2015

KÖD BORUL A TÁJRA Köd borul a tájra,Ülök egymagamban,Nézem az ablakból,Méla hangulatban. Vénasszonyok nyara,Tréfát űz most velünk,Fázunk, dideregve,Hidegtől szenvedünk. Hangulatunk meghal,Nincsen madárdal sem,Az öreg Nap nem kél,Ki tudja, hol pihen? Nedves, sáros földön,Emberek dolgoznak,Őszi fokhagymának,Helyet biztosítnak. Serényen dugdossák,Mélyen le a földbe,Kezük elgémberűl,Kinn a zord időbe’. Nehéz az élete,A paraszt embernek,A megélhetésért,Nagyon megszenvednek. Apáról, fiúraÍgy száll … Olvass tovább

AZ ÉVFORDULÓ EMLÉKE Eljött születésed napja,S rád köszöntött, ez az óra.Nem tudom, hogy mit is mondjak,Emléket, hogyan állítsak? Szép szavakkal ódát írjak,S fennkölten úgy méltassalak?Kedves verssel köszöntselek,Szebbé téve az ünnepet? Kérdéseim záporoznak,Helyt adva a valóságnak.Gondolataim cikáznak,S hozzád csendesen eljutnak. Átnyújtom csokorba szedve,Emlékversben fűszerezve.Átölelnek a rímeim,S összecsengnek a szavaim. Minden sorba beleírva,Vagy talán csak egy mondatba,Ott … Olvass tovább

AZ ÜRES HÁZ Pompázik a fenyők mögött,A ház szeme most is ragyog,Ahol egykor mesét szőttek,Születtek szép gondolatok. Virágzott az aranyeső,Illatozott a sok rózsa.Benn a kertnek az árnyában,Másképp szólt a magyar nóta. Hintaágyon ringatózva,Édes álomnak határán,Toronyóra zengő hangja,Odahallott minden órán. Jelezte az idő halad,S megváltozik egyszer minden,Tán az ég is megnyílik majd,S letekint rá majd az … Olvass tovább

LANGÓ EMLÉKHÁZ Összefogott Apátfalva,Öregje és fiatalja.Emlékháznak gyűjtögettek,Régiséget, ereklyéket. Langó családnak a háza,Lett a falu múzeuma.Hirdeti a piactéren,(A) falu múltját büszkeségben. (A) polgármester beszédébe’,Jó ötletként értékelte.(A) plébános úr felszentelte,S az avatást ünnepelte. (A) vendégeket műsor várta,S mosolyt varázsolt arcokra.Tekintetek fénylők voltak,Boldogságról tanúskodtak. Turista, ha arra téved,A falura emlékezhet.Láthatja egykor, hogy éltek,Régi korban az emberek. Tisztaszoba vetett … Olvass tovább

A VÁNDOROK A vándorok egyre jönnek,Hosszú soruk véget nem ér,Mint a kirajzott méhrajok,Zúgva, zsongnak szebb jövőért. Elhagyták a hazájukat,Ahol születtek, és éltek,Új terveket építenek,Menekülnek, reménykednek. Retteg tőlük már Európa,Sokaságuk félelmet kelt,Félelemben éltek otthon,Halál elől menekülnek. Kalandorok is vegyülnek,Menekültek közt megbújnak,Kiutasítják azokat,Kiszűrve gaz szándékukat. Jönnek hosszan zárt sorokban,S egy cél lebeg szemük előtt,Új hazára vágynak, bízva,Megbecsülést … Olvass tovább

VIHAR TOMBOL Vihar tombol, most felettem,S veszélyben a kopasz fejem.Gyalogfészer van kezembe’,Játszik a szél, tréfál vele. Tekergeti, csavargatja,Cafatokba szétszakítja.Semmirevalóvá válik,A nagy vihar játszadozik. Jégeső veri a fejem,Nincs már ernyőm, és védelmem.Hangosan kopog kobakom,Mint egy nagy tök, olyan hangon. Az űr benne oly hangot ad,Mint a harang, mikor kongat.Közben ázom, mint egy ürge,Nézek a nagy messzeségbe. … Olvass tovább

A TANYA VARÁZSA Tanyáján él magányosan,Jószágok közt egymagában.Nyolcvan évét már elhagyta,Mégsem zavarja a munka. Nincs megállás, hajtja magát,Gyarapítva a vagyonát.Szorgalmának nincsen párja,Tanyájának lett a rabja. Van a városban is háza,De a tanya az otthona.Ott éli világát csendben,A városhoz közelségben. Süt, főz naponta rendesen,Két éhes szájnak kedvesen.Hazavárja oda fiát,S válogatós unokáját. Traktálja őket naponta,Finomságot varázsolva.Boldog, hogyha … Olvass tovább

VERSET ÍROK… Verset írok, gondolatot,Szíved mélyén kopogtatok.Keresem az utat hozzád,Melyet agyam sokszor bejárt. Visszapereg minden óra,Találkozásunknak napja.A jövőbe kalandozok,Mesés álmokat álmodok. Bejárom a nagyvilágot,Hegyet, völgyet és síkságot.Nem ismerek fáradtságot,Kutatom a boldogságot. Álomországot csodálom,Az egy igaz nagyhatalom.Mindent megad, mire vágyom,S eltörli a távolságot. Megérkezem, s felébredek,Való életbe zökkenek,Nem találom akkor helyem,Még a Föld is forog velem. … Olvass tovább

VANNAK NÉHA FURCSA DOLGOK Vannak néha furcsa dolgok,Kiszámíthatatlan percek.Van, mikor az érzés lángol,S az értelem meg rabbá lesz. Van, mikor kigyúl egy csillag,Tündököl a magas égen,Eszét vesztve, féktelenül,Reánk tekintget hevesen. Van, mikor a szív és lélek,Esedezve reménykedik,Vágyálmoktól felhevülve,Az agy már nem gondolkodik. Van, mikor a terv már nem terv,Hanem egy áhított álom,A boldogság reménysugár,Szeretetteljes hatalom. … Olvass tovább

A SZÍV! Gép, vagy motor, netán csoda,(Az) érzelmeket raktározza.Ott vagy benne, beköltöztél,Mesés érzésekké értél. Szív, lélek, agy, szem, mind együtt,Bensőnkben él, ott keressük.Szem a lelkünk tükörképe,Felfedezés, – nagy értéke. Amit lát, azt továbbadja,Agyunkhoz úgy továbbítja.Szívünk, s lelkünk nagy szerepe,Érzelmeink viselése. Szerető szív, lélektana,Ragaszkodás a hatalma.Lélek nélkül nincsen élet,Üressé válsz, ha nincs lelked. Szomorú lesz az … Olvass tovább