Versek

NÉZEK EGY FOTÓT! Nézek egy fotót-, régi kép,Rajta zenekarunk-, emlék.Nyolc ifjútitán, dalia,Hangszereik talentuma. Barátok voltunk-, nagyon jók,Orcánk ragyogott-, (ha) zene szólt.Híresek voltunk egykoron,Emlék most, csak már a fotón. Trombitával „C-dúr” Tóni,Aki nem más-, Pintér Feri.Rég elment már, az első volt,Kit a halál elragadott. A doboknak bűvölője,Szirányi Pista, ügyvéd lett.Esztergomba, messzire ment,Ott praktizált-, nem feledett. Harminc … Olvass tovább

ELMENTEK Elmentek mind, és itt hagytak,Lelküket elvitték egy nap.Szeretve-szerettek-, nagyon,Hogy mit éreztek-, nem tudom. A testük földbeszállt régen,Porból lett, porrá vált-, /ezt) értem.Az enyészetnek hatalma,Pusztított az, zsarnok módra. Mikor gondolatom írom,Nem hagy nyugton, örök álmom.Visszahozza azt az időt,Amíg énvelem voltak ők. Mindent megadtak, mi kellett,Küzdelmesen, úgy neveltek.Nehéz idők voltak azok,Háború dúlt és aratott. Fegyverek ropogtak-, … Olvass tovább

TRAGÉDIA Rég ismerem, nagyon régen,Mikor még élt becsületben.A szorgalmáról híres volt,Úgy nevelte a családot. Küzdött, harcolt, s imádkozott,Istent kérte, munkát adjon.Hajnalban kelt, későn feküdt,Fáradtságtól elszenderült. Néha remegett a keze,Napszúrástól fájt a feje.Hagymaföldön csúszott- mászott.Görnyedt testtel, úgy dolgozott. Ahol egyszer munkát kapott,Megbízója nem csalódott.Visszahívta, visszavárta,Évről-évre őt napszámba. Munkahelyét megbecsülte,Ott is helyt állt, tisztelettel.Ahogy mondták, ahogy látták,Keze … Olvass tovább

SZÁZ ÉVE MÁR(Trianoni emlékvers) Száz éve már, tart a nagy gyász,Apponyit szólni sem hagyták.Harmada lett Magyarország.Versailles döntött, nyert ott csatát. Négy nagyhatalomnak tervét,Tárgyalásra terjesztették.Hazánknak szétszakítását,Galád módon véghez vitték. Békediktátum szövegét,Ketten hitelesítették.Bernárd Ágoston, és társa,Ki volt, Drasche-Lázár Alfréd. Aláírásuknak súlya,Örökre tragédia lett.Bennlakozik a szívekben,Magyar ember sosem felejt. Hogy kezdődött, mi volt az ok,Amért ellenünk fordultak?Ezerkilencszáztizennyolc,Fordulópont Padovában. … Olvass tovább

MÁR LASSULNAK AZ ÚJAIM Már lassulnak az újaim,Az időm rohan és szalad.Nyolcvan év, mi mögöttem van,Nem más, mint múló gondolat. A sok dallam muzsikája,Örökkön szívemben maradt.Egy életen át-, kísértek,Velem éltek, velem voltak. Napjaimban visszatérnek,Szépségükkel kísértenek,Harmonikám, ha felveszem,Ahogy régen, ismét szépek. Elfeledek minden rosszat,Ilyenkor a zene éltet.Újaim, mint futkároznak,Tán a mennybe felröpítnek. Szemem előtt megjelennek,Koncerten ülő … Olvass tovább

AZ ÖREGKOR! De szép is lehetne,Ám az élet csalfa.Játszik már csak velem,Kigúnyol a céda. Eszembe juttatja,Zsenge ifjúságom.Kortalan időmet,Bohém, boldogságom. Szép lányokat sorban,Mindet elém, hozza.Mosolygós arcukat,Nekem mutogatja. Tudom hogy ez álom,A nappalnak fénye,A gondolat megfagy,Hisz már régen vége. Galádul még bíztat,A hitvány ebadta,Magában kinevet,Cudarul kacagva. Mint Lucifer egykor,Gonosz tervet forral,Nem tudom, miért bánt.Neki miért jó az? … Olvass tovább

ZIZEGNEK A FALEVELEK Zizegnek a falevelek,A magasban beszélgetnek.Süvítő szél tépi őket,Nem kíméli, szegényeket. A faágak hajladoznak,Fájdalmasan sóhajtoznak.Néha napján le is tőrnek,Ártatlanul úgy szenvednek. Suttogásuk messze hallik,Szomorúak panaszaik,De a szél, mégsem hagy alább,Képes kidönteni a fát. Ezüstnyárfa koronája,Ilyenkor meg van cibálva.Ágaik közt madárfészkek,Fiókákat rejtegetnek. A fiókák ringadoznak,Félelmükben összebújnak.Nem éltek még soha ilyet,Tollpihéjükben remegnek. Tépd a fát, … Olvass tovább

ELMENT EGY BARÁT Elment egy barát-, távozott,Nem köszönt el-, mert nem tudott.Szíve megállt, nincsen tovább,Cserbenhagyta a gazdáját. Életművét, mit alkotott,Hátrahagyta-, örökül ott.Mit tett Makón a városért,Nem sokan tettek ilyet még. Amikor Makóra került,Kezdődött ismeretségünk.Cégüknek is muzsikáltam,Maros-partján, mulatságban. Ahogy láttam ott-, emlékszem,Népszerű volt, minden körben.Szeretetben nem volt hiány,Nagy tisztelet neki kijárt. Érdemeit nem említem,Ahhoz könyvet írnom … Olvass tovább

CSECSEMŐ SZÜLETETT! Csecsemő született,Tavasznak áldása.Vidámság lett úrrá,Az egész családba’. Örömüknek féke,Ekkor nem létezett,Boldogság határán,Hulltak örömkönnyek. Suttogva beszélnek,S közben koccintanak.Áldomásban, áldást,Neki úgy kívánnak. Kristóf lett a neve,A „Trónörökösnek”.Szép jövőt kívánnak,A kis csecsemőnek. Ezután naponta,Új terveket szőnek.A szülők, nagyszülők,Álmodoznak szépet. Változik a világ,Az ő életükben.Központban lesz mindig,Unoka, a gyermek. A kicsi, picurka,Fekszik nyugton, csendben,Nem érthet még semmit,A … Olvass tovább