Makó

A ZONGORA! Zongorának billentyűi,Fehér-fekete hangjai.Oktávokra van felosztva,A hangszereknek királya. Liszt, Mozart, Bartók triásza,Csernyi, Bernstein nagy alakja.Gershwin, „Kék rapszódiája”,Sinding, „Tavaszi zsongása”. Berlioznak indulója,Rákóczi nóta utóda.Erroll Garner: Misty-t írta,Duke Ellington: Caravánja. Monti: Csárdás-t, komponálta,A hangszerén megalkotta.Brahms: Magyar – táncai sorba,Prímásoknak kedvenc dala. Remek művek, csodás szerzők,Mind, zongorához kötődők.Előadók művészete,Lett e hangszer vonzásköre. Hangversenytermek varázsa,Művészeknek sokasága.Szívét – lelkét … Olvass tovább

A VÁGY! Vágy, vagy álom, vagy valóság,Kutatunk egy boldog órát.Keressük az utat hozzá,Epekedve kívánkozván. Sokszor elmegyünk mellette,De az érzést nem feledve.Visszatekintünk hozzája,Álmodozunk tovább, – s tova. Felcsillannak a remények,Csodálatos emlékképek.Megjelennek képzeletben,Mesealaknak képében. Látomások egymást érik,De a valót, azt nem érzik.Igaz, őszinte jeleket,A csillagok jelentenek. Mintha hozzánk beszélnének,Úgy villognak, integetnek.Visszaintünk fel az égre,Csillagképnek tisztelegve. Érzést, érzelmet … Olvass tovább

ZENE SZÓL AZ ÉJSZAKÁBAN! Muzsikaszó száll most tova,Kedves hangú lágy muzsika.Egyszerűen, nem cifrázva,Sikereket nem is várva. Szívnek hangja, lélek húrja,Szép szóknak tolmácsolója.Fülbemászó dallamával,Ritmus nélküli játékkal. Nincs oly levél, nincs oly írás,Semmiféle próbálkozás.Nincs és nem lesz, és nem is volt,Nem találni más hasonlót. Elámít, és elvarázsol,A zeneszó, ha szívhez szól.A muzsikus lelke benne,A dallammal keveredve. Egyszerű, … Olvass tovább

A HIDEG! Elmúlt már a szép hosszú ősz,Tél közeleg, és hideg jő.Leheletem, mint a füst száll,Deres köröttem a határ. Orrom fázik és vörös lesz,Szemem könnye is megered.A kezeimet nem érzem,Megdermedtek gémberetten. Dörzsölgetem minduntalan,De odakinn ez hasztalan.Meleglevegőt fúj rá szám,A fagyástól így megóvám. Kesztyűt húzok, ötujjasat,Hogy abban is mozogjanak.Jó megoldás, úgy gondolom,De csődöt mond tudományom. A … Olvass tovább

A JÁTÉKOS! Tétre tette fel életét,Semmi sem szegi a kedvét.Kártyája a jó barátja,S azaz ördög bibliája. Kézben tartja, szuggerálja,Szerencséjét ekképp várja.Talonba dobja rossz lapját,S ha kell, lenyeli haragját. Nem mutatja bosszúságát,Álcázza az akaratát.Bankot üt, – mosolyra fakad,Keze reszket, majd elakad. Besöpri a nyereményét,S közben emeli a tétjét.Megkeveri a lapokat,Emeltet, – s osztja azokat. Lassan nyitja … Olvass tovább

VERSET ÍROK, GONDOLKODOM! Verset írok, gondolkodom,S erről-arról álmodozom.Rendet rakok az agyamban,Talán, néha ott hiba van. Messze dobom el a sulykot,Elkerülöm így a valót.Félrevezet természetem,A rebellis képzeletem. Hibát-hibára halmozok,Ám, de mindig jót akarok.Homályos lesz szemüvegem,Elsötétül az érzelem. Pedig világosság kéne,A Napnak az örök fénye.Jobban lássak magam körül,Tudjam ki, és minek örül? Optimizmust összegezem,Pesszimizmussal keverem.Mikor végre helyre … Olvass tovább

EMLÉKEIM! Emlékeim meggyötörnek,Ifjúságomhoz vezetnek.Elém tárnak minden napot,Órát, percet, s pillanatot. Gondtalanélet valóját,Csínytevéseknek a sorát.Diákévek bujaságát,Tanáraimnak garmadát. Iskolának levegőjét,Vaskályháknak melegségét.A térképet fenn a falon,A nagy táblát, most is látom. Számológép fagolyója,Bevésődött kobakomba.Palatáblám szivacsával,Hátitáskám, rajztáblával. Mind előttem sorakoznak,Múltidézést ők okoznak.Barátaim gyermekarca,Ott ragyog a tudatomba’. Tintásüveg és a penna,És annak a furcsa szaga.Tornazsákom klott gatyája,Tornacipő, trikó – sárga. … Olvass tovább

AZ ERDEI HANGULAT Fogom kezed, te az enyém,Kószálunk az erdő mélyén.Maros-partjánál megállunk,S a nagy vízre rábámulunk. Felette egy sirály vinnyog,Vízbe bukva szép halat fog.Zsákmányával repül tova,S eltűnik a magasságba’. Tovább megyünk andalogva,Öreg fűzfáknak árnyába.Lábunk alatt az avarban,Szárazág reccsen hangosan. Megrebbenünk a zajától,Az erdei hangfoszlánytól.Mókus ugrál a lombokban,S vígan játszadozik ottan. Kakukk hangja szól távolból,Párját hívja, … Olvass tovább

ALKONYATTÓL- ALKONYATIG A Nap este nyugodni tér,Korongja a zenithez ér.Vörös fénye, fénylőn ragyog,S az ereje már megkopott. Visszaint még utoljára,Majd lebukik a határba.Alkonyodik, szürkület jő’,A Hold csendben bújik elő. Az esthajnal csillagképe,Megjelenik tündökölve.Több milliárd társa neki,A példáját hőn követi. A Galaxis látható lesz,Elkápráztat lent, bennünket.Göncölszekér útnak indul,Kaszáscsillag is meglódul. A Fiastyúk némán baktat,Fent az égen … Olvass tovább

ALKONYBORUL A SZÍVEMRE! Alkonyborul a szívemre,S visszatekintek merengve.Nézek a nagy messzeségbe,Vagy a távoli jövőbe. Az időnek távlatában,Élményeim birtokában,Eszembe jut, mit megéltem,S napjaimmal összevetem. Rögös úton jártam sokat,Koptattam a flaszterokat.Sok állomáson megálltam,Régemlékét ott találtam. Ám az emlékek megkopnak,És idővel megfakulnak,De az összkép még bennem él,Meg is marad, s jövőt ígér. Bízom az eljövendőben,Reménykeltő esztendőkben.Szemem közben egyre … Olvass tovább