a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
Bozsogi Attila számára az önkifejezés egyik nagyon fontos formája az írás, ami leginkább rímbe szedett sorok, versek képébe jelennek meg. A legváltozatosabb módón és témákban születtek ezek az alkotások, melyeket több esetben nyomtatásban is megjelentetett a szerző.
A VÁNDORMADARAK Elindulnak hosszú útra,A vándormadarak.Itt hagyják a fészküket ők,Mely visszacsalogat. Menekülnek a zord téltől,Melegebb vidékre,Elrepülnek, messze szállnak,Afrikába, délre. Fiókákat itt neveltek,Ez az ő hazájuk,A fészkükben növekedtek,Ez az ő kis váruk! Repülni is itt tanultak,Itt van iskolájuk,Mikor eljön az új tavasz,Őket visszavárjuk! Felvidul az élet újra,Mikor megérkeznek,A fészküket elfoglalják,S vígan csivitelnek! De egy gólya egymagábaÁll … Olvass tovább
MI DOLGUNK A NAGYVILÁGBAN? Születtünk, vagyunk, létezünk,Hogy mivé leszünk, nem tudjuk.Még az újszülött felnőtt lesz,Sokat változik a sorsunk. Ki gazdagnak, ki szegénynek,S van ki boldognak születik,De van, aki boldogtalanÉs az is marad ő mindig. A gonoszság bennünk lakik,Így tanította Lombrózó,De, hogy kiből mi válik majd,Az előre nem tudható. Van, ki dúskál a javakbanÉs érte sosem … Olvass tovább
HALOTTAK NAPJÁRA A falevelek lehullnak,Búcsúzik a nyárutó.A természet pihenni tér,S az őszi szél várható. A fák csupasz ágaikkal,Az ég felé merednek,Téli álmukat alusszák,S kopár lett a kikelet. Köd borítja be a tájat,Fagyos, rideg /a/ hangulat,A tavasznak és a nyárnak,Hírmondója sem maradt. Egy hely van, hol a csend honol,Mit sok virág ékesít,Gyertyák fénye világítja,Szeretteink nyughelyit. Egymás … Olvass tovább
VOLT Valamikor jelen voltÉs múlttá változott,Hogy jövője miért nem lett,Ezt már rég nem tudod. Valamikor öröm volt,S boldogtalanság lett,A boldogságot lassanEl kellett feledned. Valamikor Veled élt,És nagyon szeretett,Az érzés megváltozott,S egy nap kinevetett. Valamikor csak Rád várt,S önfeledten ölelt,Csókot rabolt Tőled,S ebben örömöt lelt Valamikor gondolt Rád,Suttogta a neved,Hittél a szavainakS Ő hazudott Neked. Valamikor … Olvass tovább
ÉGI JELENSÉGEK Nyári éjszakákonAz égbolt ragyog,Tündökölnek ott fenn,Fénylő csillagok! Több milliárd „lámpás”Vigyáz mireánk,Világítva utunk,S így jut el hozzánk. A horizont távol,S az ég integet,Felhő úszik felém,Esőt permetez. Az éltető vízAz ég ajándéka,Nélküle az élet,Biztos megállna! A távolba nézekS csodálom mind ezt,Holdfény a csillagotÉs Tejút rendszert. A Hold útját járja,Mit már megszokott,Telt koronggá hízott,S aztán elfogyott. … Olvass tovább
BALATONI HANGULAT Álltam a parton, ésNéztem a nagy vizet,Mit kicsiny hazánkbanNeveznek tengernek. € Szemben egy nagy kalap,Kőből odavetve,Valamikor talánIsten ott feledte. Jelképe lett most az,A nagy Balatonnak,Bacchusnak tanyája,S hazája a bornak. Világhírű nedűTerem ott, kéknyelű,S szürkebarát lett mégNagyon ismert nevű. Badacsonynak leveE két neves fajta,Mely a nagyvilágotGyorsan be is járta. Zarándokolni járOda sok turista,A badacsonyi … Olvass tovább
KÖSZÖNETTEL TARTOZOM Még nem tudtam, hogy létezel,Már akkor vártam Rád.Hosszú út vezetett Hozzád,De nincs most már tovább. Eljutottam végre oda,Ahová úgy vágytam.Tebenned én megtaláltam,Akit úgy akartam. Köszönettel tartozom én,Most az Úristennek.Megmutatta azt az utat,Mely Feléd vezetett. Nélküle tán kóborolnék,Egész életemben.Keresnélek, de hiába,Nem lennél Te nekem. Makó, 2003. 07 20.
AZ ELKÓBOROLT BOLDOGSÁG Éjszaka van, alszik a város,A parkban sok tücsök muzsikál,Ágyamban fekszem magányosan,Gondolatom otthonodban jár! Azon tűnődöm én a csendben,Míg halkan a neved suttogom,Miért kellett várnunk ily soká,Hogy valóra váljon az álom? Elmúlt a fiatalságunk rég,Az évek sokasága elszállt,De emlékeink frissen éltek,Mikor szívünk egymásra talált. Örülünk most és megnyugodtunk,Mert beteljesült régi vágyunk,Megtaláltuk, ami hiányzott,Az … Olvass tovább
A LÚDVÁRI ERDŐBEN Megpihentünk kettecskénA lúdvári erdőben,Lábunk alatt folydogáltAz öreg Maros csendben.Figyeltük a zavaros víz,Békés nyugodtságát,Csivitelő madaraknak,Boldog dalolását. Ott ültünk egy öreg fűzfaVízre hajló törzsén,Partifecskék röpdöstek ottKörülöttünk fürgén.Szúnyogok után kutatva,Majd fészkükbe térve,Éhes szájú fiókáknakEleséget víve. A túlparton egy horgász ült,Pecáját figyelve,A damilra erősítettÚszóját úgy leste.Halat akart fogni ő ottA horgán kukaccal,A családnak kedveskedni,Egy szép nagy … Olvass tovább
HANGULAT KÉPEKBEN A gond és a baj,Mindig együtt jár,Mint két jó barát,Egymásra talál. Bánatot okoz,S szomorúságot,Örömöt elront,És bút teremt ott. Könnyes lesz szemed,Lelked háborog,Eltűnik akkor,Kedves mosolyod. Gond, baj, bú, bánat,Egy nagy „háború”,Zivatar, ha dúl,Szíved szomorú! Meggyötör, kínoz,De titkon érzed,Elmúlik egyszer,Nincs több enyészet. A vihar után,Kiderül az ég,Szivárvány fénye,Vígan int Feléd! Visszatér HozzádA jókedv újra,Boldog ölelés,Gyógyír … Olvass tovább