SZENTPÉTERI CSILLA

SZENTPÉTERI CSILLA Csilla neve már fogalom,A szépsége nagyhatalom.Zongorájával ötvözve,Betört a művészberkekbe. Mint kicsi lányt úgy ismertem,Felnőttként se nem feledtem.Művészetét megcsodálom,Akarnokként is bámulom. Szorgalmáról legenda szólt,Ösztönzője jó anyja volt.Háta mögött álldogálva,Célzást tett a fakanálra. Újai így futkároztak,Klaviatúrán rohantak.Margit néni tanárnője,Szép szavakkal ösztönözte. Szépségkirálynő korában,Választhatott egymagában.Dönthetett a jövőjéről,Tanárának igéjéről. Művész, vagy szép akar lenni,A kérdés így szólott … Olvass tovább

SÜVÍT A SZÉL

SÜVÍT A SZÉL Süvít a szél, vagy tán dalol,Hol erősebb, ott meg tombol.Az éjszakát átrohanja,Az erejét fitogtatva. Hajnaltájt ballagok haza,Fal mellett kissé megbújva.Nem hagy nyugtot ott se nekem,Erejétől megdermedem. A hideg csontomig hatol,Megremegek a fázástól.Kik alszanak, még nem tudják,Hogy reggel rájuk majd mi vár? Egyre fúj, tán erősödik,Kegyetlenül erőlködik.Úgy tesz, mintha pénzért tenné,Vagy tudását dobra … Olvass tovább

VÁROK RÁ

VÁROK RÁ Várok rá már nagyon régen,De elkerül messzi ívben.Kitartásom nem méltatja,Pedig nekem, mily jó volna. Az életem átformálná,Holnaptól megváltoztatná.Másképp sütne a napsugár,Függvényében boldogság vár. A türelmem cserben nem hagy,Mégis sokszor lüktet az agy.Ketten együtt-, csak azt súgja,Kitartásom javasolja. Félek egyszer, harag jön rám,Sutba vágom az ideám.Elvetem a reményemet,A gondolat így ijesztget. Kérdés-kérdést követ nálam,Mért … Olvass tovább

VICC VAGY TRÉFA

VICC VAGY TRÉFA Vicc vagy tréfa az életem?Nem sikerült megfejtenem!Komoly vagyok-, viccelődöm,Mindenfélével törődöm. Élcelődés területem,Magam előtt hasra esem.Mások poénját nevetem,Sajátomat erőltetem. Társaság a kedvenc helyem,Ott magam nagyon jól érzem.Velük utazom a mába’,Néha felharsan hahota. Elhangzanak történetek,Mindegyikre felfigyelek.Igaz, vagy vicc, netán tréfa,Barátaim ajándéka. Bölcselkedünk okoskodva,Óvatosan nem kapkodva.Néha úrrá lesz a pletyka,Pálcát törve, vádaskodva. Politika sokszor téma,Beszélgetünk … Olvass tovább

TÉZISEK

TÉZISEK Az idő száguld-, meg nem áll,Ember tervez, s csodára vár.A test-, tán pihenni készül,S az ész küzd néha vitézül. Az évek múlnak, s rohannak,Örömöt, bút hátrahagynak.A gondolat is testet ölt,Megváltozik, s már nem fennkölt. A szellem, vagy az értelem,Sokszor csalódott érzelem.A vágynak fénye megkopik,Becsap, és sokszor hazudik. Az arc gyakran szomorkás lesz,Cinikusan gúnnyal nevet.Kapaszkodik … Olvass tovább

A LELKEM, HA VÁNDOROL

A LELKEM, HA VÁNDOROL A lelkem, ha vándorol majd,Nem leszek más-, csak gondolat.Tegnap és ma összeérnek,Holnapot már nem ígérnek. Néha rám még emlékeznek,Barátok és az emberek.Az idő, ahogyan múlik,A semmiségbe torkollik. Elárvul talán a sírom,Nem lesz rajta virág halom.Ott nyugszom én lenn a mélyében,Sötétségben, hűvösségben. Idegenek, ha megállnak,A fejfámon olvasgatnak.Ismerős név, ki lehetett,Láttam már ezt … Olvass tovább

MENNI KELL

MENNI KELL Időm lejár, ha mennem kell,Tudom, lassan már közeleg.De, még nem búcsúzom-, minek?Nincs visszaút-, jól tudom ezt. Elmondom most neked! Rád találtam, boldog voltam,És bíztatón mosolyogtam.Életünktől sokat vártam,Ábrándok közt karjaidban. Elmondom most neked! Ölelve szívem remegett,S messzire vitt a képzelet.Te is tudtad, hogy rám mi vár,Lassan elfogy a legszebb nyár. Elmondom most neked! Bennem … Olvass tovább

EMLÉKEZÉS SONKÁRA(A legendás kézilabdásra)

EMLÉKEZÉS SONKÁRA(A legendás kézilabdásra) A sors néha visszatekint,Emlékezni magához int.Felidéz egy dicső múltat,Kézilabdás nagy csatákat. Sportkarriert, életutat,Egy helyen mindent bemutat.Nem hallgat el kudarcokat,És fájó csalódásokat. Megmutatta, hogyan indult,Elém tárta-, s neki lódult.Szabó Lászlót, később Sonkát,Világklasszis beálló sztárt. Atlétaként sportolgatott,Gyermekfejjel kalandozott.Később kikötött egy helyen,Kézilabdás edzéseken. NB- kettő majd NB- egy,Egymás után következett.A TF-re nem vették fel,Kudarcától … Olvass tovább

HARMONIKA KONCERT

HARMONIKA KONCERT Talán egyszer utoljára,Ismét szólt a harmonika.Öreg hangszer, vén zenésszel,És teltházas nézőtérrel. Felcsendültek a dallamok,Egymást váltó hangulatok.Visszamentek hatvan évet,Felidézve emlékeket. Néma csend volt, és figyelem,S közben tapsvihar kerengett.Az örökzöld melódiák,A szíveket hódították. Megszólalt egy régi nóta,Seress Rezsőnek dallama.Accordeon felsírt ekkor,Felidézve a régi kort. „Szomorú vasárnap”-, ez volt,A dallama szomorú volt.Az egyetlen magyar sláger,Több mint … Olvass tovább

NEVETÉS

NEVETÉS Rekeszizmom mozogni kezd,Észreveszem, hogy nevetek.Megrándult a szám szeglete,Fülem felé igyekezve. A torkom meg hangot hallat,Kacagásba gyorsan átcsap.Az utcán, hogy így ballagok,Rémisztően gyanús vagyok. Eszembe jutott valami,Nem tudok hát ellenállni.Röhögve most úgy haladtam,Mint egy balga egymagamban. Szembejövők reám néznek,Mosolyogva úgy figyelnek.Kutatták, hogy mi a bajom,Mért vigyorgok, mint egy majom. Visszanézni nem is mertem,Gyanús lenne az … Olvass tovább