a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
ANGYALOM, GALAMBOM Angyalom, galambom,Édes szentem úgy várom, (hogy)Páros csókot adjál nékem.Hogyha jön a tavasz,Ha a virág kifakad,A vérem felforr, úgy érzem. Ilyenkor a szerelem, ha utolér,Csókra vágyom, és a szám sok csókot kér.Angyalom, galambom,Gyöngyvirágom, úgy várom, /hogy/Páros csókot adjál nékem. Tubicám, violám,Szívből jövő szép rózsám,Májusban a csók nem drága.Szerelem, szerelem,Ez kellene most nekem,Mert a csóknak … Olvass tovább
NÉZD Nézd az égen a csillagot,A Holdat eltakaró Napot,Reszketést az éjszakában,Vibrálást a holdsugárban. Sugarat hints sötét égre,Büszke Napnak dicső fénye.Világosítsd meg az elmét,Fájó emlékek gyötrelmét. Vedd észre, mit úgy szeretnék,Lelkem kínzó hű szerelmét.Lásd a ködnek fátyolában,Hogy én mindig Hozzád vágytam. Halljad szívem dobbanását,Érzelmeknek sokaságát.Szép szavaknak az értelmét,Mondatoknak jelentését. Állj meg, ha eljön az óra,Boldogságnak mutatója.Ne … Olvass tovább
A BÍBORVÖRÖS ÉG A bíborvörös égen a Nap,A horizonton átlépni készül,Visszatekint utoljára még,Majd eltűnik, s minden elcsendesül. Nyugovóra tér, hogy pihenjen,A Holdnak fenn a helyét átadva,Ki mint az éjszakáknak ura,A csillagok közt jár vándorolva. Alkonyatkor van őrségváltás.Mintha katonásdit játszanánakEgymást váltva így csorba nélkül,Uralkodni közösen is tudnak. Ezt a csodát látja a világ,Mert mindenütt világos van … Olvass tovább
A TÉL Jégvirágokat rajzol mostAz ablakomra a zord tél,S künn szemet gyönyörködtetve,Hull a hó és minden fehér. Füstöt okád a kéményem,A kályhámban a tűz pattog,Sír a vizes fa ropogva,Majd fellobbanva ad lángot. A meleg szobámban ülök,S figyelem a természetet,Két kisveréb egymás mellett,A hidegtől dideregnek. Fázós kezét zsebbe dugva,Nagykabátos ember lépked,Sietős a dolga mostan,Gyermeknek és fehérnépnek … Olvass tovább
ELFELEDTÉL EGYSZER ENGEM Elfeledtél egyszer engem,Másnak adtad szíved.Nem gondoltál akkor arra,/Hogy/ fájni fog Tenéked. Azt hitted az idő szava,Begyógyít majd mindent.Feledteti mindörökre,Azt a nagy szerelmet. Hiába sütött a Nap Rád,Csak árnyékban éltél./Az/ átvirrasztott éjszakákon,Titokban reméltél! Nem múlt el a régi álom,A mi közös álmunk./Az/ első csók mindig kísértett,Mit egymásnak adtunk. Makó, 2005. 02. 03.
KARÁCSONY Karácsony van eljött végre,Mindenfelé készülődnek,Fenyőfákat díszítenek,S így kezdődik el az ünnep. Gyermek, felnőtt, idős és agg,Várva-várta szegény s gazdag.A szeretetnek ünnepén,E forró érzés szívünkben él. A kis Jézus Názáretben,Világra jött s megszületett,Jászol körül mécses égett,S boldog szülők térdepeltek. A szenteste hangulata,Úrrá lesz most mifelettünk,/A/Megváltóra emlékezünk,Ki kereszten halt érettünk. Büszkén áll a karácsonyfa,A házakban, a … Olvass tovább
EMLÉKEZÉS ANYÁMRA Itt állok árván egyedül S emlékezem, de nem szólok,A sírod rideg kövét nézem,S hoztam Neked friss virágot. Elhagytál, mert menned kellettS választani mást nem tudtál,De nem haltál meg sohasem,Mert szívemben ott maradtál Tudod! – sokszor beszélgetünkS elmondok mindent Neked,Válaszolok helyetted is,Mert sajnos, Te nem teheted! Mikor kérdezek valamit,És feleletet nem kapok,Rádöbbenek a valóra,Itt … Olvass tovább
ŐSZ VAN! ŐSZ VAN ÚJRA! Ősz van! Ősz van újra, a levelek megsárgulnak,S reggelente a Napnak mosolya arcára fagy.Ha közelebb volna, hallhatnánk gúnyos kacaját,Világít csak, nem melegít s így éli ki magát.Felhők úsznak alatta, s közülük kikandikál,S a zorddá vált természettől talán bíztatást vár.Még nyár volt elbújtunk éltető melege elől,Most dideregve figyeljük s várjuk, hogy … Olvass tovább
VIRÁGOT KAPTAM ÉN Látogatóba jöttAnnácska a drága,Megnézni, hogy-hogy vanMamája, tatája. Nagy öröm minekünkÉs ezt Ő is érzi,Gagyarászik ezértKicsi szája néki. Másfél éves még csakS előtte az élet,Csodás szemefényeNálunk mindenkinek. A szeretetünkkelElhalmozzuk ottan,Lessük gondolatátMikor velünk ott van. Pár szót tud mondani,De a szeme beszél,Huncut mosolyábaSok minden belefér. Kíváncsian figyelMutatja, mit akar,Sír, ha nem kapja meg,Akkor nagy … Olvass tovább
ELINDULT ANNÁCSKA Elindult AnnácskaÉs tipegve jár,Csetlik, botlik, esik,De mindig feláll. Mosolygós arcávalBoldog, hogyha megy,Ha fenékre tottyanKönnye megered. Nyújtja a kis kezétSegítségre vár.Szaladni fog biztos,/Ha/ elmúlik a nyár. Neki még minden új,Ami áll és mozog,Ezért csodálkozvaŐ, körbe forog. Kezével megfogja,Amit csak elér,Ismerkedik veleSemmitől sem fél Jobbra és balra néz,Mindent megfigyel,Lépked és meg-megáll,Dúdol, énekel. Ami eszébe jut,Azt … Olvass tovább