Makó

A FÉLELEM Érzés talán a sok közül,Rettegés a szívünk körül.Reszket bensőnk, remegéssel,Félelemnek érzelmével. Gyermekkorban a sötéttől,Felnőttként, – nehéz élettől.Átjár minden porcikánkon,Az elrabolt nyugalmunkon. Iskolában a tanártól,Az intőtől, és rovótól.Évvégén a megbukástól,S ezzel járó bosszúságtól. A felvételi vizsgától,És az elutasítástól.Tortúrától, s mi velejár,És attól, mit hoz majd a nyár. Féltékenység állapota,Bizalmatlanságnak foka.Szerelmünk elvesztésétől,Borzongunk a rémülettől. Félünk … Olvass tovább

ÉJSZAKAI ÁLOM! Az éj kegyes álmokat nyújt,Zörget nálad egy kiskaput.Rajta, besétálok hozzád,S rám talál ott az igaz vágy. Elröpít a boldogságba,Vagy talán a mennyországba.S együtt álmodozunk ketten,Az igazi édenkertben. Álomország csodái közt,Suhanunk a tenger fölött.Kincses szigetnél megállunk,Bejáratnál elmélázunk. Feltűnik a messzeségben,Ami ébren nincs a képben.Sétálunk a gyepszőnyegen,A harmatos vízcseppeken. Mintha levegőben járnánk,Karjaink közt csókra várnánk.Úgy … Olvass tovább

A BIZALMATLAN Életét úgy éli csendben,Bizalmatlan mindenkiben.Nem bízik az emberekben,Természete, neki ilyen. A jót néha kiforgatja,Ettől jobb lesz az ő napja.Később talán meg is bánja,De ezt, soha ki nem mondja. Az évei így telnek el,Szerencsétlen, ötletekkel.Nem enged az igazából,Konok, makacs valójából. Lelke jó, de van hibája,Ám, ezt soha be nem látja.A tévedés ismeretlen,Szótárában jelöletlen. Kedves, … Olvass tovább

GYŰLÖLÖM A SZEGÉNYSÉGET! Gyűlölöm a szegénységet,Nyomorba dönt embereket.Szertefoszlanak az álmok,Csődbe mennek boldogságok. Mind egyformának születtünk,Csecsemőként még nevettünk.Nem tudjuk, hogy mi vár reánk,Mit nyújt nekünk édes hazánk? Gyermekkorban már érezzük,Különbséget megszenvedjük.A ruhánkon is meglátszik,Hogy ott valami hibázik. Az uzsonnák sem egyformák,Néhánynak még jut libamáj.Félrehúzódik a szegény,Eszik vagy nem, – hiú remény. Korgógyomrú gyerekeknek,A tudomány is nehezebb.Mégis … Olvass tovább

MÉRT NEM CSENG A TELEFONOM? Mért nem cseng a telefonom,Miért hallgat, hisz úgy várom?Számom tudja, mégsem berreg,Bennem gondolatot gerjeszt. Végre cseng egy pillanatra,Majd elhallgat, zengő szava.Elfelejtette a számom,Jut eszembe gondolatom? Ki hívhatott, észre vette,Rossz gombra tévedt a keze.Ezért gyorsan kikapcsolta,Engem rútul, jól becsapva. Ülök, s nézem, szuggerálom,De csődöt mond tudományom.Várok epekedve nézve,Talán megenyhül a szíve. … Olvass tovább

HANGULAT KÉPEKBEN! Az éjszakák csendesek már,A tücsök sem hegedül rég,A hangszerét sutba vágta,S elpihen a nyári emlék. A virágok szomorúak,Krizantémok bólogatnak,Búcsút intenek a nyárnak,Majd megfagyva lehullanak. Ősz van újra, szép csendes ősz,Temeti az emlékeket,Boldog órát, csodás percet,Mit a tavasz, s nyár jelentett. A kedélyek megváltoznak,S a hangulat is alábbhagy,A nevetés ajkunkra fagy,S erőltetett mosoly az … Olvass tovább

KÖD BORUL A TÁJRA Köd borul a tájra,Ülök egymagamban,Nézem az ablakból,Méla hangulatban. Vénasszonyok nyara,Tréfát űz most velünk,Fázunk, dideregve,Hidegtől szenvedünk. Hangulatunk meghal,Nincsen madárdal sem,Az öreg Nap nem kél,Ki tudja, hol pihen? Nedves, sáros földön,Emberek dolgoznak,Őszi fokhagymának,Helyet biztosítnak. Serényen dugdossák,Mélyen le a földbe,Kezük elgémberűl,Kinn a zord időbe’. Nehéz az élete,A paraszt embernek,A megélhetésért,Nagyon megszenvednek. Apáról, fiúraÍgy száll … Olvass tovább

AZ ÉVFORDULÓ EMLÉKE Eljött születésed napja,S rád köszöntött, ez az óra.Nem tudom, hogy mit is mondjak,Emléket, hogyan állítsak? Szép szavakkal ódát írjak,S fennkölten úgy méltassalak?Kedves verssel köszöntselek,Szebbé téve az ünnepet? Kérdéseim záporoznak,Helyt adva a valóságnak.Gondolataim cikáznak,S hozzád csendesen eljutnak. Átnyújtom csokorba szedve,Emlékversben fűszerezve.Átölelnek a rímeim,S összecsengnek a szavaim. Minden sorba beleírva,Vagy talán csak egy mondatba,Ott … Olvass tovább

AZ ÜRES HÁZ Pompázik a fenyők mögött,A ház szeme most is ragyog,Ahol egykor mesét szőttek,Születtek szép gondolatok. Virágzott az aranyeső,Illatozott a sok rózsa.Benn a kertnek az árnyában,Másképp szólt a magyar nóta. Hintaágyon ringatózva,Édes álomnak határán,Toronyóra zengő hangja,Odahallott minden órán. Jelezte az idő halad,S megváltozik egyszer minden,Tán az ég is megnyílik majd,S letekint rá majd az … Olvass tovább

LANGÓ EMLÉKHÁZ Összefogott Apátfalva,Öregje és fiatalja.Emlékháznak gyűjtögettek,Régiséget, ereklyéket. Langó családnak a háza,Lett a falu múzeuma.Hirdeti a piactéren,(A) falu múltját büszkeségben. (A) polgármester beszédébe’,Jó ötletként értékelte.(A) plébános úr felszentelte,S az avatást ünnepelte. (A) vendégeket műsor várta,S mosolyt varázsolt arcokra.Tekintetek fénylők voltak,Boldogságról tanúskodtak. Turista, ha arra téved,A falura emlékezhet.Láthatja egykor, hogy éltek,Régi korban az emberek. Tisztaszoba vetett … Olvass tovább