Versek

A LÉGY! Mi a humor, rég nem tudom,Valóságtól meg borzongom.Legnagyobb gond, kopasz fejem,Célpontja pimasz legyeknek. Rárepülnek, ott napoznak,Mászkálnak, úgy csiklandoznak.Belecsípnek, felordítok,Nagy hirtelen odacsapok. Megszédülök ütésemtől,De támadóim elűzöm.Zöngicsélnek, ott felettem,Tán nevetnek sértődötten. Ha rám szállnak, agyonverem,Bosszúsan mindet kivégzem.Nem tágítnak, jönnek velem,Köröznek a fejem felett. Kapkodok, mint Bernát tette,Mikor a mennykőt üldözte.Közben kerékpárom hajtom,Gyorsítok-, mindet ott hagyom. … Olvass tovább

A CÉLEGYENESBEN! A célegyenesben járok,Ismét, újra gyermek vagyok.Van ebben kis szépség hiba,Mi jellemző a koromra. Nem ugrálok, futkározom,Nyolcvanon túl nehéz dolog.Második gyermekkort élem,Ez lesz egyszer a végzetem. Lehajolni könnyen tudok,A felállás gondot okoz.Kezem rövid, ha olvasok,Ezért szemüveget hordok. Sietéssel problémám van,Tüdőm zilál az iramban.Gondolatban messze járok,Ilyenkor mindig gyors vagyok. Este mikor villanyt oltok,Mire elalszik-, rég … Olvass tovább

VOLT EGY CIGÁNY!(Id. Sztojkó Mihály emlékére) Volt egy cigány-, barátom volt,Ki vagyonról csak álmodott.Szegénycsaládból született,Ez lett neki öröksége. Putriját felépítette,Ott született öt gyermeke.Ismerte a csóróságot,Nem törte meg-, szorgoskodott. Gyermekeit felnevelte,Mindig jóra serkentette.Sztojkó Mihály volt a neve,Ez lett neki büszkesége. Mindig egy kis házra spórolt,Nem volt soha nagyra vágyó.Beteljesült régi álma,Egy kis ház lett új otthona. … Olvass tovább

SÖTÉT FELHŐ Felettem egy sötét felhő,Öreg Napnak árnyékvető.Úszik csendben, méltósággal,Fenn az égen messze halad. A szomjas föld sóhajtozik,A felhő vizére vágyik.Villám-, dörgés kísérője,Mézesmadzag, vagy tán mégse. A repedt szik, kopár, szomjas,Az aszálynak rabszolgája.Nyögve kitart, bár szánalmas,Elszáradt fű beborítja. A szántók is haldokolnak,Az esőről álmodoznak.Búza, s árpa kalászai,Egy reggelre lekonyul mind. A felhő csak úszik tova,Vissza … Olvass tovább

MEGINT ÍROK! Megint írok-, írogatok,Jut eszembe sok-sok dolog.A javát kiválogatom,Mi nem tetszik, hátrahagyom. Mikor nincsen gondolatom,Ami rossz volt, előhozom.Jóvá válik, mit eldobtam,Értékes lesz-, egyre jobban. Magam ezért dicsérgetem,Agyam csak értéket terem.Így válok én varázslóvá,Rosszat jóvá kovácsolván. Egy szó, nem száz, mondogatom,Nem mindegy, hogy-, hogy tálalom.Ötleteim viccnek szánom,Tréfálkozva előadom. Ha nevetnek, boldog vagyok,Strófámra büszkén gondolok.Be nem … Olvass tovább

LETARGIKUS HANGULAT! Orvul támadt-, s köszönt reám,Öregkori tragédiám.Kivédeni azt nem tudtam,Bárhogyan is tiltakoztam. Tudomásul kellett vennem,Rossz irányba igyekezem.Hátam mögött ifjúságom,Szépreményű bohémságom. Szép szavak kovácsolása,Nem hat lányra, asszonyokra.Bambán nézek magam elé,Mi hibázik, azt kérdezvén? Hiba talán bennem volna,Azt kutatom bizakodva?Hisz még kedves tudok lenni,Kényszerülten mosolyogni. Humorom sem kopott meg még,Könnyelműen bókot hinték.A hölgyek tán azt gondolják,Vén … Olvass tovább

KARÁCSONYI HANGULAT! Vígan kongat a nagyharang,Karácsonyi hangulatban.A családok ünnepelnek,Békés, csendes szeretetben. Karácsonyfát körülállják,Ajándékot bontogatják.Gyermekek sugárzó arccal,Rikoltoznak ők nagy hanggal. Örülnek a Jézuskának,A csomagok tartalmának.Nem hiába írtak neki,Jó gyerekeket szereti. A felnőttek mosolyognak,Öröm nekik is most e nap.Pezsgő durran, koccintanak,Boldogan áldomást isznak. Csókok, puszik váltják egymást,Kinek-kinek ekkor mi jár.Asztalhoz ül minden család,Mondanak ott halkan imát. Az … Olvass tovább

NYUGALOM ÉS CSEND! Alszik az erdő, és pihen,Madárdal sincs a nagy csendben.A rétnek a kopársága,Szomorú a sivársága. Falevelek nem zizegnek,Szél nem fúja, ott fenn őket.Lehulltak a földön vannak,Zörögnek, mert megszáradtak. A szél néha szárnyra kapja,Száguld velük, messze tova.Majd lerakja, tovább nyargal,Süvít, rohan nagy elánnal. A fákon már nincsen ruha,Csupaszok az éjszakába.A nagyég felé intenek,Közben sokszor … Olvass tovább

DECEMBER! December-, ünnepek jönnek,Szent karácsony, már közeleg.Gyermekeknek, felnőtteknek,Kedves emlék, mindig az lesz. De előtte Mikulás jön,Apróságoknak nagy öröm.Szívük dobban hevesebben,Álmaikban, képzeletében. A Mikulás puttonyával,Házal krampusz barátjával.A kicsinyek alig várják,Cipőiket tisztogatják. Kiteszik azt az ablakba,Reggel rohannak is oda,Benne a hőn várt ajándék,Ujjongva azt ölelgeték. Virgács is van, tréfát űzve,Huncutkásan oda téve.Ám, ezt gyorsan félrerakják,Ajándékot bontogatják. Mily … Olvass tovább