Makó

HANGULATVÁLTÁS Megtört a nyárnak hatalma,Hirtelen beborult az ég.Sötét felhők tornyosultak,Mennydörgést, villámlás kísért. Őszbeborult percek alatt,A forró nyár tán tovatűnt,Kipp, kopp, kipp, kopp, esni kezdet,Csendben a levegő lehűlt. Szeptemberben ez így szokott,A hangulat megváltozik,Vénasszonyok nyara köszönt,S az idejük közeledik. Ablakomból csodát látok,A két évszaknak a harcát,Nyár és az ősz viaskodik,S az egyik megadja magát. A megsárgult … Olvass tovább

MOSOLYOD… Mosolyod az elárulja,Boldogságot hatalmadba’.Nem csak szád, szemed is nevet,Tudatja a jókedvedet. Öröm látni kedves orcád,Vígságodnak hordozóját.Egész lényed átitatja,Hangulatod varázslata. Ha megjelensz, reád néznek,Kiéhezett fénylő szemek.Szinte falnak, áhítattal,Csábos, vágyó gondolattal. Lángol, ragyog környezeted,Körülvesznek, elbűvöltek.Nem szólnak, csak néznek bambán,Megbabonázottak állván. Ha távozol, összesúgnak,Elismerten bólogatnak.Nem találják a szavakat,Keresgetik, kutatgatnak. Dicsérnének, méltatnának,Szép jelzőkkel ellátnának.A társaság mégis hallgat,Kisajátítnak maguknak. … Olvass tovább

ELINDULOK TOVÁBB… Ha már kérték, tovább megyek,Leírok pár történetet.Felnőtt lettem, elég régen,Gyermekkorból tovább léptem. Katonaság következett,Vállaimra nehezedett.Hétszázhetven napig tartott,Elrabolt az, sok szép napot. Ötosztályos parancsnokok,Dirigáltak századosok.Őrmesterként, csak hallgattam,Úgy sem lehetett igazam. Tisztnek szántak, de nem mentem,Szalutálni nem szerettem.Kérjek, jelentsek, – az nem ment,Nem érdekelt a regiment. Tiszti klubban muzsikáltam,Kordával ott találkoztam.Sorkatonaként énekelt,Pénzt, egy fillért sem … Olvass tovább

AKKOR OTT… Akkor ott, a véletlen volt,Találkoztunk, szívig hatolt.Nem múlott el emlék nélkül,Titok maradt, elevenül. Zsongva-zúgott körülöttünk,Az utca hol elmerengtünk.Először nem vettük észre,Szemben mentünk lépegetve. Egymásra tán nem figyeltünk,Hisz oly rég volt együttlétünk.A távolság, ahogy fogyott,Visszatért a régi légyott. Hirtelen szemünk megrebbent,Valami megmozdult, – ott bent.Örömteli percek jöttek,Felzaklattak akkor mindent. Kerestük a kedves szókat,Közösen a … Olvass tovább

ELINDULOK Elindulok hosszú útra,Sok-sok emléket bejárva.Magam mögé tekintgetek,Életemre visszanézek. Születtem, így útra keltem,Ekkor még mást nem tehettem.Nem volt semmi emlékképem,Hátra ezért sosem néztem. Ez volt az igazi csoda,Fedhetetlenség valója.Bár még most is ott lehetnék,Bizonyára angyal lennék. De az idő gyorsan elszállt,Aztán kezdődtek galibák.Óvodába beírattak,Ahol rögtön reguláztak. Azaz reguláztak volna,De elszöktem alattomba’.Társam is volt, így kettesben,Kószáltunk … Olvass tovább

PESSZIMISTA Egy bölcs barát gondolatát,Nekem szegezte írását.Műveimet lapozgatva,Véleményét úgy formálta. A világot másképp látom,Fonák oldalról bírálom.Mi a fonák, – mi a sima,Erről nem szólt bírálata? Soraim közt barangolva,Jutott el a megoldásra.Optimista ember módra,Pesszimizmust nekem adta. Derűlátó hangulata,Magáról azt állította.Nincs csak öröm a világon,Borúlátón másképp látom. Szavaimat boncolgatva,Sebészkését, belevágta.Belevágta közepébe,Gondolataim szívébe. Csak úgy szenved minden mondat,Melyekben … Olvass tovább

MENNYI GONDOLAT Mennyi gondolat mi kísért,Sokasága szívemig ért.Felvillannak, előtűnnek,Szemem előtt ott lebegnek. Életem fejezetei,Összegződnek reményei.Megvalósulatlan álmok,Szertefoszlott boldogságok. Sikerélménnyel keverve,Ott kavarog a bensőmben.Szétválasztani nem lehet,Megmaradnak, mind emléknek. Kedves, szép szavak halmaza,Agyamban van raktározva.Van úgy, hogy figyelmeztetnek,Gondolkozz! – Az idő pereg! Megállítani nem lehet,Száguldozz, hát együtt vele.Egyszer, ha a végéhez ér,Utoljára, ismét ígér. Ott már tervek nem … Olvass tovább

A SZERELEM IS MÚLANDÓ A szerelem is múlandó,Időjáráshoz hasonló.Felhők jönnek, ború támad,Egy szép nap, – vége a nyárnak. Ha a csók sem már a régi,Nem érdemes erőltetni.Az évek szokássá váltják,Vagy talán azt, – el is hagyják. Újak jönnek, ígérgetnek,Szép szavakat rebesgetnek.Feledtetik, ami rég volt,Az elmúláshoz hasonlót. Kegyetlen igazság néha,Érzelmeinknek játéka.Egykor vala, úgy gondoltuk,Nem múlik el, … Olvass tovább

LINDA Női név a lovaknál is,Linda, Linduska, – becézik.A családnak büszkesége,Hátasa és reménysége. Fanni a kis lovarnője,A kicsike kotnyeleske.Linda érzi és vigyázza,Utasát mindentől óvja. Le nem dobná semmiért sem,Könnyű teher, egy személyben.Üget, vágtat visszafogva,Nyerít vígan, hahotázva. Lónevetés harsog náluk,Ettől hírt kap az utcájuk.Hallják, tudják, hogy sport nap van,Naponta a futtatóban. Ki láthatja, kedvét leli,Hogy lovagol … Olvass tovább