LETARGIKUS HANGULAT!

LETARGIKUS HANGULAT! Orvul támadt-, s köszönt reám,Öregkori tragédiám.Kivédeni azt nem tudtam,Bárhogyan is tiltakoztam. Tudomásul kellett vennem,Rossz irányba igyekezem.Hátam mögött ifjúságom,Szépreményű bohémságom. Szép szavak kovácsolása,Nem hat lányra, asszonyokra.Bambán nézek magam elé,Mi hibázik, azt kérdezvén? Hiba talán bennem volna,Azt kutatom bizakodva?Hisz még kedves tudok lenni,Kényszerülten mosolyogni. Humorom sem kopott meg még,Könnyelműen bókot hinték.A hölgyek tán azt gondolják,Vén … Olvass tovább

KINEK NINCSEN CÍME…

KINEK NINCSEN CÍME… Kinek nincsen címe sem már,Nem csengethet hozzá postás.Leveleit visszaküldi,Üzenetet nem visz neki. Telefonja is elnémult,Hiába cseng, most már csak búg.Kik nem tudják, ezt nem értik,Talán soha nem is sejtik. Aki egykor vidáman élt,Örökkön csak mindig remélt.Tervezgette a jövőjét,Szépreményű, igaz hitét. Kit szerettek, megbecsültek,Tisztelettel emlegettek.Akinek a mindene volt,Egy álomkép-, miről dalolt. Kinek a … Olvass tovább

KARÁCSONYI HANGULAT!

KARÁCSONYI HANGULAT! Vígan kongat a nagyharang,Karácsonyi hangulatban.A családok ünnepelnek,Békés, csendes szeretetben. Karácsonyfát körülállják,Ajándékot bontogatják.Gyermekek sugárzó arccal,Rikoltoznak ők nagy hanggal. Örülnek a Jézuskának,A csomagok tartalmának.Nem hiába írtak neki,Jó gyerekeket szereti. A felnőttek mosolyognak,Öröm nekik is most e nap.Pezsgő durran, koccintanak,Boldogan áldomást isznak. Csókok, puszik váltják egymást,Kinek-kinek ekkor mi jár.Asztalhoz ül minden család,Mondanak ott halkan imát. Az … Olvass tovább

NYUGALOM ÉS CSEND!

NYUGALOM ÉS CSEND! Alszik az erdő, és pihen,Madárdal sincs a nagy csendben.A rétnek a kopársága,Szomorú a sivársága. Falevelek nem zizegnek,Szél nem fúja, ott fenn őket.Lehulltak a földön vannak,Zörögnek, mert megszáradtak. A szél néha szárnyra kapja,Száguld velük, messze tova.Majd lerakja, tovább nyargal,Süvít, rohan nagy elánnal. A fákon már nincsen ruha,Csupaszok az éjszakába.A nagyég felé intenek,Közben sokszor … Olvass tovább

DECEMBER!

DECEMBER! December-, ünnepek jönnek,Szent karácsony, már közeleg.Gyermekeknek, felnőtteknek,Kedves emlék, mindig az lesz. De előtte Mikulás jön,Apróságoknak nagy öröm.Szívük dobban hevesebben,Álmaikban, képzeletében. A Mikulás puttonyával,Házal krampusz barátjával.A kicsinyek alig várják,Cipőiket tisztogatják. Kiteszik azt az ablakba,Reggel rohannak is oda,Benne a hőn várt ajándék,Ujjongva azt ölelgeték. Virgács is van, tréfát űzve,Huncutkásan oda téve.Ám, ezt gyorsan félrerakják,Ajándékot bontogatják. Mily … Olvass tovább

BORZALOM

BORZALOM A magányban nincs már remény,Talán néha egy álomkép.Elmúlt évek sokasága,Múlt idő lett-, le van zárva. A tükör is másképp mutat,Nem néz vissza-, jelent kutat.A ráncokat nem takarja,Nem hazudik-, nincs rá oka. Nem felel a kérdésedre,Ki a legszebb-, ha kérdezed?Hallgat csupán némasággal,Konok, gonosz, álnoksággal. A magány a gondok tára,Ha benne élsz elárvulva.Elmélkedhetsz egymagadban,Az úttalan valóságban. … Olvass tovább

LEHULLNAK A FALEVELEK

LEHULLNAK A FALEVELEK Lehullnak a falevelek,Pompás színük, már elveszett.Megszáradva úgy zizegnek,Amint a földre leérnek. Avar lesz a díszkorona,Fáknak ékes, ruházata.A tél üzen, hogy közeleg,Ránk tör lassan, jő a hideg. Süvít a szél, rohan tova,Az avarba belekapva.A messzeségben lerakja,Majd tovább áll kacarászva. A fák magjait ülteti,Tudatlanul azt elrejti.Jő a tavasz melegével,Életet ad, büszkeséggel. Mint ki jól … Olvass tovább

MAGAMNAK JÁTSZOM!

MAGAMNAK JÁTSZOM! Magamnak játszom én eztán,(Az) utolsó koncertem után.Közönségem hiába vár,Vége van, és nincsen tovább. Azaz átkozott nyolcvan év,Mindent elront az öregség.Megvénültem, az a való,S ez a tény fújt takarodót. Harmonikám el nem hagyom,Nekem az, igaz vágyálom.Hatvanöt éve van velem,Simogatta mindig kezem. Csengő hangja sírt, zokogott,Vagy teremtett hangulatot.Hozzám simult, mint egy dáma,Kinek szerelem a vágya. … Olvass tovább

AZ EMLÉKEK HÍDJÁN

AZ EMLÉKEK HÍDJÁN Az emlékek hídján jártam,Némán, csendben bandukoltam.Néha-néha meg-megálltam,S tovább mentem megfáradtan. Tűnődtem a napsütésben,Simogató melegében.Az őszi táj káprázata,Elbűvölt a magányomba’. A sárguló falevelek,Kavalkádja nekem intett.Lágyszellőnek fuvallata,Merengésem feloldotta. Néztem ámulattal messze,Fel a magasságos égre.Tanúja az, sok titoknak,Jelennek és fájó múltnak. Múltidézés a jelenben,Megjelent a képzeletben.Körülvette alakomat,Amely kissé már megrokkant. Az utamon senki nem járt,Annak … Olvass tovább

AZ ARANYTORKÚ ÉNEKES!

AZ ARANYTORKÚ ÉNEKES! Az aranytorkú énekes,Hangját az Istentől kapta.Amit egész életében,Ápolgatta, csiszolgatta. Az adományt megbecsülte,A gyakorlást nem feledte.Mesterkélten megformálta,Művészként, ahogyan tudja. Minden nap, (a) siker kovácsa,Már gyermekként azt jól tudta.Játék volt az éneklése,Éneklés lett a szerelme. Szerénysége nem engedte,Önteltséget elvetette.Mosolyogva áll színpadra,Útján Isten, támogatja. Büszke lett rá családja,S az egykori iskolája.Barátai, kollegái,Aki hallhatta-, mindenki. A … Olvass tovább