a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila számára az önkifejezés egyik nagyon fontos formája az írás, ami leginkább rímbe szedett sorok, versek képébe jelennek meg. A legváltozatosabb módón és témákban születtek ezek az alkotások, melyeket több esetben nyomtatásban is megjelentetett a szerző.
TALÁLKOZÁS A derengő hajnalfényben,Ahol a harmat megfagyott,A Nap is ébredni készült,De sugara szertefoszlott. Álltam és vártam jöttedet,S próbáltam kitalálni azt,Most is szép vagy, úgy, mint régen,Ahogy emléked megmaradt? Ritkán látlak, hallom hangod,S nézhetem a lépteidet,S csodálhatom a mosolyod,Szépséged, amint rám nevet. Az idő lassan araszolt,Míg számoltam a perceket,Melyek már óráknak tűntek,De egyszerre csak megrekedt. Mint … Olvass tovább
MAKOVECZI ÁLOM Egy ember, ki álmodni, mert,S álmával, világnak üzent.Kupolái égre néznek,S a mennyboltnak integetnek. Földből nőtt ki emelkedve,Beton és fa ölelkezve.A monstrum, ha beszélhetne,Szépségével dicsekedne. Megcsodálja, ki arra jár,Szép szavakkal nem sokat vár.Fürdők-fürdője lett mára,Makó város büszke vára. A sok beteg gyógyulni jön,Iszap, gyógyvíz, fájó öröm.Szaunái tárva nyitva,Reád várnak, – jöjj el oda! Sodrófolyosónak … Olvass tovább
ILYEN MA A VILÁG Megsárgult levelek,Csalfa boldogságok,Elpazarolt évek,Felesleges álmok. Meggyötört emlékek,Sírva hullott könnyek,Átvirrasztott éjjek,Fáradt ébredések. Letargikus ábránd,Kegyetlen valóság,Megkínzott érzelem,Értelmetlen kínzás. Boldogtalan órák,Hitehagyott napok,Reménytelen tervek,Elhagyott asszonyok. Éhező gyermekek,Megerőszakolt nők,Tántorgó részegek,Csavargó bűnözők. Aljas drogdilerek,Hitványok, tolvajok,Pénzéhes sihederek,Lecsukott gyilkosok. Bűnöző vezetők,Sikkasztó bankárok,Korrupt főrendőrök,Számító orvosok. Prostituált lányok,Elárult szerelmek,Hajléktalan senkik,Megrokkant szegények. Gazdagok, törtetők,Szegények és árvák,Reménytelen harcok,Céltalan valóság. Öngyilkos emberek,Eldobott életek,Árván maradt … Olvass tovább
VETERÁN ATLÉTA Fut, mint egy megszállott,A köröket rója,S nem kíméli magát,A sikert hajszolja. Hátát társainak,Büszkén mutogatja,Elöl halad mindig,Alább sosem adja. A győzelmet ingyenMég sohasem adták,Sanyargatja magát,Elfeledve korát. Szem, szájnak ingereA sok finom falat,Vigyázz a súlyára,Ezért éhen marad. Zöldséget eszik csak,Spenótot, csicsókát,Amíg pihen, úszik,Minden nap több órát. (A) Veterán élete,Nem leányálom,Magányos, de boldog,Amíg fut az aszfalton. … Olvass tovább
MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY(Cigányprímás emlékére)1909-1980 Bronzba öntve áll ott,Az egykori művész,Hegedűjét tartja,Ahogy valaha rég. Sok nóta volt abban/A/ régi szárazfában,Sírt-zokogott vala,Bent a Koronában. Felkereste régen,Makó város népe,És az átutazóKülföldi vendége. A pódiumon állvaHúzta a sok nótát,Kinek örömére,/Vagy/ enyhítve bánatát. „Úgy szállnak az évek,Mint a tűnő álom,Szárnyukat megkötni,Hiába próbálom.” Kedves nótájáraEmlékezék mostan,Szobra előtt állvaA szívem megdobban. Lepereg … Olvass tovább
VAN AZ ÚGY, HOGY ÉJSZAKÁNKÉNT… Van az úgy, hogy éjszakánként elkerül az álom engem,Van az úgy, hogy beteg szívem nem hagy megpihennem.Sajgó érzés kínoz csendben, lehunyni nem tudom szemem.Eszembe jut, azaz idő, mikor te voltál mindenem. Hová lett a boldogságunk, hol van már a nagy szerelem,Miért kell az álmainkat éjszakánként eltemetnem?Miért fáj a szívem érted, … Olvass tovább
NÉHA-NÉHA ÉJSZAKÁNKÉNT… Néha-néha éjszakánként nem jön álom a szememre.Ilyenkor én feltekintek a csillagos magas égre.Csodálom a csillagokat, melyek felettünk ragyognak.Ott van köztük a miénk is, amely mindig utat mutat. Emlékeztet szerelmünkre, békés boldog szép időkre.Mikor ketten kézen fogva andalogva együtt jártunk.Terveztük az életünket, reményteljes szép időket.Amikor az oltár előtt kimondtuk a boldog igent. Csillahullás idejekor … Olvass tovább
SZÉPEK-SZÉPE Szépek-szépe, édes, kedves remény,Álmaidból ébredő tünemény.Mint Üstökös az égen, úgy csillogsz,S a Földön elbűvölően ragyogsz.Szemeid tükrében lelked ott ül,Hangod zenéjétől a szív hevül.Mosolyod titkot rejt kegyetlenül,Ajkad csodás íve meg-megrezdül.Kebleid harmóniája zenél,Csípőd hullámzása Rólad mesél.Ringó lépteid vonzó igézet,S formás lábaid gyönyört ébresztnek.A nemes szíved bensődben dobog,Tiszta lelked nem vár varázslatot.Agyad, melyben ötletek születnek,Juttassa boldogsághoz életed.Ha … Olvass tovább
AZ UTOLSÓ KONCERT Szárnyalt a muzsika,Víg és bús nóta szólt.Az érzés most bennem,Csak neked dalolt. Sírtak a hegedűk,És elzokogták azt,Mit az én korombanAz ember ritkán kap. A vágy és az álomOtt most találkozott,Mikor a zongoránÚjam végigfutott. Éreztem és tudtam,Hogy dalom hallgatod,Vajon megérted-e,Mit agyam alkotott? Szívem, amit diktáltMind beleírtam én,Semmi sem maradt ki,Neked szólt, szeretném. Az … Olvass tovább
BÚCSÚ A BOLDOGSÁGTÓL Elmúlt a nyár, itt van az ősz, és jön a tél,Szívem, mint a jégcsap kihűlt s nincs több szenvedély.Csókod parázsként izzik még az ajkamon,Éjszaka van, csend mindenütt, de nem alszom.Álom szememre nem jön, nincs már nyugalom,Ezt az érzést nem ismerem, ez új nagyon.Kedves arcod megjelenik, és csak nézem,Álmodozom, tépelődöm, de nem értem.Isten … Olvass tovább