás, hajtja magát,Gyarapítva a vagyonát.Szorgalmának nincsen párja,Tanyájának lett a rabja. Van a városban is háza,De a tanya az otthona.Ott éli világát csendben,A városhoz közelségben. Süt, főz naponta rendesen,Két éhes szájnak kedvesen.Hazavárja oda fiát,S válogatós unokáját. Traktálja őket naponta,Finomságot varázsolva.Boldog, hogyha … Olvass tovább

VERSET ÍROK… Verset írok, gondolatot,Szíved mélyén kopogtatok.Keresem az utat hozzád,Melyet agyam sokszor bejárt. Visszapereg minden óra,Találkozásunknak napja.A jövőbe kalandozok,Mesés álmokat álmodok. Bejárom a nagyvilágot,Hegyet, völgyet és síkságot.Nem ismerek fáradtságot,Kutatom a boldogságot. Álomországot csodálom,Az egy igaz nagyhatalom.Mindent megad, mire vágyom,S eltörli a távolságot. Megérkezem, s felébredek,Való életbe zökkenek,Nem találom akkor helyem,Még a Föld is forog velem. … Olvass tovább

VANNAK NÉHA FURCSA DOLGOK Vannak néha furcsa dolgok,Kiszámíthatatlan percek.Van, mikor az érzés lángol,S az értelem meg rabbá lesz. Van, mikor kigyúl egy csillag,Tündököl a magas égen,Eszét vesztve, féktelenül,Reánk tekintget hevesen. Van, mikor a szív és lélek,Esedezve reménykedik,Vágyálmoktól felhevülve,Az agy már nem gondolkodik. Van, mikor a terv már nem terv,Hanem egy áhított álom,A boldogság reménysugár,Szeretetteljes hatalom. … Olvass tovább

A SZÍV! Gép, vagy motor, netán csoda,(Az) érzelmeket raktározza.Ott vagy benne, beköltöztél,Mesés érzésekké értél. Szív, lélek, agy, szem, mind együtt,Bensőnkben él, ott keressük.Szem a lelkünk tükörképe,Felfedezés, – nagy értéke. Amit lát, azt továbbadja,Agyunkhoz úgy továbbítja.Szívünk, s lelkünk nagy szerepe,Érzelmeink viselése. Szerető szív, lélektana,Ragaszkodás a hatalma.Lélek nélkül nincsen élet,Üressé válsz, ha nincs lelked. Szomorú lesz az … Olvass tovább

NÉZEK EGY KÉPET Nézek egy képet, – egy szépet,Egy mosolyt, egy önfeledtet.Huncutkásan reám nevet,Két szemében az igézet. Egy kép csupán, és semmi más,Papír talány, és kész varázs.Nem árul el gondolatot,Magába zár örök titkot. Élettelen, nincsen szava,Kacajának pedig hangja.Mégis mintha hozzám szólna,Oly kedves a portré arca. Egy jól ellesett pillanat,Amit csak fotós alkothat.Megörökít szép emléknek,S ábrándokat … Olvass tovább

HAJNALI UTAZÁSOM Hajnaltájban felébredek,Nagy hirtelen útra kelek.Körbejárok minden utcát,Melyek Makót határolják. (A) város peremén száguldok,Kerékpáron, csodás dolog.Harapom a friss levegőt,Amely megtölti a tüdőt. Az izmaim felfrissülnek,Engedékenyen repítnek.Örülök a magányomnak,S lassan ébredő városnak. Felettem a Nap is ébred,Szemembe süt, úgy melenget.Sugaraival megfürdet,Erőt ad, a vén szívemnek. Kerékpárom kerekei,Gurulnak az abroncsai.Gépiesen úgy forognak,Mintha nem földön járnának. Kakasszó … Olvass tovább

FÉNYLŐ CSILLAG Megjelent egy fénylő csillag,Odafenn a magas égen.Elvakított ragyogása,Amíg élek emlékezem. Jöttél, vagy és elmész tovább,Egy nap, elnyel a távolság.Megreked itt a gondolat,S az agy zakatolva megáll. Nem tudja, hogy mihez kezdjen,Töprengjen csak türelmesen?Vagy félreálljon szép csendben,/A/ dobogó szív hadd remegjen? Ez talán az élet rendje,Találkozásnak a csődje?Miért van ez így rendelve,Várok egyre feleletre? … Olvass tovább

A FESTŐ /Faragó Imrének/ Festményeid előtt állok,Kutatom a varázslatot.Ki voltál, és honnan jöttél,Ecsetedhez, hogy érkeztél? Paletta volt játszótársad,S ez lett később erős várad?Gyermekként már gondoltál rá,/Hogy/ tehetséged az ég adá? Tudtad, akkor mi van benned,Képek övezték a lelked?Ki nyitotta fel a szemed,Volt, ki vezette a kezed? A tudásra hol találtál,Művészethez erőt kaptál?Példaképed volt egykoron,Vagy fantáziád … Olvass tovább