Bozsogi Attila

ELSZÁLL MINDEN Felvettem a harmonikámRégen volt már a kezemben.Nem is tudom mit is játsszak,Nem jut semmi az eszembe. Gondolatom messze kutat,Régi dallamot keresve.Rég múlt idők emlékében,Ott járok én képzeletben. Keresem, de nem találom,Átkutatom az éjszakát.A sok nóta kavalkádja,Egyre inkább jól megtréfál. Egy csak egy-, amire vágyom,Úgy szeretném megtalálni,Azt a nótát eljátszani,Múlt időkre emlékezni. Lassan dereng, … Olvass tovább

BÚCSÚZÁS! Elment, mert ideje lejárt,Elragadta Őt a halál.Itt hagyott mindent-, miért élt,Feladta örökre (a) reményt. Szíve nem dobog már tovább,Lelke vándorol-, s visszajár.A holnapja tegnappá vált,Többé soha senkit sem vár. Pedig régen mindig leste,Gyermekeit, hőn figyelte.Szinte röpdösött úgy nézte,Mikor hozzá megérkeztek. Kegyetlen volt hozzá a sors,Sokat szenvedett, s tűrt, fájón.A napjai rövidültek,S egyszerre csak véget … Olvass tovább

NÉZEK EGY FOTÓT! Nézek egy fotót-, régi kép,Rajta zenekarunk-, emlék.Nyolc ifjútitán, dalia,Hangszereik talentuma. Barátok voltunk-, nagyon jók,Orcánk ragyogott-, (ha) zene szólt.Híresek voltunk egykoron,Emlék most, csak már a fotón. Trombitával „C-dúr” Tóni,Aki nem más-, Pintér Feri.Rég elment már, az első volt,Kit a halál elragadott. A doboknak bűvölője,Szirányi Pista, ügyvéd lett.Esztergomba, messzire ment,Ott praktizált-, nem feledett. Harminc … Olvass tovább

ELMENTEK Elmentek mind, és itt hagytak,Lelküket elvitték egy nap.Szeretve-szerettek-, nagyon,Hogy mit éreztek-, nem tudom. A testük földbeszállt régen,Porból lett, porrá vált-, /ezt) értem.Az enyészetnek hatalma,Pusztított az, zsarnok módra. Mikor gondolatom írom,Nem hagy nyugton, örök álmom.Visszahozza azt az időt,Amíg énvelem voltak ők. Mindent megadtak, mi kellett,Küzdelmesen, úgy neveltek.Nehéz idők voltak azok,Háború dúlt és aratott. Fegyverek ropogtak-, … Olvass tovább

TRAGÉDIA Rég ismerem, nagyon régen,Mikor még élt becsületben.A szorgalmáról híres volt,Úgy nevelte a családot. Küzdött, harcolt, s imádkozott,Istent kérte, munkát adjon.Hajnalban kelt, későn feküdt,Fáradtságtól elszenderült. Néha remegett a keze,Napszúrástól fájt a feje.Hagymaföldön csúszott- mászott.Görnyedt testtel, úgy dolgozott. Ahol egyszer munkát kapott,Megbízója nem csalódott.Visszahívta, visszavárta,Évről-évre őt napszámba. Munkahelyét megbecsülte,Ott is helyt állt, tisztelettel.Ahogy mondták, ahogy látták,Keze … Olvass tovább

SZÁZ ÉVE MÁR(Trianoni emlékvers) Száz éve már, tart a nagy gyász,Apponyit szólni sem hagyták.Harmada lett Magyarország.Versailles döntött, nyert ott csatát. Négy nagyhatalomnak tervét,Tárgyalásra terjesztették.Hazánknak szétszakítását,Galád módon véghez vitték. Békediktátum szövegét,Ketten hitelesítették.Bernárd Ágoston, és társa,Ki volt, Drasche-Lázár Alfréd. Aláírásuknak súlya,Örökre tragédia lett.Bennlakozik a szívekben,Magyar ember sosem felejt. Hogy kezdődött, mi volt az ok,Amért ellenünk fordultak?Ezerkilencszáztizennyolc,Fordulópont Padovában. … Olvass tovább

MÁR LASSULNAK AZ ÚJAIM Már lassulnak az újaim,Az időm rohan és szalad.Nyolcvan év, mi mögöttem van,Nem más, mint múló gondolat. A sok dallam muzsikája,Örökkön szívemben maradt.Egy életen át-, kísértek,Velem éltek, velem voltak. Napjaimban visszatérnek,Szépségükkel kísértenek,Harmonikám, ha felveszem,Ahogy régen, ismét szépek. Elfeledek minden rosszat,Ilyenkor a zene éltet.Újaim, mint futkároznak,Tán a mennybe felröpítnek. Szemem előtt megjelennek,Koncerten ülő … Olvass tovább

AZ ÖREGKOR! De szép is lehetne,Ám az élet csalfa.Játszik már csak velem,Kigúnyol a céda. Eszembe juttatja,Zsenge ifjúságom.Kortalan időmet,Bohém, boldogságom. Szép lányokat sorban,Mindet elém, hozza.Mosolygós arcukat,Nekem mutogatja. Tudom hogy ez álom,A nappalnak fénye,A gondolat megfagy,Hisz már régen vége. Galádul még bíztat,A hitvány ebadta,Magában kinevet,Cudarul kacagva. Mint Lucifer egykor,Gonosz tervet forral,Nem tudom, miért bánt.Neki miért jó az? … Olvass tovább